Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-24 / 42. szám
332 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Nesze a pipa is a gyűrű is. Aztán menj előre. Mutasd meg Peti búvóhelyét. Gyuri csöndesen előre ment. Petit az egyik burgonyás verembe bujtatta el. Egy asztalt tett rá, arra krumplit lapátolt. A verem nyitva állt, a pandúroknak föl sem tűnt. A krumpli közül most előkerült Gim Peti. Gyuri apja épen jött haza a vásárról, mikor vitték a pandúrok megkötözve Petit az országúton. — A kelmed fia árult el egy pipáért és egy gyűrűért. Fizesse meg neki az Isten ! Gim Peti átkozódott, a pandúrok pedig tovább nógatták! A tanya körül Gyuri a jószág összeterelésével olyan lármát csinált, mintha a lelkiismeretét akarná tulkiabálni. Az apja odament hozzá, keményen a szemébe nézett. — Innen vitték el Petit, itt fogták el katonának. — Rátaláltak, édes apám. — Hát tudod, hogy tizenkét esztendeig most már nem látja az a fiú a szülötte földjét? Gyuri a vállát rángatta. Az apja megrázta a vállát. — Te árulkodó. Te haszontalan! A gyűrű ott volt a legény kezén, a pipát a koréba dugta. Apja lerántotta kezéről a gyűrűt s elhajította a mennyire csak bírta; a pipát pedig összetaposta. — Nyomorult kölyök. Gyere velem. Felültek a szekérre. A verbunkos asztal estére is meg volt terítve, kivilágítva tizenkét gyertyával. A három legénynek eszeveszett kedve támadt. De volt már negyedik is, aki odakönyökölt az asztalra, s lehúzta a csákóját a szemére, hogy senki se lássa. Gim Peti igy sirdogált. A léces kertnél bámulok közül az öreg Gingalla félretaszigált egy párt, s úgy kergette maga előtt a fiát az udvarra, a felvirágozott, itallal teli asztalhoz, Sikos káplár elé. — Itt hozom az ötödiket! — kiáltott elfúló hangon az öreg Gingalla. A káplár nagyot kurjantott s a legény elé tartotta a tenyerét. — Csapj fel, öcsém 1 A Gingalla fiú belecsapott a verbunkos tenyerébe. így lett Gingalla Gyuri katona, de tizenkét esztendeig még se szolgált, mert 1848-ban nagyot fordult a világ. Az angol király és unokája. Eg}' londoni újság érdekes történetet jegyez fel az angol királyról és kis unokájáról, a yorki hercegről. Amikor a király és a királyné Londonban tartózkodnak, a walesi hercegné gyakran reggelire ment a Buckingham-palotába s olyankor gyermekeit is magával viszi, akit Edvárd király valamennyi unokái közül legjobban szeret. Egy ily családi reggelin a kis yorki herceg izgatottan kiáltott fel: — Nagyapa ! Nagyapa ! A király szigorú pillantást vetett rá. — Kis fiuknak — mondta haragosan — nem szabad beszélniök. Majd ha szólnak hozzád, akkor nyisd ki a szádat. Pár perc múlva azután a király odafordult kis unokájához és megkérdezte: — No, mit akartál az előbb mondani ? — Már késó, nagyapa, — felelte a kis herceg — azt akartam megmondani, hogy a salátában egy kis csiga van. De most már megetted a salátával együtt. CrAZDi Borderités. Vannak esetek,, mikor a bor homályos marad s a gazda szívesebben teszi asztalára a tükröző tiszta bort: nem lesz felesleges, ha a derítés módjaival röviden megismerkedünk. A deritő szerek. A bor különfélesége szerint a derítésre a törvény a következő deritő szereknek használatát engedi meg, úgymint: a vizahólyag, zselatin, tannin (vagy csersav), tojásfehérje, tej és az úgynevezett spanyolföld használatát. A bor zavaros részeinek elvonására ezeken kívül ajánlják még alkalmas készülékek beszerzésével a bornak papiroson, szénen vagy aszbeszten való átszúrásét : utóbbi eljárások azonban kistermelőknek nem valók. A derítésnek bármely módját alkalmazzuk is, arra kell ügyelni, hogy a bor már teljesen kierjedt legyen, mert ha a bor bármily kevéssé is megerjed, a folyton felemelkedő buborékok a deritő szer tehát sem maga le nem ülepedhetik, sem a bor zavarosságát okozó anyagokat magával a fenékre nem szállíthatja. Önként következik tehát, hogy csak az olyan borokat lehet jó sikerrel deríteni, melyek teljesen kierjedtek és többszöri fejtések után többé már nem törnek meg, de még kissé homályosak és nem eléggé tükrözők. Derítés vizahólyaggal. Egy hektoliter fehér bor derítéséhez két gramm vizahólyagot fatuskón kalapácsai addig kalapácsolunk, mig rostos repedésü lesz; azután apró szeletekre vagdalva, egy deciliter vízzel leöntjük és szobamelegében 8—12 óráig áztatjuk. A vizet azután, mely a vizahólyag kellemetlen szagát és tisztátlan részeit felvette, leöntjük a vizahólyagból s helyette egy deciliter bort öntünk rá. 10—12 óra múlva a vizahólyag kocsonyaszerüen megduzzad; ezt most egy finom vászonruhában át kell szűrni s egy sajtárba öntve, apránkét hozzáadott öt hat liter borral egy habverővel jól össze kell keverni. Most az egészet egy liter borhoz kell önteni és azzal jól össze kell keverni. Nagyobb mennyiségű, például 10—12 hektoliter bornak derítését oly módon kell végezni, hogy átfejtéskor a deritő szert kisebb részletekben a fejtéssel egyidejűleg öntjük a borvályuba; igy a deritő szer összekeveredik a borral. Derítés után két-három nap múlva a bor rendszerint megtisztul, mire a leülepedett salaktól a bort okvetlenül le kell fejteni; nagy hiba lenne a lehúzást halogatni, vagy éppen elmulasztani, mert ezen deritő szerek mind könnyen rothadnak s a bor azoktól enyvszagot kaphat. Derítés zselatinnal. A zselatin nem egyéb, mint jól megtisztított enyv; ebből egy hektoliter bor derítéséhez nyolc tiz grammot kell használni. Például öt hekliter bor derítésére negyven ötven gramm zselatint három liter borral egy tiszta csuporban addig melegítünk, mig a zselatin feloldódott. Ezt még felhígítjuk három liter borral s kihűlés után nyolc-tiz liter borral összekevervén, fejtés közben hozzáöntjük a derítendő borhoz, melyet két-három hét múlva üledékéről le kell fejteni.
