Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 41. szám
iegjeleiiik műiden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany János-utca 17. szám. FELEI OS SZERKESZTŐ F.S KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetés! árak. Egész évre .... . . 4 korona Fél évre ................... . . 2 Negyed évre . 1 Ä kis gazdák egyesülése. Régi idő óta halljuk, olvassuk, hogy a kis gazdák egyesülnek. Itt is, ott is, mozgalom indult meg,' de a mozgalom hullámai , egy-két tgyürüzés után elül, megszűnik'. Vag^ partot, gátat tőr és rossz irányba téved. Úgy látszik, hogy a kis gazdák egyesi- tése ma sokaknak kenyérkeresete is. Jó talaj arra, hogy egy-egy sajtó vállalatot, újságot meggyökeresitsen. Más kérdés azonban, hogy a kis gazdákra nézve üdvös-e és nem jár-e csalódással ? Az utóbbi idők eseményei arra tanították a kis gazdákat, hogy óvatosak legyenek. Hogy ne ugorjának bele minden nagy hangú mozgalomba. És ne üljenek fel a mézesmázos jelszavaknak. De az sem üdvös és okos dolog, ha a kis gazdák veszteg maradnak. Ha ölbe tett kezekkel nézik, mint egyesülnek, szövetkeznek ma minden téren. Csak ők maradnak — oldott kéveként — széthullva, szakadozva. Éppen jókor még, talán az utolsó, tizenkettedik órában állott tehát az Országos Magyar Gazdaszövetség a dolog élére, mikor a Szabadkán tartott nagy gyűlés alkalmával kimondotta a magyar kis gazdák egyesítésének életszükségletét. Régi óhajtás, jogos követelések mennek tehát e határozattal és különösen végrehajtásával teljesülésbe. A nagy, országos szervezet múltjánál, tekintésénél és helyzeténél fogva is hivatva van ez egyesitő munkára. Annyira köztudattá vált, hogy ez az egyesitő munka őt j illeti, hogy nem egy oldalról panaszok hangzottak már. Arról panaszkodtak országszerte, hogy ime ez a hatalmas szövetség nem igyekszik a népet, a kis gazdákat magához láncolni, magába olvasztani. Mert iszen egységes, hatalmas és minden oldalú életet, működést, öntudatos so- ciális munkát a nép, a kis gazdák sokasága, tekintélyes száma nélkül el képzelni sem lehet. A mozgalom most végre megindult. És jól indul, jól halad. A kis gazdák legértelmesebb része azonnal megértette a hivó szózatot és tömegesen csatlakozik a Gazdaszövetség zászlaja alá. Csak tovább, tovább. Valahogyan tél utón meg ne álljunk. És különös! Vannak, akik ezt az egyesülést is ellenséges indulattal kisérik. Csak nem rég, mint vádlók állottak a piacon, hogy a Gazdaszövetség mit sem akar tenni a kis gazdákért, íme most, mikor látják, hogy de bizony tesz ám, mozog és dolgozik: most íorditanak egyet könnyű gondolkodásuk tengelyén és támadólag lépnek fel. A kis gazdákon áll — bogy és mikép ítélik meg e gondolkodást. Mert utóvégre is be kell látniok, hogy ki az, aki az ő ügyöket komolyan, tiszta szándékkal veszi végre kezébe? S kik azok, akik legszentebb, legéletbevágóbb érdekeikkel játszanak, mint a macska az egérrel. Re kell látniok, hogy miként a fának termése, élete csak úgy biztosítható, ha a gyökér, a fa dereka, koronája egymással, mint ok és okozat, mint előzmény és kö-
