Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-10 / 40. szám
MAGYAR FÓLDMIVELÖ 315 erkölcsi sikerekre is büszkén hivatkozhatnak, mert nemcsak azokat a szövetkezeti embereket sikerült tömöríteni az önsegitség és a népmentés nagy munkájára, kik önzetlenül szotgálják a jót hanem, a rossz szövetkezeti embereket, vagyis azokat, kik másoknak együttes erejét saját céljaikra kívánják kihasználui, tiz év odaadó munkájával sikerült részben a mozgalomból eltávolítani, részben jó szövetkezeti emberekké nevelni. A szövetkezés, mint a választóvíz az aranyat elkülönítette a salaktól. Amidőn munkástársainak odaadó támogatásukért köszönetét mondott, egyben kérte őket további lankadha- tatlan tevékenységre. Az elnöki Megnyitó után dr. Szentay Zoltán Szabolcsvármegye főügyésze tartott előadást a föld- bérlőszövetkezetekről, majd Szikszay András ibrányi ev. ref. lelkész olvasta fel Andrássy Kálmán buji ev. ref. lelkész Metamorfózis cimü hangulatos értekezését a szövetkezetek erkölcsi hatásáról. Mindkét előadást a Szövetkazésben közreadjuk. Az indítványok között különös figyelmet érdemel a vármegyei árvapénzeknek a Központi Hitel- szövetkezetnél leendő elhelyezése tárgyában megindítandó mozgalom. E kérdéshez dr. Szentay Zoltán, Zilahy Kiss László és dr. Cettler Jenő szólották hozzá. Gróf Mailáth elnök határozatilag kimondja, hogy e tárgyban a Szövetkezetek Szövetsége utján az összes törvényhatóságok megkeresendők. Gyűlés után gróf Mailáth József az összes jelenlevőket vendégül látta a »Nyesés« mulatóhely terrasszán rendezett banketten. Az első felköszöntőt ugyanő mondotta a szövetkezeti eszme terjedésére és vendégeire. Szikszay András ref. lelkész gróf Mailáht Józsefet, mint a szövetkezeti eszme bajnokát és a felekezeti béke fölkent papját üdvözli. Dr. Szir- inay István főügyész, Székely Antal szövetségi titkár és többen gróf Mailáth Józsefné önzetlen tevékenységét és a szövetkezeti munkát éltették. »Szövetkezés.« ‘ Tisza István a szövetkezetekről. Az Országos Középponti Hitelszövetkezetek biharmegyei képviselősége vasárnap délelőtt nagygyűlést tartott Nagyváradon a vármegyeház dísztermében. A gyűlésen Tisza István gróf elnökölt. Jelen volt Glac Antal főispán. Miskolczy Ferenc alispán, Binder Károly polgármester, Fetser Antal c. püspök és a megyebeli kisbirtokosság számos tagja. Tisza istván gróf elnöki megnyitójában rámutatott arra, hogy jogos elégtétele a kisgazdáknak a vármegye vezetőinek megjelenése, ami elismeréséül tekinthető annak a fontos munkának, a melyet a szövetkezetek végeznek. A szövetkezetek ügye egyike ama kérdéseknek, a melyek a kisgazdák bajait vannak hivatva orvosolni. Kifejtette, hogy uj pénzkereseti forrásokat kell nyitni, a közönséget pedig takarékosságra és pontos törlesztésre nevelni. A szövetkezetek mind szebb és szebb eredményeket érnek el. Biharmegyében hetven szövetkezetnek összesen 1,300.000 korona tőkéje és 29.000 tagja van. Szép eredmény, de nem szabad megelégedni ve!e. Fölhívja a figyelmet a takarékbetétek helyes fejlesztésére és a törlesztések fölkarolására. A népnek a pontos törlesztéshez való hozzáoktatása a legnagyobb áldás a kisgazdákra. A beszédet lelkes éljenzéssel fogadták. Ezután Tirovics József 'tartott előadási a szövetkezetek fejlesztéséről. A tudósok buzgalma már megint lerontott egy nagyon régi hiedelmet. A tagadás Diogenesre vonatkozik. Kisütötték ugyanis róla, hogy nem lakott hordóban, egyszerűen azért, mert annak idején Görögországban még nem ismerték a hordót. A hordó gallus eredetű holmi. A görögök és a latinok a boraikat nagy edényekbe helyezték, amelyek olyanok voltak, mint a Spanyolországban ma is használatos »tioaja«-k. — A tévedés a fordító ügyetlenségéből származhatott. VASÁRNAP A csodagyerek. Leveles András házában nagy volt a mód. Talán nagyobb is — a keleténél. Csak egy hiányzott. Egyetlen egy, de amivel aztán -- minden hiányzott. Minden üres, kietlen és szomorú volt. A gyermeki Oh igen, legalább egyetlen egy gyermek. Mer’ hát Isten szereti a szegény embert. Ötöt, tizet is juttat neki a gyermekből. • Leveles András nem volt szegény. Talán nem is szerette az Isten. Mert neki, mondok — nem adott egyetlen egyet sem. — Hej, nem is hiszem, mondotta az asszony, hogy nem vétettél valami nagyot a jó Isten ellen. — Hát magadról miért nem beszélsz ? — Lehet, hogy én is vétettem. De tudó eszemmel nem vétettem, — Én is a’ mondó vagyok, erősítette Andris is nagy erősséggel. * * * És talán úgy is volt a dolog sora. Nem vétettek ők. Maga a jó Isten bizonyította be, mikor küldött Leveles András házába gyermeket. Még pedig egy szép, egészséges fiú gyermeket. Országokban nincs oly öröm, mikor trónörököst várnak, mint Leveles András házában volt, mikor ez a gyermek megszületett. Ha nem is bömböltek a diszágyu^ nem zúgott végig birodalmakon a harangok szava: de András lelke, szive igazán egy nagy-nagy birodalom volt. Benne nagy reménységek, dölyfös büszkeség, dacos kevélység uralkodott... Trónörökös született neki, az ő birodalmának is. Nem is kételkedett pillanatra se’, ho^y csudagyermeket küldött a teremtő Isten erre a világra. ügy is van *az. A maga gyermeke minden apának-anyának a legszebb, a legtökéletesebb. Csudagyermek! Bajnak nem baj ez az édes hiedelem. A baj csak akkor kezdődik, ha a hiedelem makacs, tartós, vak. Ha nem segít a kiábránduláson az élet, a valóság, a bajok ezer és ezer tengere. No igen, meg... az okosság, a kijózanodás. Leveles András ebbe a bajba esett. De még mennyire. Az ő gyermeke napról napra, évről évre mindig csúdásabb és csudásabb lett. De csak ő előtte.
