Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-03 / 39. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 310 gyobb a gümőkórságban elhaltak száma. A városok közül is legkevesebben halnak meg Londonban, Bu­dapest a nagyvárosok között a 7-ik, utánna még csak Bécs, Pétervár és Moszkva következik. Az utolsó 12 esztendő alatt Budapesten tetemesen szaporodott a gümőkórságban elhaltak száma, bár az általános elhalálozás 27 7 százalékról 181 százalékra csökkent. A nagyvárosban általában sokat áldoznak az egész- ségügyi állapotok javítására, s a legtöbb városban csökken is a halálozás aránya, mégis 10 nagyváros közül 5-ben szaporodott a gümőkórságban elhallak száma, közlük Budapesten, de a legnagyobb mérték­ben Párisban. Még pedig általában az iparos mun­kások között terjed nagy arányban a gümőkórság. Budapesten a könyvnyomtatók 60 százaléka, a cipé­szek 50 százaléka, asztalosok és lakatosok 48 száza­léka, a szabók 41 százaléka, pékek 398 százaléka, hal meg tüdőbetegségben. És a betegség orvosolható, ha elejét álljuk. Hej! de sok tenni valónk is van ezen a téren. Egy fővárosi uriasszony a Balaton mellett nyaralt; mielőtt elutazott volna, egy emlékpoharacskát vásárolt a házaló tótnál. Eleinte sokalta az árát és azt mondta a tótnak :- Enyje, de nagyon drága, ennyit még Osztendében sem kérnének érte. — Osztendővel eztán még drágább lesz, hat csak vegye meg szaporán a ténsnsszony, — volt a tót válasza. Wil ÚJSÁG? „Téli Esték.“ Ne tessenek megijedni! Nem az öregről, tél anyókáról leszen itt szó. Bár ő is döcög már. Fel­vette mankóját; észre se’ vesszük — kiegyenesedik előttünk. Arról van szó, hogy a mi újságunk a »Magyar Földmivelő« a maga rendes alakjában e címen is: »Téli Esték« fog megjelenni­Hogyan kelljen ezt érteni? Hát nagyon egyszerű és természetes ennek a nyitja. Sokan vannak, akik csak télen olvashatnak újságol. És kérdezik is évről-évre; vájjon csak télire megrendelhetik e lapunkat? Mások, szegéiig angagi helgzetiiknél fogva nem hozathatják lapunkat egész éven. Aztán! Szerkesztőnk 12 esztendőn át szerkesztett, job­ban mondva irt egy országszerte nagyon kedvelt újságot. A »Téli Esték«-et! Ez újságot nagy elfoglaltsága és más tiszte­letreméltó okoknál fogva tizenkét esztendőnek előtte abban hagyta. Azóta szerkeszti a Magyar Földmivelőt. (Bizony, észre se’ veszi, hogy immár 25 esztendős szerkesztő.) De a »Téli Esték« volt olvasói azóta is min­den esztendőbon zaklatják: — Fölébrednek-e a »Téli Esték« 2 Hiába írjuk, válaszoljuk, hogy itt van helyette a »Magyar Földmivelő«. Éppen olyan! Tartalmas, magyaros, becsületes, minden embernek szája ize szerint való. Mit sem ér! Nekik »Téli Esték« kellenek. Hát jól van! Fölébrednek a »Téli Esték«! Tizenkét esztendő után ismét. Úgy leszen szerkesztve, hogy minden keresztény magyar család megleli benne a maga olvasmányát. ’Iszen ilyen csudás, ilyen áldott nyelv, mint a magyar nincsen széles e világon. Úgy lehet ezen a nyelven beszélni, hogy mindenki megérti, minden emberfia gyönyörködhetik benne, így fogunk mi is nyelvünkön Írni! Tehát: A Magyar Földmivelő marad változat­lanul. Úgy, ahogyan volt és van 12 éven átal. Akik­nek ma jár, indulni fog változatlanul ezután is De akik ezt a Magyar Földmivelőt csak télire akarják megrendelni, azok »Téli Esték« címen fog­ják kapni. És fogják kapni négy hónapon keresztül min­den vasárnapra két koronáért. Ezzel végezhetnénk. De van egy-két szavunk ami régi, hű olvasóinkhoz, a Magyar Földmivelő olvasóihoz. Ti már jól ismeritek ami újságunkat. Tudjátok mit érünk, hány pénz az értékünk. Hát szeretettel kérünk benneteket ajánljátok most ismerőseiteknek, jó barátaitoknak a Téli Estéket. Magyarázzátok meg, hogy aki két koronát be­küld Szatmárra a Téli Esték vagy Magyar Földmive- lők lapja szerkesztőségének az négy hónapon át, tehát november, december, január és február hó min­den vasárnapjáia megkapja ezt a lapot pontosan, becsületesen. Gyüjtsetek tehát már most, azonnal a Téli Es­ték számára előfizetőket. És küldjétek be pontos címmel a két koronát, hogy november 1-ére a »Téli Esték« is megindulhasson. Ha minden olvasónk csak egyetlen egy elő­fizetőt gyűjt, már nagy tábor lesz együtt. A Magyar Földmivelő és Téli Esték tábora __ Mi bízunk a magyar népben, mert huszonöt esztendeje látjuk, örvendve és hálásan látjuk, hogy a magyar nép is bízik bennünk. Isten nevében tehát előre ! Szatmár, 1909. okt 1. Bodnár Gtispár a Magyar löldmivelő és Téli Esték szerkesztő és kiadó tulajdonosa. Nagy halottja van ismét az országnak Meghalt egy hófehér aggastyán, Thaly Kálmán, a fő- kuruca ennek a mi világunknak. Lassan, de kérlelhetetlenül szedegeti a halál a magyar nemzet soraiból azokat a tipi­kus alakokat, akik még élő tanúi a régi idők tiszta lelkese­désének, a történeti lelkesedés apostolainak. Thaly is közel félszázadon keresztül egy eszmének élt, A nemzet történeté­nek és ebben különösen II, Rákóczy Ferencnek, a nagy buj­dosó korának. Ő volt az, aki felfedezte Konstantinápolyban II. Rákóczy Ferenc hamvait (1889.) és harminchárom évi szakadatlan munka, kutatás és folytonos ébrentartással megszerezte nemzetének azt az örömet, hogy immár II. Rá­kóczy Ferenc és társainak csontjai az édes hazai földb n pihenhetnek. Thaly 1839. évben született. Tanár ember volt, majd harminc éven keresztül országgyűlési képviselő. Leg­utóbb Debrecen városának követe volt. Halála váratlanul következett be. Senki sem tudott betegségéről. Egyszer csak jött a szomorú hir, hogy egyik jó barátjának házánál (Tren- csén) Zablalban megtért az öreg kuruc, a fájdalom Íródeákja’ a nagy fejedelemhez. — A magyarbolyi munkás-ünnep. Schaumburg- Lippe herceg magyarbolyi uradalmában szép munkás-ünnep folyt le. Simonovics Luka negyvennyolc esztendeig hűséggel és odaadással szolgálta gazdáját, azért Darányi földmivelés- ügyi miniszter 100 koronát aranyban és egy díszoklevelet küldött a hűséges cselédnek. A miniszter adományát na­gyobb ünnepség keretében adlák át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom