Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-26 / 38. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1909 szeptember 26. 38. szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Arany iános-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 korona Fé l évre................................2 » Ne gyed évre........................1 » HÉ TRŐL- HÉTRE Az aradi Kossuth szobor leleplezése. A nemzeti élet egyik jelentős eseményéről, az aradi Kossuth-szobor leleplezéséről beszélnek az emberek és írnak az újságok. Nagy ünnepségek közt folyt le a szoboravatás és ami egészen a kegyeletnek adta át az ünnepséget az volt, hogy nem történt semmi politikai nyilatkozat vagy egyáltalán tüntetés. Komoly, a nemzet nagy érdekeihez méltó szavak hangzottak el. Ilyen volt például Kossuthnak, (aki betegeskedése dacára is megjelent az ünnepségen) a kereskedelmi miniszternek intelme, hogy — A nemzeti jogok érvényesítésére meg kell választani az eszközöket és időt. A szoborleleplezés különben a már ismert sorozattal folyt le. Különösen megható volt, mikor a gyerek-daloskor énekével kezdetét vette az ünnep. Ezer gyerek üde hangján csendült meg a kuruc-nóta. Barabás képviselő beszéde közben hullott le a lepel a szoborról, amely Margó Ede és Pongrác művészek hatalmas alkotása. Következtek a koszorú letételek és Kossuth Ferenc beszéde, melyet fentebb méltattunk. A magnum áldomásokon aztán tüzes beszédek hangzottak el. Magyarország legfőbb iskolájának megnyitása. Az egyetemnek, legfőbb iskolájának megnyitása a fővárosban történt ugyan, de annak a megnyitó beszédnek, amit az uj rektor, Sághy Gyula, a nagytudásu férfiú mondott az ország minden zugában, a nemzet minden rétegébe el kellene jutni, szét kellene hangoznia. A nemzet jobbjai üdvözlik az uj rektort ezért a bátor beszédért. Az ifjúság, kikből képződnek a nemzet jövő vezetői ott láthatták, szemtől-szembe hallhatták azt a bátor, igaz tudóst, bizonyságot tenni arról, hogy még ma is szentek, elévülhetlenek azon igazságok, mik apáink előtt ilyenek voltak. Mert mit is hirdetett a tudós rektor: A rektori beszéd megbélyegezte azok hamis tanítását, a kik a hazaszeretetet és ezzel minden hazafias önfeláldozást kigunyolnak »és helyébe a legridegebb önszeretetet s önzést helyezik Istenként oltárukra, nem ismervén más korlátot, mint a me- -4yct a hasznosság érvényesülése mutat.« Válságos idő. Az újságok majdnem minden értesülései olyképpen hangzanak, hogy a politikai1 helyzet sivárabb, mint bármikor volt. Mi nekünk, akiknek a politika nem kenyerünk többet mondanunk nem szükséges. Széchényi — és a magyar föld. (B. G.) Széchényi István, a fajáért élni és halni tudó magyar, legnagyobb magyar azt mondotta: — Aki a tulajdont, a magyar földet köny- nyelmiien eltékozolja: hazaárulást követ el. Mailátli József gróf, aki Széchényi nyomdokain az elsők elseje közé tartozik fajának szeretetében, megmentésében és megerősítésében a nála tisztelgő és kérelmező, (parcellázást) föld népének körülbelül ezeket mondotta: — Földjeimtől, ingatlanaimtól nem szívesen válók meg. De ha segíthetek a népen, úgy hazafias kötelességem, hogy kérésüket figyelembe vegyem. De lelkiismeretem csak úgy fog megnyugodni, ha a népnek juttatott föld valóban a nép kezében marad és a népet boldogítja.
