Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-12 / 36. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 288 REGÉNY-TAR A beszélő sir. BODNÁR GÁSPÁR elbeszélése. 7 A nagybácsi most jónak látta más fegyverhez nyúlni. — Kisasszony, ha Szabadhegyi ur ajánlatát el nem fogadja, nincs házamnál helye. — Hát elmegyek, tarisznyát kötök nyakamba és koldulni fogok. — Kedves kis Arankám, s oda sompolygott, mint a kígyó a leány mellé. Mily boldog lehetnél te e gazdag ur oldala mellett. Rajtunk is segíthetnél. Bevagyunk hálózva ez ember kőlcsönei által. Csak te segíthetsz! Aztán lábaihoz térdelt a kígyó. — Életem van kezedben. — Odaadom a magamét, csak bácsikám élhessen. — Nem életed kérem. Egy pár év és ő bevégezte ... A leány önmagát felülmúló erővel emelte fel előtte térdelő nagybátyját. — Ne többet kiáltá és zokogásban tört ki. — Hát azt hiszed, hogy az a könnyelmű ember, ki megejtette szivedet komoly szándékkal van? Ismerem a jó madárnak egész életét s átlátok eszén most is. Az téged szerencsétlenné tesz. — Az Isten fog felettem őrködni. — Az Isten tartott idáig is? Aranka halálsápadt lett e szavakra. Térdeire rogyott, kezeit összekulcsolta, és ésdően tekintett bátyjára. — Ne bántsa az Istent — szólott fuldokolva. — Megteszed vagy nem! — ordított a kegyetlen ember. — Soha, sohasem! — Akarom, hogy megted! — Öljön meg, — szólott a leány, törjön, össze! Össze is törte. Ott feküdt az árva leány a padozaton ájultan, de ajkai még ekkor is mosolyogtak. Mintha súgták volna: — Soha, soha — sohasem! III. A boldogtalan oly örömmel húzódik a boldogtalanhoz. Hiszen szivük egyetértenek abban, hogy őket mindenki üldözi, mindenki elfeledi, hát legalább egymást ne hagyják el. Egy szegény leány szolgált Arankáék házánál. Jó házból származott, de szülei szerencsétlenekké lettek, ő pedig korán kivetődött a nagy világba. Szenvedés és munka közt kereste mindennapi kenyerét, nem csuda, ha szivében részvétre talált a szenvedő. Ez az egyszerű leány, Lidi, tudott mindent, a mi Arankával történt. Ismerte a nagybácsi szándékát; a mellékszobában takarított, midőn a nagybácsi kegyetlensége Arankát földre sújtotta, összetörte. O volt Arankának önfeláldozó ápolója. Ki nem látott virágot hervadni? Ha olykorolykor a világ zűrzavara elől kertünkbe menekültünk, hogy bimbóra fakadt virágainkat ápolhassuk: nem de, olyan megmagyarázhatlan szomorúság borult lelkünkre, hogy a virág tavasz elején, még mi előtt virított, a tavasz pompájával élt volna, letört, elhervadt. Mit nem teszünk meg a kis virágért? Yirághervadás felett sajnálkozunk, virágért életet szívesen adnánk. Mit nem teszünk hát meg egy sorvadó kedves leányért, kit durva kezek törtek össze, ki fájdalmai közt hervadni kezd, éppen úgy, mint a virág szokott, mikor az első vihar összetöri gyenge szárait. Lidi észrevette a hervadást s jól tudta, hogy gyors segély nélkül azt megakadályozni lehetetlen. Éjjeleit a leány ágya mellett töltötte. S ha munkától megkérgesedett kezeit a beteg homlokára tette, aggodalma nőttön nőtt s vele elhatározása is, hogy ez ártatlan leányt megmenti. Szándékát senkinek sem árulta el, még a betegnek sem. Pár nap múlva, mikor időt szakíthatott felkereste Endrét. Otthon találta. Szomorú és levert volt. Igyekezett ugyan a leány előtt lelki állapotát eltakarni, de az nem sikerült. (Folyt, köv.) NEVESJSÜJítt!!! Ha a palóc utazik. Két palócnak sürgős útja támadt Miskolcról Pestre. A sürgősség folytán kénytelenek voltak belenyugodni, hogy a sebes gőzösön utazzanak. Annak rendje-módja szerint megváltván jegyüket, fölszálltak a legelső gyorsvonatra. Hiába keresték természetesen a fapados szakaszokat s miután a bőrdivános fülkébe nem volt bátorságuk beleülni, hát inkább a folyosón maradtak. Álldogálásuk, illetve dü- löngésük folyamán eljutottak a kocsi végén lévő vészfék alá. Csakhamar megakadt a szemük a vészfék fölött lévő táblácskán s egyikük fönhangou betüzgette a vészfékre vonatkozó figyelmeztetést. De csak addig jutott el, hogy: a vészfék meghúzása esetén a vonat azonnal megáll. Ekkor kitört belőle a kételkedés: — Hiszi-é kend, komám ? — Hát hiszem, mer’ hogy Írva vagyon ! — Má’ én nem hiszem ! Má’ én megpróbálom ! Es csakugyan meghúzza a vészféket. A vonat megáll. Jön a vizsgálat. Rögtön megállapítják, hogy a vészféket a palóc húzta meg, a ki azonban nem tudván elfogadható okot adni cselekedetének, kénytelen volt súlyosabb következmények terhe alatt harminc koronányi bírságot lefizetni. Ennek megtörténte után helyreállították a vészféket és a vonat megindult. Alig két perc múlva megint csak megáll a vonat, nem kis ijedelmére az utasoknak. Természetesen megint csak a palócok voltak benne ludasok. Most már aztán dühöngve támadtak rájuk a hivatalos emberek. A tettes pokoli nyugalommal végighallgatván a rázúduló éktelen szitkozódást, az elképzelhető legtermészetesebb hangon igy védekezett: — Hát nem meffizettem ? Most má csak huzigálom. A legjobb minőségű háztartási és gazdasági oikkek, hamisítatlan Jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A melyik faluban fogyasztási szövetkezetét akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- --------- - ... ményezői forduljanak útbaigazításért a — ■■ ■■ : ...... „H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetéhez, ■■■ BUDAPEST. —......Kö telékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó erp^ménynyel működnek MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRO
