Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 33. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 259 történelmet és a nemzet életének folyamatát, fokozatos fejlődését. Fiatal házasok nem szerezhetnek be egyszerre mindent, főleg ha szegények. Hosszú évek kellenek arra, hogy teljesen rendbe legyenek. A nemzetek is igy vannak. Európa nemzetei már régen nyugodtan rendezhették be magukat. Szerezhettek. Építhettek, taníthatták népüket. Ezt a magyar nemzetet pedig nagy, nehéz hivatásra szánta az Isten. Két kezével védte századokon keresztül a művelődés utján levő nemzeteket. És közben egyik kezét itthon kellett tartania, mert itt benn is fojtogatták török, német és saját fiai. Csak mikor ezt a nagy, nehéz munkát elvégezte, gondolhatott saját magára, országára, népére, iskoláira, egész fejlődésére. A virág se nyílik, ha nincs meg az idő, ami nyílására szükséges. A közönséges gyümölcs érését sem lehet siettetni. Üvegházban lehet gyorsítani, de az meg is látszik rajta. A természetben nincs ugrás. Be kell várni annak természetes és fokozatos munkáját. így vagyunk mi is 1 Sőt mondhatjuk: rohamosabban haladtunk, mint kellett volna. Csuda, hogy ez az áldott föld elbírja, elbírta. Mer’ bizony azt sajtoltuk, azt fejtük, egész az utolsó cseppenésig. No most a könnyelmű, hazafiatlan emberek neki mennek a haza becsületének! A saját fészküket rondítják be. És miért? Hogy ország világ tudja és lássa, hogy ők európai színvonalon állanak. Hogy ők nem csak itthon vannak, de bekukkannak a külföldre is, akár Bolond Istók Debrecenbe. A haza becsülete azonban sértetlen marad. Akár a becsületes ember jelleme, bár sárral haj igáinak feléje. Időjárási tapasztalatok. Ha nappal a nap körül fellegek verik össze magukat, vagy alatta borulnak össze : zivatar lesz. Ha a napborulatban, mely körül sugarait kilövell, vagy sölét veres színben jó fel, vagy szált le: nemsokára szél vagy esó következik. — Ha reggel köd támad s ez csakhamar leszáll: délfelé szép idő lesz. De ha a köd fölszáll: csakhamar beborul és esni kezd. Ha egész nap borús volt az idő, de estére az égen egy helyen tiszta nyílás látszik: másnap ezen oldalról szél fog jönni; de ha kevés idő múlva ezen nyílás is beborul: a szél azon oldal felé fog funi. Ha reggel sok apró, fehér, világos felhók csomókban verik ossz magukat, vagy az úgynevezett bárányfelhő mutatkozik : az idő szép tiszta lesz. Ha este sok apró fekete felhő mutatkozik : eső lesz, de ha a felhők fehérek és tiszták: szép időt mulatnak. VASÁRNAP A koldusmankó. Vén eperfa árnyékában Vénebb koldus ül magában, Sokat járt a forró napon ; Hanem el is fáradt nagyon. Odamegy a Kari gyerek, Kerülgeti az öreget, Nagy mankóját nézegeti: Az erősen tetszik neki! S mig az öreg elszundikál: Ott a mankó már Karinál. Rápattan s úgy lovagolja, Mintha nádparipa volna. Vágtat vele ott a porban, Mint a szélvész, olyan ggorsan ; Kutya, macska, szárnyas állat Előle mind szétugrálnak. És amint a lárma éled, A vén koldus is felébred; Nagyot bámul a dologra, Aztán igy szól mosolyogva: •Lám, a mankóm, bizony Isten, Nem olyan rest, amint hittem : Tud szaladni ő is szegény, Ha van rajta ügyes legény.« Jakab Ödön. Jó az okos ember a háznál... János gazda pányvára csapta szürkéjét, <5 meg jó maga bement a mezőről az erdőbe, hogy fát vágjon. Mire visszatért - a szürke eltűnt, akár a föld nyelte volna el. Nagyon elkeseredetten vakargatta fejét János gazda és azt se tudta jó formán, hogy mitévő legyen.’ Elindult hát keresésére, össze-vissza járta a határt, de embert sem talált, nem hogy lovat. Végre szembejött vele egy lovas ember. — Nem látott kend jöttében egy szürkét, — kérdezi lehangolva János gazda. — Nem biz én fő’di. Talán elvesztette kelmed? — El biz én; sehol sem lelem a cundrát, pedig már tűvé tettem ... mindenütt kerestem. — Mindenütt? — Mindenütt én! — Oda fenn a csókafészekben is ? — Enyje — a ki lelke van kendnek — toppantott haragos indulattal János gazda. Hát igy kell a szegény ember baját kifigurázni? Emberség ez? Magyar emberhez illik-e la? t — Ne haragudjék kend. Én éltem már egy néhány napot, úgy 60 esztendőket. Nincs is szándékomban a kend baján dévajkodni. De öreg tapasztalatom, hogy az elveszett jószág rendesen ott van, hol az ember nem is álmodja. — De hát a jó Isten szerelméért; az a bitangló szürke csak nem repült fel oda a magas fellegbe vagy mit is mondok, csókafészekbe? Hiszen a szekeret is alig bírja huzni, ha egy kicsit megrakom fával. — Már én csak a mondó vagyok, próbálja meg kend, nézze meg ott a csókafészekben, talán bizonv még megleli a lovát. Azzal tisztességesen köszönt a lovas ember és elvágtatott. Ott mardt azonban János gazda, akár egy cö- vek, melyet a kemény földbe ütöttek.
