Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-11 / 27. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 215 teremtésekor kaptak. Egy és ugyanazzal az ösztön­nel mindig egyformán, mindig biztosan tudnak építeni. Két három nap múlva már a körzet vonalain egy-egy kis sárcsöppet, nyomot láthatok, akkorát, amekkorát csőrükben egyszerre hordhattak és egy aktusra — oda ragaszthattak. A kis nyomok, sár- csöppek mindig szaporodnak. Hát hogyne szaporodnának. Csodás az szorga­lom, az a kitartás, amivel a fecske, ez az apró jó­szág házikóját felépiti. Megfigyeltem. Alig érkeznek az első napsuga­rak a földre : ők már sebes szárnyalással hasítják a levegőt. Munkához látnak. Egy negyed óra alatt húszszor, harmincszor jöttek csőrükben az építési anyaggal. Máskor kevesebbszer, ügy látszik, akkor messzebbre kellett szállaniok az anyagért. És ez tartott kora reggeltől — alkonyatig. sza­kadatlanul, folyton folyvást, ügy, hogy május utolsó negyedében már teljesen kész a lakóház. Puha ágy- gyal, oltalmazó falakkal. Megerősítve át és áthúzott vastagabb szalmaszálakkal. Bizony, tanulhatunk tőlük mindny'ájan — mi munkás emberek. Akik órához kötjük a magunk munka idejét. Akik dicsekszünk, hogy hány órát dol­gozunk. Akik gyűlöletes harcot harcolnak a munka idő ellen. Akik átoknak, gyötrelemnek tekintik a munkát. A munkakerülők, akik átpipázzák, átdőzsö­lik az életet. Akik verejték nélkül gazdagodni sze­retnek. Tanulhatnak tőlük. A fecskepártól. Az Isten madaraitól. Mert igen a fecske fészkek is tanulságokat szol­gáltatnak az embereknek. Ám az emberek elhalad­nak alattuk, rájuk se’ néznek. Talán, mert félnek azoknak a kis jószágoknak a beszédétől, hogy meg­szégyeníti őket. . . . Most aztán már otthon érezték magukat az én lakóim. A Füstös és Csóré. Néha-napján bizony kimaradtak. Nem láttam őket egész nap, csak öreg estenden. Hol jártak ? Talán kiránduláson voltak. Talán a mezőségeket, a patakokat, a folyókat, a fé­nyes világot tanulmányozták. Ki tudhatja? — A sáskairtás a Hortobágyon. Hajdúnánáson és a hortobágyi pusztán mintegy háromezer holdnyi területen a nagy erővel megindított irtási munkálatok oly sikerrel jár­tak, hogy itt a marokkói sáska kipusztitása befejezettnek mondható. A munkálatok során arról értesítették az állami rovartani állomást, hogy Nagykörű községben, Jásznagykun- szolnok vármegyében a sáska óriási mértékben pusztít, mely az előbbi évek pusztításait is meghaladja. A községi elöljáróság elhallgatta, hogy az ottani háromszáz holdnyi legelő már évek óta fertőzve van, s most, hogy a sáska vetésekbe is beszorult s mint egy hétszáz hold vetésen raj­zik — jajdultak fel a nagykörüek. Darányi földmivelésügyi miniszter azonnal elrendelte, hogy a veszedelmes területen kétszáz sáskairtó-géppel kezdjék meg haladéktalanul az ir­tási munkát s felhívta Jablonszky József királyi tanácsost, a rovartani állomás vezetőjét, hogy azonnal utazzék ki a végzendő munkálatok ellenőrzésére. Felhívta az állomás vezetőjét arra is, hogy mindazon községeket, melyek a sáska rajzás vidékén vannak, világosítsa föl, mily nagy mulasztás az, ha a hatóság a sáska felléptét csak akkor jelenti be, a midőn csak óriási költségekkel lehet a sáskaveszedelemnek elejét venni. — Munkát kereső aratók. A földmivelésügyi minisz­térium munkásügyi főosztályának közlése szerint Szentesen körülbelül ezer, Mezőkövesden hatszáz, Dévaványán három­száz, Zentán száz, Nádudvaron száz, Gyöngyössolymoson száz, Magyarkanizsán kettőszáz, Endrődön száz munkás van aratómunka nélkül, akik nemcsak aratómunkára, hanem más munkára is hajlandók elszegődni. A munkásokat ke­reső gazdák levélben vagy távirattal közvetlenül a községi elöljárósághoz fordulhatnak. — Aratók harca. Gróf Pongrác Kálmán nagykágyai uradalmába szilágymegyei oláh aratókat szerződtettek, ami a közeli magyar falvak munkásait annyira felingerelte, hogy szombaton tömegesen jelentek meg a tanyai gazda­tisztnél, kérve, hogy az idegen munkásokat távolítsa el, mert vele együtt agyonverik azokat, A gazdatiszt a fenye­gető csoportból elmenekült. Vasárnap az idegen munkások egy kágyai korcsmában voltak, ahol a kolyi aratók meg­rohanták őket, mire verekedés támadt, melynek folyamán tiz munkás életveszélyesen megsebesült. Az uradalom csen­dőröket kért az aratómunkások védelmére, kik a tanyán meg is jelentek. — Jégeső, Csávolyán,Felsőszentiványon éSa környék­beli községekben fél óráig tartó nagy jégeső volt, mely az egész határ termését tönkretette. — Villámcsapások. Békés megyében a minap nagy vihar volt. Gyulavarsándon egy villám a gyulai utón egy házat is felgyújtott, a mely porig leégett. — Kígyóson a róm. kath. templom tornyába csapott be a villám ; de itt nagyobb kárt nem tett. A borostyáni tanyákon Cs. Varga György és Pikó Sándor tanyájába ütött bele a villám. A tanyáját felgyújtotta és Pikó Sándornak öt lova bele is égett az istállóba. — A csabai határban a nagyréti földeken a villám hasonló módon gyújtotta föl és pusztította el Kovács János tanyáját. Sőt Csabán a községben is lecsapott a villám, mindkét' esetben a községi villanyvezetékbe, oly erővel, hogy pár percig az egész község sötétségben maradt. De emberélet is esett áldozatul ennek a zivatarnak. Burin Mihály szarvasi lakos a vihar kitörésekor éppen répaföldjét kapálta és munkaközben sújtotta agyon a villám. — Az akácfa veszedelme. Egyik legszebben virágzó fánkat, a most dús virágzásban levő akácfákat egy vesze­delmes élősdi támadta meg némely vidéken. A Leccauum Robinianum nevű élősdi az eddigi jelentések szerint Esz­tergom- és Fejérmegyékben lépett föl nagyobb pusztítással. A hivatalos jelentések beszámolnak arról, hogy a mindjob­ban szaporodó éneklő madarak egyik legerélyesebb pusz­títói a fertőző bogárnak. Egyébként a jelentések szerint a megindított védekezés a pusztításnak útját állta. — Ellopták a lovát. Paulik Pál sóstókertségi mező­őrnek ellopták a lovát taligástól a Bundi mellől. A jelek szerint kóbor cigányok álltak tova a járlat nélküli jószág­gal. Az esetből tanulhatnak gazdáink, akik igen gyakran hagyják magányosan lovaikat a csapszékek előtt. — Fogott az átok. Szelistye községben Kozta Jovonét gyűlölte a nép, mert uzsoráskodott. Az öreg asszony meg­halt, de rokonai az egész községben nem tudtak kapni vir­rasztókat. így aztán éjszakára egyedül hagyták a halottat és a koporsó körül égve felejtették a gyertyákat. Éjféltájba a gyertyáktól tüzet fogott a szemfedő és az egész ravatal lángba borult. A halottas ház ablakából messze világított az égő koporsó s a babonás nép nem mert bemenni, hogy a tüzet eloltsák s igy az egész ház elégett Reggelre a ha­lottat teljesen szénné égve találták az üszkök között. — A halász szerencséje. Popotecki halászmester a múlt nap künn halászott a Dráván, de alig fogott valamit. Már-már abba akarta hagyni a halászatot, amikor éjfél után még egyszer kivette a hálóját, amely ezúttal úgy megnehe­zedett, hogy alig tudta fölhúzni, örült is nagyon, hogy mé­gis kedvezett neki a szerencse s hallal jól megrakottan tér­het haza. Nagy volt azonban a meglepetése, mikor a háló­ban hal helyett — egy embert talált. Hamar kivette és élesztgetni kezdte. Rövid idő múlva magához tért a látszó­lagos vizbefult. A megmentett olyan részeg volt, hogy fo­galma sem volt arról, hogyan került a vízbe. — Feltaláló pap. Életmentő találmánynyal lepte meg a világot egy olasz pap. Neve D’Antonio Adorján. Oly szer­kezetet állított össze, mely lehetetlenné teszi a vonatok összeütközését. Az egész szerkezet egy dobozból áll, mely­ben villamos gép van; ezt a gépet természetesen ó maga állította össze. A villamosság innét kiáramlik a szemközt jövő vonat ugyanily masinájához, amely azután alkalmas vezetékkel rögtön megállítja a vonat kerekeit. Még a vonat után jövő más vonat összeütközésétől sem kell tartani, ha ezt a gépet alkalmazzák. Az olasz kormány azonnal páten- tet vagyis szabadalmat adott ezen gépecske alkalmazására. — Budapesten a háztelkek ára oly magasra szökött, hogy egy négyemeletes ház ma már nem hozza meg a be­fektetett tőke kamatait. A városi tanács ennélfogva elhatá­rozta, hogy jövőben hat emletes házakat is engedélyez fel­építeni. New-Yorkban van egy 48, egy 41, két 26, három 25, két 23, négy 22, kilenc 20, két 19, kilenc 18, két 17, tizen­kilenc 16, tizenhárom 13, százhatvankilenc 12, százegy 11, és százhatvannégy 10 emeletes ház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom