Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-04 / 26. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 205 állani, s vájjon melyek azok a faféleségek, amelyeket leginkább talál a villámcsapás. Tapasztalat bizonyítja, hogy nyárfát és tölgyet gyakrabban sújtja a villám, mint a tűlevelű fákat vagy a szilfát. Arra a kérdésre azonban, vájjon az egyik faféleséget miért éri gyakrabban villámcsapás, mint a másikat, már bajosab a felelet, mert az a vélemény, hogy ebben a tekintetben a fa olajtartalma határoz, s amely vélemény oly gyorsan átment a köztudatba, ma már hitelét vesztette. Ily irányú megfigyeléseknél arra is ügyet kell vetni, vajon a villámsujtotta fa magánosán álló fa volt-e, vagy pedig csoportban álló s vajon magasabbra nyult-e föl a koronája társaiénál, s végül a talaj nedves avagy száraz volt-e alatta. A magánosán álló fát inkább fenyegeti a villámcsapás veszedelme, mint az erdei fát; úgyszintén a magasabb fa is nagyobb veszélyben forog, mint az alacsony, s azonképen a nedves talajban nőtt fát is hamarabb éri villámcsapás, mint a száraz talajban állót. Már az eddig mondottakból is következtetni lehet arra, hogyan kell viselkedni zivatar idején a villámcsapás veszedelmével szemben. Soha se álljunk tehát magánosán álló fa alá, sem az erdőben a legmagasabb fa alá, hanem inkább a kisebb fák csoportját keressük ki, amely közelében magasabb fák emelkednek. A fa nedves törzsétől legalább is 1—2 méter távolságban maradjunk, mert a nedves törzs jó villámvezető lévén, közelsége vagy épen érintése veszélyes lehet. Gyakori az az eset, amikor a törzsön végigfutó villám közeli tárgyra átcsap. Ezért óvakodni kell olyan fa alá állani, amelynek lombja mellett telefon- vagy távirődrót halad el, mert a villám sokszor becsap a távirópóznákba, s a drótokon több kilométernyire is eljut, mig olyan helyre nem ér el, ahol azután a drótról más tárgyra csaphat át. Olyan esetet is megfigyeltek már, amikor a távirópóznába becsapó villám a dróton tovább futva három egymás után következő póznát megrongált, azután egy fába csapott be, erről négy fa lombjain áthaladva egy házba csapott le, amelyet jelentékenyen megrongált, noha azon villámhárító is volt. Itt megjegyezzük, hogy a tökéletlen, hibás villámháritó inkább csak fokozza a veszedelmet. Tehát vagy jókarban levő villámháritót alkalmazzunk a házra, vagy semmilyent. A villámcsapás veszedelme egyaránt fenyeget a kerékpáron, automobilban, kocsin vagy a vasúton. Ha zivatar idején leszállunk a kerékpárról, vagy az automobilról, sohase maradjunk a közelében, mert a fémalkatrészek jó villámvezetők. Hogyha csónakázás közben vagy vitorlás csónakon lep meg a vihar, legjobb, ha legott a part felé tartunk, még pedig, ha lehet, erdő közelébe, mert a vizen a csónakban evező ember, illetve az árboc a legemelkedettebb pontja a környéknek, tehát leginkább érheti villám- csapás. Épen ez ok miatt kerüljük zivatar idején a messzilátó tornyot és a hegycsúcsot, mert tapasztalat szerint ezeket nagyon gyakorta fölkeresi a villám. Hogyha egész kiránduló társaságot lep meg a vihar a szabadban, vagy az erdőben, nehogy egy csapatba álljanak össze az emberek, hanem széled- jenek el minél nagyobb térségen. A vetések állása aratás előtt. Néhány nap múlva már megkezdődik az idei aratás, de sok helyütt a kedvezőtlen időjárás folytán egy-két héttel késik. Az 0. M. G. E. tudósítóinak jelentése szerint az Alföldön általában javult a helyzet, az időközben beállott esőzés és hűvösebb időjárás folytán, mely a májusi nagy szárazság kártételeit némileg jóvátette. A Dunántúlról, északi és keleti Magyarországból azonban olyan hírek érkeznek, hogy ott az idei termés hiányos, kevés lesz. A kapás növények mindenütt jól állanak. Néhol a kalászos növényeket a rozsda lepte el. Ne szedjük ki korán a burgonyát. Sok gazda nem tudja bevárni, mig az uj burgonya tökéletesen meg érik. Kiszedegetik tehát, hogy megkóstolhassák, vagy korán eladhassák. De ezzel szemben az a tanácsunk, hogy a fejlődő félben levő burgonyát ne szedjük ki, mert a termés természetesen először kevesebb és silányabb lesz, mintsem ha azt még egy hétig vagy tiz napig nőni hagytuk volna. Másrészt az éretlen burgonya nem oly ízletes, lisztes, hanem vizenyős és Ízetlen. Be kell várnunk tehát, mig a burgonya zöldje megsárgul és fonnyadni kezd. Ilyenkor aztán már érett, jó burgonyát kapunk, mig ha a szár zöld, még a legkoraibb fajta sem érett alatta. A nedves takarmány összerakása. Esős időben tudvalevőleg sok nehézséggel jár ez s könnyen megtörténik, hogy a boglyába rakott takarmány megkeseredik, megpenészedik, vagy meg- szenesedik. Ám ha az idő állandóan kedvezőtlen marad, mit tegyünk ? Erre nézve hadd álljon itt egy régi magyar gazda utasítása, aki a következőket mondja: «Nálam megtörtént, hogy háromszor bontottam meg a lóhereboglyát, háromszor rakattam át: mégis megszenesedett egy része a takarmánynak. Ezentúl a lóherét többet magába nem rakom boglyába, hanem rétegenként szalmával keverem: vagy pedig ami még jobb: kéményt csinálok a boglyába. Ez a kéménykészités nem kerül költségbe. Előveszek egy ócska zsákot s azt jól meg tömöm szénával vagy szalmával, felállítom a boglya helyére és körülrakom takarmánnyal. Mikor a boglya már olyan magas, mint a zsák, akkor a zsákot feljebb emelem, s újra folytatom a boglyarakást. Ilyen módon boglyám közepén egy kürtő képződik, melyet felül egy kevés szalmával befedek, hogy az esőtől be ne ázzék, s mely kémény ily módon a nedvesen beboglyázott takarmányból fej lődő meleget és gőzt kivezeti. Ha nagyon tartok a felmelegedéstől, például ha nagyon nedvesen hordom be a takarmányt, akkor még a boglya alatt egy árkot is húzok, hogy igy ezen árkon át is tudjon a kürtőbe jutni levegő. Mióta ezt teszem, soha sem kell takarmányomat félteni» r
