Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-27 / 25. szám
200 MAGYAR FÖLDMlVELŐ És nem mondom. írtam azért is, mert amit Írtam ezren és ezren olvasták. Én a közönséggel, a magyar néppel állandó beszélgetésben voltam és vagyok. Azt is írom, amit ók diktálnak. Amiért sóvárognak. Ami szivüket dobogtatja, reményeik szárnyait feszitik. Azt Írom. És megértenek engem ! Itt vannak az ő leveleik, Írásaik — azok bizonyságom, hogy olvassák, amit Írok. Az ország szélén és közepén — egyaránt. « * * Hálát is adok az Istennek, hogy friss vagyok. Mint ifjú koromban. Lelkem ugyan tele van tartalommal, de elbírja. És hordozza is — ünnepélyesen. Hogy hol a határ'? Az fel van már jegyezve ... az élet nagy könyvében. Mester. REGÉNY-TAR Hogyan lett az elkényeztetett leányból jó háziasszony? BODNÁR GÁSPÁR elbeszélése. 5 II Rétiék házában néhány hónap után nagy ünnepély van. Zsuzsika az egyetlen gyermek, az elkényeztetett leányka tartja eljegyzését Világosi Pállal, a derék fiatal emberrel, kinek külseje, szivének nemes vonásai, előkelő hivatala nem egy anyának feltűnt már jó ideje. No hiszen meg is lepte őket a hir. Futottak egymáshoz nagy hirtelenséggel, hogy jó előre megbeszélhessék a jegyesek sorsát. Boldogok lesznek-é, avagy elégedetlenek; szeretik-e a fiatalok egymást, vagy talán csak az érdek játszik közbe ? Ilyen kérdések megvitatása szokta elfoglalni az anyákat, mikor reméllettek és csalódtak, mikor saját leányaikra gondolnak és másnak a gyermekéről beszélnek. Az efféle beszédek természetesen nagyon ritkán változtatnak a dolgon valamit; de hiába, a leány, ha ujj ára huzza a jegygyűrűt, a férfi, ha elhatározó lépését megteszi: a közvélemény kritikájának van kitéve. Zsuzsika és Pali sokkal jobban elvoltak egymással foglalva, hogy sem törődtek volna a külvilággal. Hej pedig volt ám ott szapulás meg szapulás. így például Kóródiné X város legkövérebb tensasszonya a leghatározottabban kijelentette, hogy szívesen lemondana a jövő esztendei selyem ruhájáról, ha Réti Zsuzsikának, mint asszonyak, első kenyérsütését végignézhetné. Halminénak, a nagy hírben álló gazdasszonynak, kinél majálisra való jobb gulyáshust, különösen pedig túrós csuszát hét vármegyében nem tudnak készíteni — szerényebb kívánsága vala. Első főztjé- ből óhajtott enni. Mert hogy az a leány, már t. i. Réti Zsuzsika, még egy vacsorát sem főzött meg önnállóan, no már arra a fejét adja Halminé. — Pedig már ez nagy szó. Nem is folytatom tovább annak rajzolását, minő irányban haladt a mamák véleménye; e két hölgy kifejezett gondolkodásából is megismerhetjük milyen gazdasszony hírében állott Réti Zsuzsika. Inkább térjünk vissza a boldog menyasszony házába; nézzük meg, mint készíti a jó anya a leányát az uj családi tűzhelyre. Bizonyosan oktatja, igyekszik helyrepótolni a mulasztásokat, odaállítja a dagasztó-tekenőhöz, kezébe adja a főző-kanalat, a vasalót; szóval mindent elkövet, hogy leányából olyan asszony legyen, kire még a nyelves világ sem szórhat rosszat. És ha ezt hisszük, nem csalódunk. Mikor Zsuzsika a mama engedélyével kimondotta az igen szót, mikor a jegygyűrűt, a szeretetnek folytonosságát jelző e szép jelvényt megkapta, mikor igen-igen boldognak érezte magát, a különben jó szivü leánynak megmozdult lelkiismerete és megzavarta nyugalmát. — Mama — mondá anyjának szomgruan, lever- ten — én nem érdemiem meg e gyűrűt! — Miért, édes leányom ? — Hiszen nem tudok még semmit a gazdasz- szonvkodásból. Tanultam a földirattant, az irodalmat, a világtörténelmet, de nem tanultam kenyeret sütni, nem tudok főzni. Édes jó Istenem, mi lesz velem ? Az apa épen a mellékszobában volt, midőn a leány e szavakat mondá. Könyek gyűltek szemébe, odalépett leányához, megfogá annak kezét és szólott: — Kedves gyermekem, mindig gondoltam, hogy te jó leány vagy. Ne félj! Még van idő. Csak szorgalmad és jóakaratod legyen és mindent helyre pótolhatsz. Aztán az asszonyhoz fordult: — íme, itt az idő kedves feleségem, mikor megmutathatod, hogy igazán szereted leányodat. Alig végzé szavait Réti ur, midőn Pali belépett. Zsuzsika örömmel szaladt elébe. (Folyt, köv.) A horgászó király. Az olasz király egyik gyöngéje, hogy szeret horgászni, bár nem lehet mondani, hogy a szerencse nagyon a kedvébe járna. A napokban a melegebb idők beálltával Racconigiben a birtokához tartozó tóban horgászott. Egy öreg földmives ember, aki a királyt nem ismerte, melléje telepedett és beszédbe ereszkedett vele. — Úgy látszik — mondotta — magának épp olyan kevés a szerencséje, mint a királynak. — Hogy-hogy ? — kérdezte a király. — Na, hisz azt tudja minden gyermek — felelt őszintén a földmives — a király csak elriasztja a halakat. Királynak jó lehet, de halász sohasem lesz belőle. A király egészen elhült a földmives beszédén, azonnal kihúzta a horgot a vízből és egyenesen hazament. Azóta állítólag nem horgászik többé. Ä SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. Olvasókör. 1. Cégeket csak igen ritkán és akkor is személyes tapasztalatok után ajánlhatunk. 2. Nem. Vas Gereben dikciójaként emlegetik. Scitovszkira, az 50 éves áldozópapi s jubileumát (secandiciáját) ünneplő prímásra mondotta volna a jubileumi diszebéden Esztergomban. Szól pedig a dikció igy, ha jól emlékszünk : — Eminenciád egész ifjú korában eminens volt; aztán prímát kapott. Most szekundába esett. Repeta! (Hogy tudniillik jeles tanuló volt; aztán prímás lett (prima — első); de most szecundába esett (5-öst kapott): tehát repetálja meg — ismételje — az osztályt, t. i. az 50 esztendős áldozári pályát. Oh, Vas Gereben nemcsak igazi, talán utolérhetlen vérbeli magyar népiró volt, de rendkívüli humoros ember. Dukál is, hogy ebben is a magyar természet, mondhatnám a magyar nép géni — vezető Hfcusa lett légyen. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
