Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-06 / 22. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 173 mert a mésznek az a természete, hogy a levegőből megszivakodik vizzel és igy ha ezt a torkoskodást sokáig folytatta, akkor két kiló mészben nem tudjuk mennyi a viz és mennyi a mész. Már pedig a perme jó elkészítéséhez okvetlenül szükséges, hogy ugyanannyi legyen a folyadékban a sav, vagyis a gálic, mint az alj, vagyis a mész. Ezt úgy biztosítjuk leginkább, ha az elváltozásra hajlamos meszet frissében alkalmazzuk. Ha a két dézsa tartalma lehetőleg felolvadt, akkor veszünk egy harmadik nagy edényt és a két kicsiből egyforma kupákkal összeöntögetjük a fehér és kék folyadékot. Ha pedig kevés az edényünk, akkor gálicoldatot öntőgessük át a mésztejbe, de sohase megfordítva. A meszet minél kevesebb vizzel oltsuk be, és lassankint adjunk hozzá annyi vizet, hogy pempő váljék belőle. Ezt tanácsos rostán átdörgölni, hogy kövecsek ne jussanak bele a perme közé. így és csak igy helyes a szert előállítani és ennek meg vannak a maga tudományos okai. melyek itt térszüke miatt nem fejtegethetők. Ez a perme igy elkészítve körülbelül jó lesz, de azért ezt ellenőrzés nélkül nem lehet biztosra venni. Azért is vegyen minden szőllős gazda egy krajcárért lakmuszpapirost és ne sajnálja a folyadékot használat előtt ezzel megvizsgálni. Ha az oldat jó, vagyis benne a sav és alj teljesen semlegesíti egymást, akkor a bemártott lakmuszpapír színe nem változik el. Ha ellenben bemártás után a kék papiros vörhenyes színeződést mutat, akkor kevés még az oldatban a mész és azt lassankint pótolni kell mindaddig, mig a színeződés el nem marad. Ha ellenben sok a mész, akkor az a vörös lakmuszpapírt kékre festi. Ezt a próbát némi türelemmel kell végezni és pedig időveszteség nélkül olyanformán, hogy a folyadékból merítünk két pohárral, egyikbe kék, másikba vörös lakmuszszeletet állítunk és ha egy negyed óra múlva egyik sem mutat színváltozást, akkor körülbelül biztosra vehetjük, hogy a permetező folyadék jól van elkészítve. Ez azért olyan fontos, mert a növénynek a sav is árt, meg az alj is. Szükséges tehát a kettőt egymással semlegesíteni, hogy a növényt egyik se marja meg. Ha véletlenül lakmuszpapír nincs kéznél, egy kötőtűvel vagy egy jó hosszú acélszeggel is ki lehet kémlelni a folyadék helyes voltát. Mert ha a folyadékban még nem semlegesített réz van. ami tulajdonképpen a gálicban a védekező anyagot alkotja, akkor az egy perc alatt piros pontocskák alakjában rágódik arra a szegre, vagy kötőtűre. Ilyenkor aztán szaporítani kell a folyadékban a mésztejet. Még mindig százával látni helytelen permetezés utján leperzselt szőlőket, ha az ember júniusban utazik az országban. Ez szégyen gyalázat a gazda becsületére nézve, mikor ilyen egyszerű módja van a baj elhárításának. Azonkívül egészen bizonyos, hogy az igy leforrázott szőlő, ha kiheveri is a csapást, sohasem fog olyan jól beérett és cukros mustot szolgáltatni, mint a jól permetezett. Mert hiszen levelei utján veszi magához a táplálékot, különösen a cukoranyagot. Ha tehát ezeket a szerveket gondatlanságunkból betegekké tesszük, ne csodálkozzunk a kívánatos eredmény elmaradásán. G—r. KÖZEGÉSZSÉG . Gyümölcseink tápláló értéke. Sokan vannak abban a balhíedelemben, hogy csakis a hús, vagyis a »pecsenye« az igazi táplálék, mert ebben minden tápláló anyagot bőven megtalál szervezetünk; ha kell is kenyér; »csak kicsi kenyér és jó nagy hús!« Az orvosok azonban mind gyak- [ rabban hangoztatják a túlságos husevés szükségtelen, sőt hátrányos voltát és mindinkább ajánlják a gyümölcs és a főzelék-zöldségek bő fogyasztását. Teszik pedig ezt nem csak azért, mert bíznak a növényi terményeknek — habár mérsékeltebb — tápláló hatásában, hanem főleg azért, mert ezek a szervezet működését kitünően szabályozzák. Szinte naponként hangoztatják, hogy a kenyér és a burgonya mellé jó sok gyümölcsöt és zöldségfélét együnk, kivált pedig az ifjú korban, mert a »sovány fiatalság erőteljes, egészséges öregkort biztosit«. Már a salernoi orvosi iskola azt mondta a cseresznyéről, hogy az a legjobb gyümölcsök egyike, »mert tisztítja a gyomrot és a mag bele még a vesekövek okozta fájdalmat is megszünteti«; természetesen a savanyu fajta cseresznye az egészségesebb. A sza- móczáról meg azt mondja, hogy a bővérű, epebajes és köszvényes emberek valódi orvossága ez; de a kevés vérü és gyenge gyomru egyéneknek nem mindig jó. Megfigyelték azt is, hogy az erdei szamóca sokaknál csalánkiütéseket szokott okozni. Pedig tejjel fogyasztva, kell-e annál fiinomabb, üdítőbb csemege? A gyümölcsök fejedelme mégis az alma. Erről azt tartják, hogy a jó, savanykás alma nyersen és főve vagy másként elkészítve, kitünően hat az emésztésre, élénkíti és szabályozza a rendetlen szívműködést, a véredények elmeszesedését pedig jó- tékonnyan akadályozza. Jó hatásban utána következnek ; a meggy, a szilva és a bogyós gyümölcsök, amely utóbbiaknak elfogyasztott apró magvai a gyomor- és bélműködést is élénkítik. A dió, mandula, mogyoró olajtartalmuk folytán igen táplálók. A fügét, datolyát magas cukortartalmuk teszi értékessé, de idősebb egyéneknél olyan hatású lehet, mint a tésztás étel. A gesztenye már nem tartozik a könnyű eledelek közé, keményítő tartalma folytán kétségtelenül tápláló. A banánt nagyon egészségesnek mondják az orvosok,' úgyszintén a narancsot is. A konyhakerti termények pedig egyenesen arra valók, hogy a táplálkozást változtassák és egyben egészségessé tegyék. Gy. K. Az emberevök uralkodója. Ezelőtt 25 évvel történt, hogy Edgar Thompson carmi-i fiatal kereskedőt elfogta a bolyongás vágya s elhatározta, hogy átjön Európába s bebarangolja Angliát. Tiz esztendeig nem hallottak hirt a rokonok Thomsonról, mig egy nap levél érkezett a fiatal férfi nővéréhez San-Franciscoba, amelyben Thompson elmondja, hogy vándorlása közben eljutott az Uj Zeeland közelében fekvő Fidzsi szigetekre és ott letelepedett. Az emberevők országában nagy szerencsét csinált a fiatal, erőteljes Thompson. Beleszeretett az emberevők királyának leánya és rövid szerelem után nőül ment hozzá. Öt év múlva újabb levél érkezett San-Franciscoba, mely hírül hozta, hogy Thompson örökölte a trónt és ő a megkoronázott királya a Fidzsi szigeteknek s valószínűleg addig uralkodik, amig — meg nem eszik.
