Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-23 / 20. szám
156 MAGYAR FÖLDMIVELŐ napokat elüldögélnek tétlenül. Egy pár garasért több időt vesztegetnek el. mint hasznot hajtanak. Sőt mi több, éppen e tétlenség kényszeríti reá őket a veszekedésekre, lármára, káromkodásra. Innen származnak a sok perpatvarok, miknek nem egyszer per leszen a vége Gondolt tehát a király egyet és kettő lett belőle. Egy igen furcsa rendeletet adott ki, a mely bár furcsának látszik ugyan, de bizony valójában okos, leleményes rendelet az. Megparancsolta ugyanis, hogy minden kofának, kézművesnek, leánynak és asszonynak, a mennyiben az utcán, vásáron nyilvános elárusitással foglalkoznak : szigorúan eltiltatik a tétlen üldögélés. Kötelességük leszen, hegy szabadidejüket fonással, kötéssel csipkeveréssel, fódozással töltsék. Kivált a kofák tartoznak hetenkint egy font gyapjút megfonni és ezt az állam kellő értékre beváltja. Nagy volt erre a riadalom. A kofák valóságos harcba szegődtek. De hát nem volt mit tenni. Mert mint ők is mondották. — A muszáj nagy ur ám ! A király ugyanis nem tréfált ám. Ó maga jártkelt és ellenőrizte, vájjon parancsát teljesitik-e ? Frigyes király ekkép egy kora reggel a vásártérre lovagolt. Még csak egy öreg kofaasszony üldögélt kosara mellett és szerényen fonogatott, mintha bizony tisztára a fonásból élt volna. — Jó reggelt néném-asszony — köszöntötte az öreg asszonyt és egyúttal intette, hogy maradjon csak ülve. Ilyen korán és munkában ? — Nagy ur a muszáj — felelte az öreg kofa, kivált ha a király küldi a nyakunkra. — Enyje, enyje néném asszony, hát te a »muszáj« ellen zugolódol? Hát talán károd van rende- letemből ? Nem fizetik-e készpénzzel a te munkádat ? — Igaz úgy van, mormogott magában az öreg kofa. — És ha finom fonást csinálsz, még többet kapsz. Azért ne zúgolódjál és ne lustálkodjatok. Hej, nincs jobb őr a munkánál! Hol ő ügyel a házra, udvarra, holmira, oda nem férkőzik be a »nélkülözés«. Mert nincs kegyetlenebb ellensége az én népemnek, mint a »munkátlanság« és »nélkülözés.« Az öreg kofa megbiccentette fejét, de az állát még mindig úgy bigyegyeszgette, mintha nem egészen osztaná a király véleményét. Aztán mégis igy kiáltott a lovagló király után : — Köszönöm fölséges ur, tökéletesen úgy van, a mint mondani méltóztatott. De mégis igy mormogott aztán magában: — Reggel, este mindig talpon van. Hol két lábon, hol négyen (t. i. lóháton). Percig sem biztos tőle az ember. Szinte csudálom, hogy meg nem nézte: elég finom-e a fonásom. * i Magyar népem! Hej, hosszú időn által te is pazaroltad vagy talán pazarolod ma is idődet. A nemzet vezetői most ébreszgetnek, hogy ne őgyelegj, ne tétovázz; fonj, faragj, fűrészelj, köss .. . egyszóval ne várd a sült galambot. Nem parancsolják! Tanácsolják, eszedhez, szivedhez szólanak. Te immel- ámmel fogsz munkához. Mert — Nagy ur a muszáj, kivált ha a nélkülözés’ ez a szörnyű zsarnok küldi nyakatokra. Nem is hiszitek, hogy a kik értetek fáradoznak, azok is reggel, este mindig talpon vannak. Hát ne muszájból értékesítsék az időt, ezt a nagy munkatőkét, de a saját jószándékotokból és javatokért. B. A nemzetek dohányzó szenvedelme. A dohányfogyasztás statisztikája, amelyet most hoztak nyilvánosságra Franciaországban, igen érdekes adatokat tartalmaz arra vonatkozóan, milyen mértékben hódol XVI. Lajos nemzete a nikotin élvezetének. 1907-ben 39900.000 kilogramm dohány fogyott el Franciaországban, amelynek értékét, 506,400.000 frankot egyszerűen a levegőbe fújták Marsielle-től Ruenig. Az állam, a mely a monopóliumot a kezében tartja, évenkint 386,000.000 frankot keres az emberek füstölő szenvedelmén. Eme statisztika alapján könnyen megállapítható, hogy Franciaországban egy emberre egy kilogram és tizenhárom gram dohány esik s ezért a dohányos francia tizenhárom frankot fizet. A franciák azért korántsem a legerősebb dohányosok. E téren a hollandok állanak az elsőesorban. a kik fejenkint három kilogram és négyszáz gram dohányt fogyasztanak. Utánuk következnek az amerikaiak, évi két kilogram és száztíz gram- nyi. fogyasztással. A harmadik hely a belgáké egy kilogram ötszázötvenkét grammal. A németek a negyedik helyen állanak. Fejenként nem szívnak többet mint egy kiló négyszáznyolcvanöt grammot. A magyarokra fejenkint egy kilogram háromszázötven gram esik, a norvégek egy kiló háromszázharmincöt grammal szerepelnek a névsorban. A kanadi egy kiló hatvan gramot szi. A legkevesebbet dohányoznak a spanyolok. Ezeknél a fejenkénti fogyasztás nem több ötszázhetvenöt gramnál. A cseresznye szem, amit egyszer a seregély kikezdett, magától esik le a — kakasoknak. GAZBA Irtsuk a cserebogarakat! Nem kell sokat szólanunk a cserebogarak pusztításáról, ismeri azt minden gazda. Nem marad azon a fán levél, rügy, virág, amelyet ellep a cserebogár raja. Minden negyedik esztendőben ránk jön ez a veszedelem. Most éppen ilyen cserebogaras esztendő van. Már az ország több vidékéből jönnek jelentések arról, hogy a cserebogárrajok megérkeztek. A földmivelésügyi miniszter pedig tekintélyes összegeket ad a vármegyei gazdasági egyesületek abból a célból, hogy a cserebogár-pusztításokat jutalmazzák. Van olyan vármegye, a mely 5—6 fillért ad egy liter cserebogárért. Főként a nagyobb uradalmak tűznek ki jutalmakat a cserebogár-irtoknak. A tanítók és lelkészek pedig helyesen cselekszenek, ha most az iskolában a gyermekek előtt előadást tartanak a cserebogár által okozott károkról és a gyermekeket felbuzditják a cserebogarak
