Magyar Földmivelö, 1909 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-16 / 19. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 151 — Rabok bérmálása. A szegedi csillagbörtönben megható egyházi szertartás folyt le szombaton, amikor a börtön lakói Csernoch János Csanádi püspök előtt a bérmálás szentségében résztvettek. A püspök reggel nyolc órakor érkezett meg a börtönbe. (Kíséretében voltak Jászai Géza apátplébános, Pacha Ágoston püspöki titkár, Sikrai Kolmer József tábori lelkész.) A püspök látogatására való tekintettel zöld gályákkal s virággal díszítették föl a börtön kapuját, amelyben Mecsér József börtönigazgató és Bezdán János börtönlelkész fogadták a föpásztort. A püspök kíséretével a börtön uj kápolnájába vonult, amelyet megáldott. Ezután misét mondott, amelynek végeztével a szeretet szavával szólott prédikációjában a rabokhoz. Hatvannyolc rab térdelt ezután a püspök elé, hogy a bérmálás szentségében részesüljenek. A bérmaapai tisztet a börtöntisztviselők vállalták el. Mindegyik rab csinos imakönyvet kapott bérmálás emlékéül. Délben ünnepi ebédet kaptak a rabok. — Délvidéki föidmivelök közgyűlése. A délvidéki földmi velők gazdasági egyletének toron tálmegyei kerülete, dr. Várady Imre képviselő elnöklésével, Nagybecskereken közgyűlést tartott, amelyen Wittmann János központi elnök és több képviselő megjelent. A temesvári központ ellenzése dacára egyhangúlag elhatározták, hogy a Nagybecskerek székhelyen létesített központi irodát nemcsak fentartják, hanem fejleszteni fogják. Apponyi Albert miniszterhez a következő táviratot küldték: A délvidéki föidmivelök egyesülete Nagybecskereken ma megtartott gyűlésből lelkesedéssel üdvözli nagyméltóságodat, akit törhetlen ragaszkodással követ. — Régi cselédek megjutalmazása. A földmivelésü- gyi miniszter B. Borbély József mándoki, Novák József j karászi, Mihusz Mihály anarcsi, Vidnai János királytelki, Dankó György nyirlugosi, Vajas károly leveleki, id. Váradi János csobaji, Virág T. Sándor szentmihályi, id. Szabó Mihály vencsellői, Orosz Mihály karászi, Kecskés Gábor ber- keszi és Sz. Vagydics György nyirpilisi gazdasági cselédek, illetőleg munkások részére egyenkint 100—100 korona, összesen 1200 korona jutalmat adott. A jutalma«;, az illetékes hatóságok közbejöttével, ünnepélyesen fognak átadatni. — Amerikai magyarok gyűlése. Az amerikai magyarság egyik legnagyobb szövetsége, a Verhovai Egylet, mely körülbelül tízezer Amerikába szakadt magyar honfitársunkból áll, junius 7-ikén tartja főgyülését Pitísburgban. A fógyülést nagy ünnepségek előzik meg, amelyen Taft, az Egyesült-Államok elnöke is képviselteti magát. Ekkor avattatja föl az egylet uj magyar nemzeti zászlóját, a melyen a zászlóanyai tisztet özv. Fényes Lajosné tölti be, zászlóapa pedig báró Bornemisza pittsburgi magyar osztrák konzul lesz. — Kínai kőfaragók Szabadkán. Szabadkán három kínai kőfaragó iparengedelmet kért és kapott a kőfaragó mesterség folytatására. Szabadkának tehát most már a ma-* magyarokon, szerbeken, bunyevácokon, és cigányokon kívül kínai lakosai is lesznek. — meteor által felpörkölt erdő. Hajdú vármegye határán lévő községekben csodálatos égi ményt láttak az emberek. Az égen az esti sötétségben hatalmas fény gyűlt ki, mely mintegy 10 percig tartott. Valamelyik égi testnek egyik darabja sisteregve hűlt a földre. Az izzó kőtömeg egy szilágymegyei községben, Rézarálon hullt le. Egy erdőségben érte a földet. A lehullt meteor óriási pusztítást tett az erdőben. Felpörkölte jó darabon a vastag fákat, s a hol a földbe fúródott, mindenütt nyomokat hagyott. A meteor hullását a favágók vették észre, a kik tapasztalták, hogy a fák mintegy százméternyi területen égtek. Úgy látszik, hogy a meteor az erdő felett darabokra mállott s igy gyújtotta fel a fákat. A meteor darabjait még nem találták meg, de a természettudományi társulat a kutatások iránt lépéseket tett. — Solymári boszorkány. Hogy még a főváros szomszédságában is mennyire elterjedt a babona a nép körében, arra nézve jellemző eset történt harmadéve Solymáron, Wolmuth Ferenc ottani bognármester tehenének harmadéve elapadt a teje. A babonás bognármester elhatározta, hogy megfogja idézni a boszorkányt, a ki a tehenét megrontotta. Ollóval keresztet vágott a tehén szőrén, azután megfejte a jámbor állatot és a tejre a konyhakés éléve_ keresztet vetett, végül pedig a tejjel behintette a küszöböt. Véletlenül ugyanakkor benyitott a bognármestér házába. Mélkovits Mártonná hatvanhét éves öregasszony. Alig tette be a lábát az öregasszony, a bognármester elkiáltotta magát: — Hát csakugyan eljöttél gonosz boszorkány ? Istenemre fogadom, hogy nem rontasz többé tehenet, mert most jó kézbe kerültél. Ezzel agyba-főbe verte, fojtogatta, kivonszolta az udvara a szerencsétlen asszonyt, a kinek több bordáját eltörte. Az öreg asszony két nap múlva meghalt. A pestvidéki törvényszék erős fölindulásban elkövetett halálthozó súlyos testisértés miatt nyolchónapi börtönre Ítélte a babonás vádlottat. A királyi tábla tizennyolc hónapra emelte föl Wohlmuth böntetését s az Ítélethez ma Dobos László dr. védelme után a Kúria is hozzájárult. — A villámcsapás áldozatai. Óradna és vidéke fölött erős vihar dühöngött. Kosna község határában két munkást '.agyonsujtott a villám. A villám becsapott még Brief Róza korcsmárosnő házába is; a ház falát kettéhasi- totta és a korcsmárosnét is súlyosan megsebesítette a bal- lábán. — Nagybaráton (Győr m.) az égyik ház udvarán fát vágott Horváth János. Hét esztendős Ágnes leánya ott segédkezett az anyjának. Egyszerre hatalmasat dörgött, vil- lámlott s a kis leány élettelenül esett össze. A villámcsapás úgy érte, hogy rögtön meghalt. — Barcson szintén óriási vihar volt, Görgetegen pedig záporeső villámlással és meny- dörgéssel. A villám Tóth József gazdag polgár feleségét agyonsujtotta. — A világhírű steyerlingi angol ezűstacélból hészült Kárpát-kaszák teljes jótállással kaphatók Turki- nyák Sándornál Laborcfö (Zemplén m.) Minden centiméter hosszúság 1 krajcárba kerül. Például 100 cm. hosszú kasza 1 frt., 95 cm. 95 kr., 90 cm. 90 kr. — Szövetkezeteknek 10 százalék engedmény. Tövisek és Virágok. Kimegy a gazda a vasárnapi fagy után szőlőjébe. Látva-látja, hogy bizony nagy baj van. Könny szökik a szemébe, aztán nem zúgolódik, hanem csendesen ballag haza felé. Otthon már félve várja Zsuzsa asszony az embert. Miért? Mert azért, hogy ő is szinte dermesztőén érzi a fagyot. — Hát ugy-e? — Biz úgy a’ — Fagyott? — Befagyott ám ... Aztán csend leszen. Mintha egyikük se’ merne megszólalni. Mégis az asszony bátorságot vesz: — A szőlő, csak szőlő. De a paszuly, a paszuly, a’ van oda. — Hallgass a paszulyoddal — ordított a gazda, egész kikelve a maga ábrázatából. Eddig csendes, nyugodt volt. De mikor a szőlő mellé oda merte mérni az asszony a paszulyt... no akkor már nem bir magával. Kitör. És — elégtételt kér. Ilyen a magyar szőlős gazda. * — Megvert az Isten, mondja az asszony a gazdának. Bezzeg a múlt szüretkor komáztál a nagy terméssel. Hogy hát olyan bőségesen csurgatott a jó Isten. Most bezzeg cseppegni se’ fog. — Hát tudod jó asszony, itt is csak a szegény ember sora ismétlődik. — Hogy-e, hogy? — Hát úgy, ahogyan az egyszeri, talán az első szegény ember mondotta.
