Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-03-22 / 11. szám
84 MAGYAR FÖLÜMIVELÓ Sas szemmel kell áttekinteniük a vidék, kerületük helyzetét. Szétválasztani, együvé helyezni a viszonyok adta jelenségeket, hogy abból helyes Ítéletet alkossanak a teendők iránt. A gazdasági tudósítók helges érzéke nagg, ki- mondhatlan jelentőségű az ország gazdasági politikájának irányításában és a helyes útnak felismerésében. ,És itt nem tagadjuk, a jövőre is gondolunk. Nem azért, mintha a jelenlegi nemes és tevékeny testület érdemeit legkisebb mértékben kicsinyelni akarnók. Világért sem. Hiszen itt csak dicséretnek, elismerésnek van helye. De a földtnivelési kormányzatnak gondoskodni kell arról, hogy a gazdasági tudósítók e hivatásra neveltessenek, taníttassanak. Meg keli szereztetni az erre való érzéket, az erre szükséges minden tulajdonságot. A gazdasági tudósítók tanfolgamának kérdését vetjük tehát fel ami szerény lapunkban. És ezzel együtt azt a másik kérdést, mely a gazdasági tudósítókat még intenzivebb szervévé avatná a kormányzatnak. Módot kell adni a tudósítóknak arra, hogy kerületeikben szabadon utazhassanak; mert a gazdasági tudósítás fogalma, természete követeli, hogy annak élete, működése a mozgás elemeiből alakulják ki. Csakis igy felelhet meg igazán és lelkiismeretesen az ő nagy jelentőségű tisztének. Tessék e kérdéshez — hozzászólani. Bodnár Gáspár szerkesztő. A logika. Ne ijedj meg szives olvasóm ettől az idegen szótól. A logika szót használja már boldog-boldogtalan, anélkül, hogy tudná: mit jelent? Pedig azt könnyű megmondani Ha például azt kérdi valaki, mit mond ehhez vagy ahhoz a dolog hoz a logika ? — hát azt kérdezi mintegy: — Mit szól hozzá a józan ész? Ez pedig annyit jelent, hogy a józan észnek meg van a maga útja, az az vonala, törvénye. Aki erről az útról letérve gondolkozik, az vét a józan ész vagyis a logika törvényei ellen. Mai napság nagyon sokan és sokat vétenek a józan ész, tehát a logika ellen. Még a tudósok is. Még a magukat okos embernek tartók is. És azt gondolják, hogy a logika, a józan ész olyan, mint a fiáker, hogy ott lehet megállítani, a hol akarja az ember és ott is fizeti ki. Pedig nem úgy van. A logika útja olyan ut, melyre ha rálép az ember, azon ugyan végig kell gurulni, ha akarja, ha nem. Az az, ha valaki kimondja az át már tovább kell mennie a többi betűn is, különben szörnyen belesül a maga eszejárásába. Mindezeket pedig azért bocsátom előre, mert a minap kezembe akadt egy nagyobb szabású, tekintélyes fővárosi újság. Arról nevezetes, hogy nagyokat szokott ütni az agrárokon, a gazdákon. Mert szerinte csak akkor lesz boldog Magyarország, ha a kereskedelem zsákjait tömjük eszeveszetten. A többi közt most is igy okoskodik: — Kenyeret a föld ád, de minden egyebet a kuliura (a műveltség). A mindennapi száraz kenyeret megadja az agrár-érdekek (igy) a falvak népének gyámolilása. De ha az ipar, kereskedelem és kultúra szárnyain a nomád (ősi) élet színvonaláról fel akarnak emelkedni, akkor a kultúra, ipar és gazdaság vidéki gócpontjait (a városokat) meg kell teremteni a városokban. íme tehát ez a magyar föld, ez a magyar gazdaság e szerint csak a mindennapi száraz kenyerünket adja meg, azt is csak tán. És egyebet semmit. Hát bizony az ilyen okoskodásra lehet igazán rámondani, hogy az iró logikája, józan eszejárása tótágast áll. Mert aki azt mondja, hogy az uj Magyarország megteremtésében a föld, a gazdaság, az ős foglalkozás csak a mindennapi száraz kenyeret adta meg, és adja meg: az valóban nem csak a történelmi igazság, nem csak a jelen, kiáltó állapotok valója, de egyenesen a józan ész ellen vét. Mintha csak azt mondaná, hogy a toronynak az alap, melyen felemelkedik, afféle száraz kenyér. Mintha azt akarná bizonyítani, hogy a megtermett gyümölcsre nézve a gyökér afféle sovány valami, mely akkor, mikor az érett gyümölcsöt esszük, számba se jöhet. Hiába minden kimagyarázás. Aki ezzel a száraz kenyér állításával és »egyéb semmi« féle lekicsinyléssel kimondotta az át, annak ki kell mondani a bét is. Aki a nyakatekert útra rálépett, annak gurulni kell tovább, akár ha a falnak megy, mint az ökör. Tehát Magyarország, ennek kultúrája, ennek ezer éves múltja, küzdelmeinek szívóssága a rengeteg áldozat, amit 50 év alatt az uj Magyarországra áldoztunk, művészetre, tudományra, iskolákra, köz- igazgatásra, igazságszolgálatra, de még a kereskedelemre és iparra is, az csak a mindennapi száraz kenyér tán és egyéb semmi. Lám-lám, a logika, a józan gondolkodás, hogy csúffá teheti még az iró embereket is. Hiszen jó uram, ha a föld, a gazdaság, ez a jó fejős tehén nem adja a maga áldozatait, akkor itt nincs se kultúra, se tudomány, se kereskedelem, se ipar. De még olyan jó fejő — újság irodalom sincs. A föld öntötte azokat a rémséges áldozatokat, melyekből a magyar kultúra táplálékát szívta. A gazdaság volt és ma is az az emlő, melyből a kereskedelem és ipar él. És ime most már a kultúra minden? Vásott gyermek ez a kultúra, mely azt az emlőt harapja, melyből megnőtt. Hálátlan gyermek, akit jóllakatott, ma is táplál — és azt kiabálja világgá, hogy csak száraz kenyeret kapott __azt is tán — és egyebet semmit. Bizony — ez szomorú logika. A józan ész valóságos csavargása. Mester. Visszavág. Atya (miután elnadrágolta Palkót): A te korodban sohse kaptam ki. Palkó : Jobb papád is lehetett, mint nekem.