Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-03-15 / 10. szám
74 MAGYAR FÖLDM1VELŐ iskolaépületet, amelyben akkoriban 400 gyermek időzött, lángbaboritotta. Óriási félelem keletkezett. A gyermekek a két kijárat felé tódultak, ahol a tolakodás közben számosán elestek és az utánuk nyomulók legázolták őket, úgy, hogy számosán életüket vesztették vagy súlyosan megsebesültek. Kevéssel a tűz kitörése után az első emelet boltozata beomlott, maga alá temetvén számos gyermeket. Eddigi megállapítás szerint 75—100 gyermek vesztette életét. A gyermekek legnagyobbrészt német szülők gyermekei. A mai görög nép. A legutóbbi 1907. évi nép- számlálás szerint Görögország lakossága 2,630.952 ember volt. Ez 1896 óta csak 198.146 főnyi szaporodást jelentene. De az uj görög nép természetes szaporodása sokkal nagyobb és a látszólagos veszteség a kivándorlás számlájára megy. Magában az 1907. évben csak Amerikában harmincháromezer görög vándorolt ki. Görögország legnagyobb városa ma is Athén, amelynek külvárosaival együtt 175.430 lakosa van. Mennyi bor terem Franciaországban ? Rengeteg az a bormennyiség, a melyet Franciaországban egy év alatt leszüretelnek. A hivatalos lap közlése szerint hatvanhat millió hektoliter, Algírban kilencedfél millió hektoliter volt a bortermés. E szerint az emelkedés az előbbi évhez képest több, mint 13 millió hektoliter, a mi a borárak folytonos csökkenését teljesen érthetővé teszi A szőlővel beültetett területek nagysága mintegy 48.000 hektár, a hektáronkénti termés pedig 40 hektoliter országos átlagban, a négy szőlőtermelő déli kerületben azonban jóval több, tudniillik 40—74 hektoliter, Algírban pedig 58 hektoliter. Ez óriás mennyiség legnagyobb része könnyebb fajta, olcsó minőségű bor, mert finom borokból gyenge termése volt tavaly Franciaországnak. Érdekes, hogy a nagy bortermés mellett kétségtelenül nagyban űzik Franciaországban a borhamisítást. A városok önzése. A magyar városok gyűlése minden gondolkodó embert meg kellett, hogy döbbentsen. Hihetetlen önzésükről, sőt könyelmü- ségükről tettek bizonyságot ezen a gyűlésen. Még pedig a többek közt különösen két okból. Elsőben, hogy teljesen elszigetelten az ő vidéküktől, falvaiktól állították, formulázták a maguk kívánságait. És aztán, mert ezen formulázoft kívánságokkal megmutatták, hogy egyáltalán nincs érzékük arra, hogy átlássák viszonyukat, helyzetüket — a községekkel, a vidékkel szemben. Pedig jó lenne tudni, hogy a mezőgazdaság semmibevevését, hanyatlását még a gazdag Anglia is súlyosan érzi. Ez a hatalmas ország pedig az egész világnak úgyszólván bankárja... és amelynek városai inkább a távoli gyarmatokból, meg a tengerentúli vidékekről élnek. De mit kereshet a gyarmatokon például Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Temesvár, Szatmár és maga Budapest is? Hiszen vegyük csak a dolgot úgy, amint van. Tegyük fel, hogy adó rendszerünk arra az álláspontra jutna, hogy a mezőgazdák egészben nagy, de egyes családokat tekintve igazán kis jövedelmét éppen úgy megadóztatja. mint a dusabban fizető iparét, kereskedelemét: mi fog történni? A földek egyszerre parlagra kerülnének, a vidék meggyengül, következményeit legjobban éreznék a városok. Hiszen itt van például Szatmár. Ha a vidéken rossz a termés, nincs a gazdának, parasztnak pénze, jövedelme, az iparos, de főleg a kereskedő azonnal feljajdul, mint akinek erősen a lábára lépnek. Egyszerre elnéptelenednek a városok, a kereskedőknek vesztegelniük kell. Holt időszak következik. E jelenséget különben legjobban rúdra tűzi egy hófúvás, rossz időjárás. Nem úgy van? Tessék reá felelni. Mi a bajuk most is a városoknak ? Nem az, hogy szegény az ő saját lakosságuk. Hanem az, hogy le van verve a gazda, a föld- mivelő népség, mely őt vidékén körülveszi. Ezért kell a pótadót mindig növelni. Ha a vidék izmosabb, jobb módú lenne, a városban is mindjárt nagyobb lenne a pénz-forgalom és kisebbednék igy a pótadó is. Joggal mondhatjuk tehát, hogy mikor a városok teljesen megfeledkeztek a falvakról, vidékről — helvzetük nem ismeréséről tettek tanúbizonyságot. Sőt mikor a városok adóterhét a földre igyekszenek tolni: valójában öngyilkos politikát folytatnak. Valóban más forrásokban kell tehát keresni a városok bajait és más utón ezen bajok orvoslását. Inkább vessék figyelmüket arra, hogy hosszú időn keresztül maga a főváros szitt fel mindent — a vidéki városok rovására. Az egészségtelen fejlődésnek itt vannak első gyökér szálai. Aztán szádjának már egyszer a városok önmagukba és vallják be, hogy fejlődésük rossz utón kezdődött és haladt. Nem az intenzív, benső, igaz fejlődés utjain haladnak, hanem a hiúság, a külsőségek, a szemrevaló hiúságok utján. A cirádákat díszítik, az egészségügyre, az ipar és kereskedelem mélyebb megalapozására nem gondoltak. A rossz lel-
