Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-03-08 / 9. szám

72 MAÜYAK EÖLDMiVELŐ tett hozzá egy diák, bocsánatot kért tőle s azt mondta, hogy revolvere elsült, amikor egyik zsebéből a másikba akarta tenni. — Meghalt a koporsó mellett. Megrázó eset történt Nagyfalu községben. Machay Ignác felesége meghalt s mi­kor a gyászoló nép a temetésre összegyűlt s a bánatos férj a koporsó elé állt, egyszerre csak összeesett és meghalt. — Elgázolt váltóőr. Szabó Barna, a hajduhadházi 122. számú váltóőr a múlt éjjel három órakor részegen tért haza. A nyíregyházai tehervonat elütötte s 350 méter­nyire hurcolva, testét teljesen szétszaggatts. Szabó negyven- nyolc éves ember volt s három gyermek atyja. — Egy kivándorlási ügynök büntetése. Fischer Józséf aradi volt ügyvédjelöltet, ki földmiveseket egy brémai társaság megbízásából kivándorlásra csábitolt, a rendőrség pénzbüntetésre Ítélte. Fischer az Ítéletet megfelebbezte a belügyminiszterhez, ki Fischer büntetését tiz napi elzárásra emelte föl. — Násznép a lángokban. Egy lelketlen tréfa bor­zalmas következményeiről ad hirt a székesfehérvári tudó­sító: Zaka János jómódú pátkai legény minap tartotta es­küvőjét Csákváron, Fehér Máriával. A mikor beesteledett, a fiatal pár a násznéptől kisérve, kocsin hazafelé indult Pálkára. Alig hagyták el a falut, egyik kocsi, a melyen Baranyai Julia, Juhász Julia és Benke Julia nyoszolyó- leányok ültek, hirtelen meggyuladt, s lobogó lánggal égni kezdett. A megrémült leányok rémes sikoltozására a lovak megvadultak, s elragadták a kocsit. A legválságosabb pilla­natban Szeidl György kocsisnak sikerült lovait az utat keresztező folyóvízbe hajtani. A leányok, a kiknek hajuk és ruházatok akkorra teljesen leégett, beleugráltak a vízbe, s megmenekültek a biztos tüzhaláltóí A leányok sebe, vala­mint a kocsisé is veszedelmes. A vizsgálat megállapította, hogy a meggyuladt kocsi ülésének szalmáját Csákváron petróleummal leöntötték és tüzes taplót dobtak közébe, a mely azután útközben meggyujtotta a szalmát. A gonosz tréfa elkövetőit nyomozza a csendőrség. — A zborói tillnkók. Ismerősök és népszerű alakok azok a tót atyánktiai, akik magukfaragta tilinkókkal meg­rakodva fűzfából font kosarakkal végigházalják az orszá­got, sőt gyakorta a külföldre is elvetődnek. Sok tót tilinkó sok tót háziiparos családot tartott el eddig is. A kárpát­menti hegyvidékek sajátszerü népipara eddig azért nem fejlődött, mert nem volt szervezve. A bajon Darányi Ignác főldmivelésügyi miniszter akként akar segíteni, hogy a hegyvidéki miniszteri kirendeltség előterjesztésére hét háziipari kurzust tartat. Egyiken tilinkókat készítenek, a másikon a kosárfonás ismereteit sajátítják el. A kurzusok történelmi emlékű helyen lesznek, mert a miniszter azt is megengedte, hogy a nép kereseti viszonyait javítani hiva­tott tanítások a régi zborói Rákóczi kastély üresen álló helyiségeiben tartassanak meg. A történeti nevezetességű kastély falai küzött tehát szorgos munka foly. Szakavatott faragó és kosárfonó mesterek oktatják a hires »száz hársfa« fasor közt naponkint odasereglő munkásokat. — Hat nap alatt kihalt osalád. A németországi Recklinghausenből jön e hir : Hillerhaus itteni bányász csa­ládját a héten olyan szerencsétlenség érte, amely párját ritkítja. Hat napon belül a nyolctagú család teljesen kihalt. Szerdán két fiatal leánya, egy 18 és egy 21 esztendős, pén­teken az anya és 15 esztendős leánya, szombaton pedig egy 11 éves lia halt meg tüdővészben. Az apa és két fia egy tárna beomlása következtében lelte halálát hétfőn. A sze­rencsétlen balsorstól sújtott család ily módon teljesen ki­pusztult. — Tengerbe veszett utas. A Dráva fiumei gőzös egyik utasa a rabaz-fiumei utón a hajó fedélzetéről a ten­gerbe esett és odaveszett. A szerencsétlenül jártat Kiricsis Jánosnak hívták. Tengerész volt és katonai szolgálatának kitöltése után most utazott haza. Kiricsis a hajó korlátjá­nál ült; a tenger nagyon hullámzott és igy történhetett, hogy a hajó hirtelen megdőlésekor lebukott a fedélzetről. Mentőöveket dobtak utána, majd csónakon igyekeztek meg­mentésére, de a viharos hullámok elragadták. — Jelenet a csatatéren. A Marokkóban harcoló francia katonákról közli a »Gaulois« az alábbi érdekes epizódot. A január 15-én lefolyt settati ütközetben történt, hogy a legnagyobb puskatűz közepette az egyik légionárius az ellenség egyik golyójától találva, mint egy darab fa, szó nélkül elvágódott. — Meghalt! — jelentette ki a káplárja, aki föléje hajolt. — Nem, káplár ur, nem haltam meg — felelt a légio­nárius fölemelve vértől borított fejét. — Helyes! — felelte a káplár. — Hol vannak a kötőszereid '? — A táborban felejtenem — válaszolt a sebesült. — Úgy'?! Akkor két napi szobafogságot kapsz! Ér­tetted?! — szólt erélyes hangon a káplár. Azután hátára vette a sebesült katonát és a golyózápor közepette kivitte a harcvonalból a betegszállítók sátrához. Böjti gondolatok. Vig farsangnak — hosszú böjtje szokott lenni. * Aki megalázza magát és hamuval hinti be fe­jét annak jeléül, hogy halandó, múlandó ... sokkal inkább megifjodik az életre, mint a gőgös, fenhéjázó fő, mely villámcsapásra és egyszerre szokott... le­esni. És mi hamar. * Az Isten nem ver bottal. Int, szól, fenyeget — és aztán suhint. Ez a böjt leghatalmasabb prédi­kációja. * A böjt nem árt. Sokan mosolyogva mondják, de nem is — használ. Mi jobb tehát? Talán a tor­kosság ? ♦ Aki nem hisz Istent, miért káromolja azt, aki őszerinte nincsen? Ha pedig hisz Istent: hogy meri káromolni? ____A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. A gazdasági tudósító olvasóinknak. Örömmel vesszük észre, hogy előfizetőink közt sok olyan olvasónk van, kiket a föld- mivelési minisztérium gazdasági tudósító szép tisztességgel tüntetett ki. És, mint a múlt számban vehették észre olva­sóink, sokan közülök érdeklődnek és Írnak is lapunkba. Nagyon kérjük ezen tisztségben működő előfizetőinket, szí­veskedjenek lapunkat becses pártfogásukba venni. írják meg nyíltan, mi hiányt látnak lapunkban? Mit kellene pó­tolni, élénkíteni. Mi szívesen megteszünk mindent, amit csak emberi erő — ami körülményeink közt — megtehet, írják meg lakóhelyükön, vidékükön szerzett tapasztalataikat. A gazdasági helyzetet. A nép kívánalmait. Mily szívesen fo­gadnék, ha legalább hónaponként egy tudósítást kaphatnánk. Csak röviden, velősen. És a papírlapnak csak egyik olda­lára irottan. Valóban e kis lapot oly élénkké változatossá lehetne tenni, hogy Magyarország legélénkebb, legtartalma­sabb lapjai közé sorozná, nem mi — hanem a közönség, a közvélemény. — Alacsony elófizetö legény. Alacsony, de magas gondolkodású legény ember az, aki úgy gondolkodik, mint kelmed. Úgy van! Az az ember, aki a katonaságtól nem retirál. A közös hadseregbe csak akkor veszik be a legényt, ha testi- lelki épsége mellett 155 centiméter magas. A hon­védségbe a 153 centiméter magast is beveszik. De testi nagyságukra tekintet nélkül beveszik a szükséges kézműve­seket, irodai szolgálatra alkalmazhatókat, hajóslegényeket és hajókézmüveseket. Hát szereti-e a tengert? Nincs bol­dogabb az aratónál, meg — a hajósnál. Egyik a buzaten- gert, másik a vizi tengert metszi, hasogatja. — B. A. Amit írtam megírtam. Soha névtelenül nem szoktam olyat írni melyért felelősnek kell lenni. Ez nálam elv, karakterkér« dés. — Cz. L. H—z. Cs. K. L. M. Rendben van. Köszönjük. — Munkatár.*. Rettenetesen sajnálnók azt a veterán lapot. Nekünk egész életünk emléke tűnnék el vele. — Gazda. Kö­szönjük a bókot. Nem is tudtuk, hogy igy tud szellemes- kedni. De nem közölhetjük. // MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.

Next

/
Oldalképek
Tartalom