Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-12-13 / 49. szám
HÉTRÖL-HÉTRE. Itthon. A földmivelés ügye az országházban. Röviden, de lelkesen végezte a képviselőház a föld- mivelésügyi költségvetést. Ennek oka az, hogy a költségvetés gondosan és alaposan készült és ennek minden tételéről mély meggyőződéssel és érdekkel viseltettek a honatyák. Egy nemzetiségi képviselő megragadta az alkalmat, hogy Darányi miniszternek <57prnrehán'’óct —U^-an miért? Olvassátok: u O* Ov — Mert Darányi miniszter a telepítésekkel, meg a parcellázásokkal a nemzeti politika érdekeit szolgálja ... Bolond kend uram! Hiszen ez nem politika. Ez a nemzet életérdeke, fenmaradásának létfeltétele. Éppen olyan, mintha egy apának azért tenne valaki szemrehányást, mert birtokszerzésével saját családjának, véréből való vérének, gyermekeinek érdekeit gondozza. Hát bizony belond ke’ d uram. A honatyák természetesen helyeselték Darányi szándékát és kifejezést adtak annak, hogy bizony úgy kell lenni, mely szerint minél több föld kerüljön ám a magyarság kezébe. Mert akié a föld, azé az ország. És a költségvetés is megmutatta különben, hogy Darányi miniszter mily szívós kitartással, mennyi államférfim széles látással viszi immár tiz esztendeje a földmivelés ügyeit, amely úgyszólván alapja kell hogy legyen egész államélelünknek, iparunknak, nemzeti megerősödésünknek egyaránt. S mert nem alkuszik semmiféle érdekekkel, hanem halad a maga utján, mely egyedüli útja lehet a nemzet utjának, bizony támadják, kisértik, vádolják. így szokott az lenni. És jól figyeljétek, kik azok, kik ezt cselekszik és azonnal tisztába vagy az érdekekkel is, amiért cselekszik. Azt mondják, hogy a nagybirtokosok érdekeit hajtja! Ez a beszéd annyira nem igaz, hogy éppen a nagy és középbirtokosok arról panaszkodnak, mely szerint az ő érdekeik vannak elhanyagolva és a kis emberek talpraállitása munkájában éppen az ő vállaikra nehezedik a legnagyobb teher. És igaz is, hogy a nagy és középbirtokosok áldozatokat hoztak a kis emberekért. És szívesen vették, mert hazafias, nemzeti kötelességük, hogy a kis embereket kiragadják a pusztulás karjaiból. Darányi annyit tett i a kis emberekért, amennyit nem tettek az összes miniszterek. Ezt a mi olvasóink rendre-hetenként tudják és ismerik. De éppen olyan nemzeti érdek, hogy a nép természetes vezetőit, a nagy és középbirtokosokat se engedje a törvényhozás és a társadalom gyengülni, sőt pusztulni. Mert a gazdatársadalom csak a maga teljes egészében felelhet meg nagy nemzeti kötelességének. Háborús hírek. Háborús hírek szállingóznak a levegőben. A képviselőházban is a háború lehetőségéről beszélgettek a honatyák a Ház folyosóján. Erre az adott alkalmat, hogy a budapesti 68-ik és több vidéki ezred egyes csapatait Boszniába szállították. Ebből az a következtetés származott, hogy bizony Szerbiával úgy látszik, elkerülhetetlen lesz a háború. Hiszen Szerbiának — mondják — nincs veszteni valója. Anglia, Oroszország egyre készteti ellenünk a nyugtalankodó Szerbiát. A szállongó hir azonban csakhamar élét vesztette. Megcáfolták azt, hogy Montenegróban összeütközés volt őrjáratunk és a montenegróiak közt. Aztán megnyugtató, hogy Törökországgal béketárgyalásba kezdett a mi külügyminisztériumunk. Megy a gőzös .. . Boszniába ? Mozgósítás még nincs. De az ország minden részéből érkeznek hirek arról, hogy százával, ezrével viszik a katonákat Boszniába. Persze ezt látva, mindenki arra gondol, hogy no már biztos — a háború. Nem úgy van! Bizonyos, hogy a Balkán felől komoly fellegek gyü- lemlenek. Hát az okos gazda is körül-szét néz ilyenkor és nem várja be az istennyilát, hogy az költse fel álmából. Az is igaz, hogy Bécsben a király elnökletével haditanácsot tartottak. De ’iszen a királynak és tanácsosainak is előre kell vetniök gondoskodásukat, hogy ha csakugyan üt az óra, készen és ébren találjanak bennünket. De iszen már a béketárgyalások folynak. Remélhető, hogy sikerrel.
