Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-11-29 / 47. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 371 Bodrogköz ünnepe . . . Szép és lélekemelő ünnepe volt vasárnap a Bodrogköznek. Lelkesen és őszintén ünnepelték meg a Bodrogközi Nőegylet tiz éves fennállását. Tiz esztendő az ember életében is számot tesz, de egy egyesület kebelében tiszteletreméltó. Főleg, ha az a tiz esztendő oly gazdag eredménnyel záródik le, mint a Bodrogközi Jótékony Nőegyesület élete, mely egyesületnek megalapítója, lelke egész mindene Mailálh József grófné. Komoly, nagy munkát végzett a nemes grófné, mikor a Bodrogköz lelkesen érző hölgyeit maga köré tudta gyűjteni. Ami fő, megtartani, lelkes munkában vezetni. Mert egyletet alapítani könnyű, de azt kitartással vezetni, fenntartani igen nehéz munka, sőt áldozat. Ez áldozatot meghozta a grófné. De a jó Isten soksok [fáradozásai közt neki örömet is nyújtott. A legtisztább örömet. Hogy látta ebben a széthúzó világban Bodrogköz társadalmát együtt érezni, együtt dolgozni szociális téren és mindenütt, ahol arra szükség volt, hogy a nép szellemi, erkölcsi és anyagi érdekét előmozdítsa. Csoda-e, hogy a Jótékony Nőegyesület megáll egy pillanatra a tiz éves mesgyén s visszatekint önérzettel oly szép és gazdag eredményekre, melyekkel sok, öregebb és talán lármával dolgozó egyesületek sem dicsekedhetnek. Csoda-e, ha az alapitó alakját látják e munkaközben, mint vezért és örömmel vették körül azon díszgyülésen, melyet a tiz év emlékére és az egyesület elnökének ovációjára Király- helmeczen rendeztek. És ez az ünnepség nem merő külsőség, mert annak az ovációnak gazdag tartalma van. Hogy minő tartalma, azt a/ mi olvasóink, akiknek legtekintélyesebb része a bodrogközi nép, ime olvassák egész terjedelmében : * * * A Bodrogközi Jótékony Nőegyletet 1898. szept. 11-én alakította meg gróf Mailáth Józsefné. Ezen megalakulást megelőzte egy ugyanazon évi május 6-án megtartott értekezlet, melyet közvetetlen az azon téli és tavaszi hónapok alatt lezajlott szocialisztikus mozgalmak után hittak egybe a bodrogközi arisztokrata családok hölgyei azon célból, hogy a lelketlen izgatok által félrevezetett tudtlan nép felvilágosítására ingyenhasználatu népkönyvtárak állíttassanak fel. Az ehhez szükséges tőke beszerzésére mozgalmat indítottak, mely egy hangverseny megtartásával kezdődött. Ugyanazon év őszén, a hölgyközönség általános óhajára alakult meg a nőegyesület. Megalakulásakor a tagok száma 116 volt, jelenleg 196 tagot számlál. Az egyesületnek céljai — eltérőleg a szokott jótékonysági egyletektől — a következők : a társadalom szorosabb összefűzése, az iskolák látogatása, szegény gyermekeknek tankönyvekkel való ellátása, jó tanulók jutalmazása, szegényeknek ruházattal való ellátása s halasztást nem tűrő segélyezése, könyvtárak alapítása, gondoskodás nyári gyermekmenedékhelyekről és egyéb, a nép anyagi s erkölcsi javára szükséges intézkedések. Működése folyamán összehozott az egyesület hangverseny, színjáték, sorsjáték, szinelőadással egybekötött élőképek s egy lóverseny jövedelméből, alapítványokból, alapitó és rendes tagsági dijakból, különböző pénzadományok és bevételekből 1908. augusztus 26-áig 78344 korona 58 fillért. A nőegylet, amint pénzzel rendelkezett, hogy a köznép lelkében a megelégedés érzetét ébressze fel s hogy mindig vértezve legyen a káros kísérletek ellenében, 24 községben állított fel népkönyvtárt. A Bodrogköz népiskoláinak szellemi fejlődését iskolák látogatása, szegény gyermeknek tankönyvekkel való ellátása, jó tanulók jutalmazása és ajándékok szétosztása által igyekezett elérni. A nőegyesületnek azonban a népnevelés érdekében kifejtett működése még ezzel itt nem ért véget. Az iskolák látogatása alkalmával közvetlenül felismerte azokat a hiányokat, melyek valamint a rendes iskoláztatást, úgy a gyermek tanulmányi előhaladását is hátráltatják és ezeknek elhárítása céljából nem zárkózik el azon áldozattól sem, hogy egyes iskolák épité- téséhez pénzbeli segélyével, részint pedig tanszerek beszerzésével hozzájáruljon. A népiskolák istápolása mellett ráfordította figyelmét a minden jó és rosszra fogékonysággal biró, nem tanköteles gyermekek gondozására is, akiknek érdekében a nyári munka idejére, amikor tudvalevő, hogy a nép apró gyermekei ápolás és felügyelet nélkül vannak, több községben gyermekmenedékhelyeket szokott felállítani. Kísérleteit tett az elnökség a háziipar meghonosítása és fejlesztése céljából, melynek eredménye volt a Perbenyiken felállított téli tanfolyam, hol a nagy számban jelentkezőket a finomabb gyékény munkák készítésére tanították. Valahányszor az élet mostohasága vagy a lét küzdelme kezdvezőtlen vagy éppen ínséges helyzetekbe juttatott egyeseket, a nyomor enyhítésére mindannyiszor feléjük nyújtotta segítő kezét a nőegylet, kezdetben kisebb mértékben, később már a kisebbszerü költségeket lehetőleg redukálta s ott, ahol a szükség megkívánta, nagyobb összegeket áldozott. így varrógépet kapott egyik nyomorék, a másiknak műlábat szereztek, hogy dolgozhassék, a leégettek segélyhez jutottak, a siketnéma a nőegylet költségén elhelyezést nyert az intézetben, súlyos betegeket gyógyulás végett a budapesti klinikára küldött, mig a munkaképtelen és gyámolitásnélkülieket állandó havi segélyben részesíti. Intencióihoz híven ragaszkodva, mint a legelső az országban, legújabban magáévá tette az 1901 —1903. évi szabályrendeletben lefektetett eszméket az elhagyott gyermekek védelmét illetőleg és 1904-ben a belügyminisztériumhoz beadott kérvény alapján ugyanezen év május havában létesítette a Királyhelmec Perbe- nyiki állami gyermektelepét. A telepen elhelyezést nyernek mindazon elhagyott gyermekek, akiket a munkácsi állami gyermek- menhely ide helyez ki és azonfelül a telep-orvos a telep elnökének, a grófnénak tett előzetetes bejelentés alapján is vesz fel a telepre oly gyermekeket, akiknek hozzátartozói községi szegénységi bizonyítvánnyal igazolják, hogy a gyermekek eltartásáról nincs ki kellően gondoskodjék és a gyermekek elzüllés avagy éhezésnek vannak kitéve. A felekkel ily értelemben felvett jegyzőkönyvek a menhely igazgatóságához lesznek beterjesztve és az
