Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)

1908-11-22 / 46. szám

364 MAGYAR FÖLDM1VELŐ jóvá tenni a véghezvitt bűnt. Jön aztán egyéb is. Látjuk miként tornyosulnak fejünk felett rossz csele­kedetünk következményei és mink tehetetlenül állunk szemben — a romboló árvízzel, melyet mi magunk indítottunk magunk ellen. — Nő az ár, hömpölyög összetörve és rakásra hányva irgalom nélkül mindent — szerencsétlenségeket — szerencsétlenségekre hal­mozva. Ekkor megütközve állunk meg, mert sose hittük volna, hogy egy szóval annyi szerencsétlen­séget fogunk okozni és hogy mi magunkat haszon­talan embernek tekintsük. Sose hittük volna, hogy a mi vig és tiszta szivünk valamikor szomorúsággal és bűnösséggel lesz telve. Oh! mily keserves, midőn oly útra tértünk, melyről nincsen visszatérés, midőn elhagytuk a határt, mely örökre elválaszt a meny­országtól, midőn olyasmit tettünk, melyért semmiféle emberi erő sem adhat bocsánatot. Keserves ut! Mert mi magunk akasztottuk lábainkra a láncot, melyet most már egész életünkön által kell, hogy viseljünk. Fékezzétek nyelveteket, tegyetek őrt sziveitek gondolataitok és akaratotoknak és kérjétek az Isten segítségét egész szívvel és egész lélekkel, hogy kisértetbe ne essetek. Sosem tudjuk előre, hogy a kisértés nem lesz-e nagyobb, mint a mi akaratunk. Ugyanazért imádkozzunk folyvást, hogy kisértésbe ne essünk. Szt. Péter az igaz. a hű a szeretettel teljes Péter is gyenge és tehetetlen volt egy irtózatos kisér­tés perceiben. Keserves, midőn el kell, hogy titkoljuk életünk­nek valamely cselekedetét. Keserves, midőn nem állhatunk a világ és az Isten elé, mint egy nyitott imakönyv, melybe mindenki betekinthet. De ha néha oly tetteket viszünk véghez, melyeket mi magunk sem bocsáthatunk meg, mily gyakran nem teljesítjük azokat, melyeket kötelesek volnánk teljesíteni. Nem múlik el egy nap sem, melyben ne vétkeznénk egy-egy kötelesség elhanyagolásával és gyakran kénytelenek vagyunk látni a nem teljesített kötelesség következményeit. Senki sem int meg ezekért, de tudjuk, hogy sokat kikerülhettünk és meg­akadályozhattunk volna, de most már késő. „Most már késő“ e szavak meglehet a legfáj­dalmasabbak, . melyeket életünkben mondtunk. Ők több szerencsétlenséget és fájdalmat tartalmaznak, mint más szavak. — Ők a -föld mely besüppedt, ők az életnek azon forrása, mely kiszáradott. Ök olyanok, mint a hamuvá vált vagyon. A „már késő“ szavak után egy pusztaság van. Egész életünkben nyargalunk elveszett perc után, melyet többé nem bírunk utol érni és ezen elvesztett per­cért irtózatos állapotot és szivünk kimondhatatlan kínjait kell tűrnünk. — Ezen irtózat és ezen kínok akkor vesznek körül, midőn azt gondoltuk, hogy elfelejtettük. Elmélkedésünk címében azonban vannak vigasz­taló szavak: „Péter kimenvén keservesen sirt“. Az apostol nem tehette, meg nem történtté a mit cselekedett, a mester tekintete pedig egész életén által égette lelkét. Az apostol nem esett kétségbe. Azon gyengeség percétől fogva uj emberré lett ima és ájtatosság által megerősítve. Érezvén gyengeségét, többet tett mint a legerősebbek. Méltatlannak érezve magát, az uj sz. vallás alapkövének oszlopává lett. A bűnbánat nem ölte meg, sőt ellenkezőleg megerősítette az egész életre. A megbánás harcba, szenvedések és nyomorúságokba kergette és a Krisztus sz. vallásának bátor és félelem nélküli bajnokává tette és végül az Isten arra érdemesítette, hogy vértanúi halállal pecsételje meg isteni Tanítójáról tett vallomásait. Az emberi gyengeség elveszett a bűnbánat lángjától és ekként csak a jobb és kiválóbb rész maradott meg az emberből. Krisztus szemeiből nem az elitélés szikrázó tekintete sugárzott ki, de a határtalan irgalom, szemben a tanítvány emberi gyengességével. Krisztus tudta, hogy a vihar tanítványa életében kedves gyökeret fog plántálni és tudta, hogy az mily nemes gyümölcsöket fog teremni. Nincs oly nyomorult élet, mely meg ne javul­hatna és jól ne végződhetne. De erőt kell kérnünk az Istentől, hogy megküzd- hessünk a betegségbeesés órájával és mi magunk tegyünk fogadalmat, hogy többé nem fogunk inga­dozni. Akkor megnyerhetjük a békét, mielőtt a földi nyomorúságoktól fel lennénk oldozva. * * * Mi atyánk! Bocsásd meg bűneinket és mindazt, mit ellened vétettünk! Tekints életünk küzdelmeire és ne hagyd el gyermekeidet! Tekints kegyelemmel bűnbánatunkra és vesd reánk a Te nagy és végtelen irgalmad sugarait! mert mi örvendező szívvel fogjuk elfogadni a büntetést, melylyel gyengeségünk cseleke­deteit és nem teljesítetett kötelességeinket kell le­mosnunk. Ne engedd, hogy a reménytelenség bün- bánatába essünk. Csinálj megbánásunkból tűzlángot, melyben megtisztuljunk, megjavuljunk és megerő­södjünk a Te Dicsőségedben. Amen. Bud Titusz vikárius. Magyarország bortermése. Magyarország összes szőlőinek termését az 1907. évben a következő statisztikai adatok tüntetik föl hektoliterekben: Termett közönséges fehér bor 2,027.729, közönséges sillerbor 711.269, közönséges vörösbor 209.107, fehér pecsenyebor 85.916, vörös pecsenye­bor 15.116, fehér csemegebor 17.063, vörös csemegebor 1264, asszubor 900 hektoliter. Magyarország területén tehát 3.068.427 hektoliter uj bor termett; a musttermés 3,408.182 hektoliter volt. A szőlőtermésre vonatkozó 1907. évi sta­tisztikai adatok a következők: Immunis homoktalaju még nem termő szőlőből 1907. évben beültettek 7656.7 katasz­teri holdat, korábbi ültetés 22.041 hold volt; termő szőlő 169.846 hold, az összes szőlőterület 199.543 kataszteri hold volt. Ebből termő egészséges szőlő volt 37.661.9 hold; filo- xerás. de még termő szőlő 37.315.2 hold hegyi szőlő volt. Amerikai vesszővel 1907. évben beültetett, de még n^m ter­mő szőlő 7826.7 hold, korábbi ültetés 19.209.1 hold, termő szőlő 88.704 kataszteri hold; összesen 115,840.2 hold. Sik és lapály szőlő volt az 1907. évben : európai vesszővel be­ültetett, még nem termő szőlő 4304 hold, korábbi ültetés 6767.5 hold, termő egészséges szőlő 24,479 hold ; filoxerás, de még termő szőlő 15.677.9 hold, összesen 51,529.4 hold; amerikai vesszőkkel 1907-ben beültetett, még nem termő szőlő 2219‘8 hold, korábbi ültetés 531T2 hold, termő szőlő 17,386.6 hold; összesen 24899 hold. Összes szőlőterület (az immunisat és nem immunisat együttvéve) 479.257.5 katasz­teri hold. Az idei statisztikát majd csak 1909-ben kezdik összeállitani, de annyi máris bizonyos, hogy az idei szőlő­terület ezt a számot legalább öt százalékkal meg fogja ha­ladni. Adjátok kózről-kézre ami újságunkat I

Next

/
Oldalképek
Tartalom