Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-11-22 / 46. szám
362 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A magyar nemzet birtokpolitikáj a. (B. G.) A magyar birtok viszonyának kérdése többé nem lehet politika a szó közönséges, mindennapi értelmében. A nemzet, a magyar faj életkérdése. Múltja, jelene és kiválóan jövendője. Nem politikai szükségletek kívánják azt, hogy a magyar föld kinek kezében van, kinek kezében marad. Ha már tényezők nem fordítják a nemzet figyelmét e mérhetlen kérdésre: ráfogja hajtani, kényszeríteni saját életösztöne. Ez az ösztön ellenállhatlanul arra törekszik, hogy a magyar faj mentői tovább fenn maradjon, a maga erejében, növekedé- désében, képességében. Ennek íöltétele pedig — a föld elhelyezésének kérdése. Mikor Károlyi Sándor legelőbb kimondotta a nagy szót: a magyar föld maradjon a magyaroké, a magyarok alig értették meg. A világpolgárság hívei, az üzérségben hazát lelt elemek sajtója modern, újkori felfogással szisszentek fel és morogtak. Azé a föld, aki megveszi, mondották. Aki adót fizet. Hiszen az államnak utóvégre tökéletesen mindegy: ki fizeti az adót. Csak fizessen. És mentői többet. Megmondottuk akkor, évtizeddel ennek előtte, hogy ez a felfogás, az ilyen gondolkodás bele vágja ásóját a magyar faj és a magyar nemzet sírja helyébe. Mely sirt ma már népek sem veszik körül, mint Vörösmarty Szózatában reményiette. És gyász könnyű sem fog ülni a népek szemében. Mert a körülöttünk és távolunkban élő nemzeteket ellenségeinkké tették éppen azok, kiknek mindegy, hogy magyar-e vagy más fizet adót. Azóta, mikor Pécsett, a nagy gazda gyűlésen Mailáth József gróf nem csak felelevenítette Károlyi Sándor prófétai jóslásu szavait, de a bekövetkezett jelenségek láttára még élesebben, még kiáltóbban zúgta a nemzet fülébe, mi „történt? A sajtó egy része dühtől eltelten magyarázta, csavarta szavainak értelmét. És hova lyukadt ki ? Tudjuk. Csak oda, ahova a Károlyi Sándor szavát magyarázták. Hogy a modern felfogás ilyen tételt el nem ismerhet. Hogy hát aki földhöz nem jut, nem is lehet magyar. A logika tótágast állott, úgy csavarták az igazság, a tisz- tánlátó gondolkodás törvényeit. íme feljutottunk most már oda, hogy magának a kormányzatnak, a nemzet képviseletének kell kezébe venni annak a nemzet életét vagy gyengülését, sőt teljes elmálását jelentő szomorú tapasztalatnak, hogy inog, mozog a föld a magyar faj lábai alatt . . . Sok idő kellett ehhez, hogy tisztán láthassuk és ne csak nézzenek azok, kik a föld védelmének munkájában mindig csak osztályérdeket láttak. Még ma sem fogják fel egészben, hogy itt nem osztály, de nemzeti érdekről, a magyar faj élete vagy haláláról van szó. De már egy nagyobb lépést tettünk. Mert ott tartunk, hogy már a honatyák bizottsági ülésein, a költségvetés tárgyalását megelőző értekezleteken a birtokpolitika kérdései uralkodnak. A körülmények kényszerítő hatása elől már menekülni nem lehet többé. Nem csak fizikai, de logikai kényszer is van a világon. És ez az utóbbi már úgyszólván követeli, hogy a kormányzat terjessze elő a birtokpolitikai javaslatát. Ám itt voltakép kényszerről szó sincs. Ezt a kormányzatot nem kell kényszeríteni erre, mert hiszen senki jobban nem ismeri e kérdés nagy jelentőségét, égető szükségét, mint Darányiék. Már a jövő költségvetésben nyoma is van 10 millióval a 100 milliós befektetésnek ez irányú akciónak, működésnek. Inkább arra van szükség, hogy ami közvéleményünk, közfelfogásunk behatoljon e kérdés teljes és világos felfogásába. És ne üljön fel a jelszavaknak, hogy hát le az osztályérdekkel és a többi. Lássuk be már egyszer, hogy nekünk a megerősödött, a jól megkapált földön kell építeni, alkotni ipart és kereskedelmet és nem a levegőben. Holdsziv&rvány. Augusztus 10-ikén szokatlan látványnak lehettek tanul, a kik az égre föltekintettek — Írja a Természettudományi Közlöny. — Negyed kilenc óra tájban az ég keleti részén szivárvány tűnt elő, melynek magassága körülbelül az égbolt harmada volt. A szivárvány mint széles, világos sáv jelentkezett, de egy részén a vörös szint tisztán ki lehetett venni. A nap már majdnem egy órával előbb lement, a hold tisztán világított, az ég keleten, a hol a szivárvány diszlett, felhőtelen volt, nyugaton azonban majdnem a zenittől kezdve, felhők tornyosultak. Ez a szivárvány volt. A hold is előidéz ugyanis szivárványt, éppen úgy, mint a nap; csak nem látjuk a hold gyengébb fénye miatt annyiszor és oly tisztán, mint a napét, mely okból csak holdtölte alkalmával vehető észre. Augusztus 10-ikén a hold este félhét órakor kelt, azonkívül majdnem egész korongja világított. Az által pedig, hogy a keleti ég tiszta volt és a szemhatár nyugati részét esőfelhő borította, megvolt a föltétele annak, hogy nyugaton holdszivárvány legyen látható. Kérjétek a Gazdakörökben, Olvasó-egyletekben a „Magyar Földmi velő w-t!
