Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-02-16 / 6. szám
MA&YAR FÖLDMFVELÓ 43 mit rejtenek a bűvös csatornák, a tisztátalan és romlott közállapotok. Városaink, sőt községeink is a legnagyobb könnyelműséget, lelkiismeretlenséget követnek el a gazdálkodásban. Sem észszerüség, sem a közérdek, sem a jövőre való tekintet, sem a közvagyonnak tiszteletben való tartása nem vezeti a városok és községek gazdálkodási rendszerét. Mindig csak a látszat, a lukszus, az eltakarás, a halogatás politikája uralkodik. Ott takarékoskodnak, ahol a közegészség parancsoló szüksége okvetlenül megkívánná a legnagyobb áldozatokat. És ott pazarolnak, a hol egyetlen korona kiadás nem csak köny- nyelmüség, de bűn számba megy. A városi és községi adók folyton emelkednek. Sót itt-ott valósággal elviselhetetlenné váltak. De azért a közegészség, az igazi közszükséglet utolsó tekintetbe sem jön. Vannak városok, hol — ha évről-évre összeszámítanák — tekintélyes vagyont képezne a fölösleges, lukszus kiadások. De nem képesek a közoktatás, a közegészség, a rend és közer- kölcsiség érdekében szükséges legelemibb kiadások teljesítésére. Most pl. Makó város csődjéről írnak a lapok. Hány város, hány község van, melyek szorongva lesik a napot, mikor az istennyila oda is beleüt. Hát bizony ez nem jól van igy. Az ilyen jelenségek bomlasztó hatással vannak társadalmi életünkre. És az ilyen gazdálkodás általános volta akasztja meg szociális életünk jobbá fordultát, egészségesebb alapokra való építését. Itt az ideje, hogy e téren rend és tisztalátás következzék be. A magyar föld. Lázas tevékenység folyik a földmivelésügyi minisztériumban, mely ennek a még mindig eléggé ki nem használt magyar földnek gazdagabbá, haszonbaj (óbbá tételére irányul. Oly fontos ez az akció nemzetgazdaságunk jövőjére, hogy a napi politika összes kisebb és nagyobb izgalmainál ko- molvabb megfigyelést érdemel. Darányi költségvetésében szemmel látható az a törekvés, hogy az alamizsnaszerü állami segítségek osztogatását az állami támogatás olyankép való nyujlása váltsa föl, ami inkább beruházás és gyü- mölcsöztető a jövőre. Ez a törekvés nyilvánul meg a magyar kisgazdatársadalom helyzetének a javítása körül is. A miniszter bár nem szűnik meg gépkölcsönzésekkel, olcsó magvakkal és állatdijázásokkal ösztönözni kisgazdáinkat fokozottabb tevékenységre, sokkal nagyobbszabásu azon akciója, mellyel mezőgazdálkodásunkat akarja átreformálni, hogy gazdáink többet és jobbat termeljenek, hogy a magyar föld több és jobb termést adjon a magyar nemzetnek. A földmivelésügyi költségvetés nagyobb összeget szán ezért a zöldségtermelés és a bolgár konyhakertészet meghonosítására. Az a tanácskozás, melyet a minisztériumban ép az imént tartottak erről, mindenkit meggyőzött arról, hogy Darányi, ha ezt a tervet keresztül viszi, eléggé nem méltányolható reformmal gazdagítja érdemeit a magyar agrikul- tura történetében. Hazánkban mindezideig csak a szerbek és a bolgárok űzik intenzivebben a zöldségtermelést és konyhakertészetet. A Duna Tisza közén hatalmas telepeik vannak, melyekből ezek a bevándorolt családok mesés jövedelmet váltanak ki. Hozzávetőleg is milyen nagy lehet ez a jövedelem, mikor egy- holdért 4—500 korona bért is fizetnek? Általános a panasz, hogy a magyar földmivelő nép még ezt a példát látva is csak mosolyog, ha konyhakertészkedésre biztatják. Lenézi, asszonynak valónak tartja. Mi azonban, midőn kisgazdáinkat a fokozódó terhek, az egészségtelen munkáskérdés, a növekedő bérek arra kényszerítik, hogy újabb jövedelmi források után nézzen, alapos a remény arra, hogy úgy, amint a földmivelésügyi miniszter tervezi, mintatelepek létesítésével, szemléltető oktatással — megnyerjük népünket ennek a jövedelmi foglalkozásnak. Ezzel megszűnik a szégyenletes helyzet, hogy aranyainkat, melyek a magyar földben vannak, mások aknázzák ki, a magyar ember pedig csak pipázik és sopánkodik. Földmivelésügyi kormányunk más iráayban gondoskodik arról, hogy a föld magterményei is javuljanak. E célra magvetővizsgáló intézetet állított föl, mely hivatva van a gazdáknak a vetőmagra nézve fölvilágositást, tanácsot adni s iparkodni arra, hogy jobb és jobb minőségű vetőmagvak terjedjenek el mezőgazdaságunkban. Előrelátható, hogy a magyar földön, mely most is a világhírű magyar lisztet termeli, nagy hatással lesz ez az intézkedés, melyet kiegészít az, hogy a miniszter kauiatfödöze- tekkel lehetővé teszi, hogy kisgazdáink jó és olcsó vetőmagvakat szerezzenek be. Nem érdektelen, hogy mezőgazdaságunk az állattenyésztés tekintetében se maradjon hátra. Ma már tagadhatatlan, hogy a tejgazdálttodas egyik legjövedelmezőbb ága földmivelésüuKnek, s miután vasúti hálózatunk mindinkább tökéletesedik, nemcsak a városhoz közeli, hanem a távolabbi vidékek gazdaságai is abban a helyzetben vaunak, hogy tejgazdaságuk szép jövedelmet hozzon. A miniszter erre való tekintettel fokozott gondot fordít állat- tenyésztésünk fejlesztésére. Egyik irányban arra törekszik, hogy gazdáink folyton javítsák a magyar fajta állományukat, másrészt arra, hogy tejre vagy húsra jobb minőségű külföldi fajtákat is szerezzenek be. Ha a kisgazdák községenkint csoportosan akarnak beszerezni fajállatokat, földmivelésügyi kormányunk úgy segíti őket, hogy kamatmentes kölcsönt eszközöl ki számukra. A Svájcban és Angliában oly kitünően bevált állatdijazások intézménye
