Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-11-01 / 43. szám
342 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Mit kell tenni, hogy az egyenlőségnek ily országa keletkezzék? Már a földre esett hát a hold embere. Semmi haja nem történt, mert a lába ujjara bukott, mint egy macska. És szerencséje is volt. Találkozott a szellővel a szellő képviselőjével. — Szellő, állsz e szavadnak'? Mutasd meg, hogy nem hazudtál nekünk. — Állok ám. Amit mondtam, az szent igaz. — Vezess tehát az egyenlőség országába. — Szívesen, Jöjj velem. És szállottunk . . . lebegtek nem is olyan nagy távolságban. Egy temetőbe vezette a hold emberét . , . Egy nagyon nagy temetőbe. — Látod-e mondja a szellő. Ez a halottak országa. Itt árulás nem lappang. Itt nincs irigység. Itt nincs király. Nincs ur. Mindenkinek egyforma föld birtoka van. Gyermeknek, felnőttnek, aggnak, fiatalnak. Leánynak, fiúnak, feleségnek és férjnek. Még a csecsemőnek is. A hold ember csak bámul, bámul. De hát, hol vannak azok a földbirtokosok? — Itt te, szemeid előtt, lábaid mellett. Hát nem látod azokat a sirhalmokat. Egyenlők. Jól, pontosan kivannak mérve. És a földbirtok alatt nyugszanak a birtokosok. A hold embere csak némult, némult. — Legfeljebb azt engedi meg ez az egyenlőség, hogy a földbirtokra, a sirhalomra egy jelt, sirkövet tesznek. Ez jelezze, hogy mi volt e sir tulajdonosa ott az élők sorában. Látod-e, olvasdd. — Itt nyugszik.főispán. — Itt nyugossza álmát a miniszter. — Itt nyugszik egy polgár. — Ott egy mester ember. — Itt egy aggastyán. — Itt egy gyermek. — Itt egy hű feleség. — Itt egy büszke ur. — Itt egy alázatos koldus, a nyomorult Lázár, És igy tovább. Mindig és mindig. Évről évre népesedik az egyenlőség országa. A hold embere csak mindig jobban és jobban bámul ... Egyszer nagy világosság támad a temetőben. Kigvulnak a sírokon a mécsesek. A szelid hold képe is mosolyog. A hold ember pedig látatlanul eltűnt. Tovább is van. szólott nagyapó, de azt majd máskor mondom el. Mester. A munka. Nem uj dologról leszen most szó. A munkáról és annak áldásos voltáról. Lehet, hogy már irtunk róla többször. Megengedjük. Éppen azért nem uj. És nem is lesz sem uj, sem régi egészen a világ végezetéig. A munka olyan régi, mint a világ. Már az ősfoglalkozás idejéből számítva, nemesítette az embert. Nagy tettek véghez vitelére serkentette é§ egyedül a munka készítette, tette járhatóvá a haladók ösvényét. — A haladók ösvényét? Hogyan? Hát hiszen a haladást az idő hozza magával ? — Kérdezheti valaki. ügy van. Eltalálta. De ne felejtsük el azt sem, hogy a szorgalmas munkában töltött idő hozza meg a haladás gyümölcsét és ez képezheti, nemesítheti meg az emberi lelket. Teheti termékennyé, termővé a műveletlen emberi szivet. Két szántóföldje van a mennyei Atyának, a jó Istennek. Az egyik szántóföld künn a határban fekszik- Ezt szántogatjuk, vetegetjük, nevelgetjük ültetvényeit. Óvjuk a gyomtól, a konkolytól, mert csak igy várhalunk áldásos aratást. A másik szántóföldje a mennyei Atyának az emberi szív, a lélek. Ez az ő igazi mezeje. Ez a szántóföld is reá van szorulva a munkára, a nemesítésre. Hogy ne teremjen dudvát. kórót, mig erkölcsöt az emberi szív és lélek. Nemcsak az államnak, ez egységes, hatalmas intézménynek kötelessége szántogatni a szív és lélek mezejét és tudását, tiszta magot vetni a tudatlan, gyomra hajló talajba, hanem az egyes falvak, városok sőt leginkább az egyes családoknak. Mert ugyan hova fejlődnék a nemzet, ha kormányzása egyetlen ember akaratától, sőt jobban mondva személyétől függne ?! . . . Hanem volnának néprétegek, egyesek, akik összesen és külön-külön alkotnák és irányítják a kormányzás gyeplőjét. Akik ismerve a népet, annak javáért munkálkodnak. Éppen igy vannak a családok is. Ha a családban nem szoktatják korán a gyermekeket megismerni a szükséges lelki tulajdonságot, a tudást, a munka- szeretetek akkor hiába dolgozik az állam, hiába költ milliókat iskolákra a tanügyre, bizony a gyermek lelkében aludva, a munkátlanság fészkeli be magát. Ez a munka nem nemesit. Sőt határozottan káros befolyással lesz a növekvő nemzedékre. Pedig a magyar nemzetnek értelmes, munkás polgárokra van szüksége, akik tudjanak megállani saját talpukon és tudjanak gondolkozni a saját fejükkel. Hogy szembe szállhassanak ama paizsos férfiúval az Élettel. Már a családban folyton nevelni kell a gyermeket a hasznos ismeretekben, szoktatva a munkaszeretetre. Az iskolában a fundamentumra építhet a tanító. És ha e fundamentum szilárd, akkor a jövő nem lesz gondterhes, gyilkos, unott, nyűg, hanem élet, melyet a munka nemesítése hozott meg. írjuk pedig ezeket azért, hogy még sok községben igen számos szülő tartja távol az iskolától gyermekeit. Kérve-kérjük a szülőket, ne tévesszék szem elől a fentebb vázoltakat. Gyermekeik jövendő boldogsága érdekében teljesítsék szülői kötelességüket, küldjék iskolába gyermekeiket. Tegyék ezt meg! Hadd nevekedjék a gyermek lelke, szive. És hadd nevezzen örök, megfizethetetlen drága kincseket az életre! Lgaxmodó. BÖLCS MONDÁS. Ga; dag rokonok! Szomorú vigasztalás. Ok csak arra valók, hogy a szegény rokonoknak szegénységét még jobban kiélesitsék.
