Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-25 / 42. szám
MAGYAR FÖLDMlVELŐ 335 a pálinkával vegyített musttól alaposan eláztak. Mikor hazafelé készülődtek, valami miatt összevesztek. Az egyik hatalmas fa alátámasztó-doronggal viaskodott. A többiek ököllel és bicskával védekeztek. A harc a völgyben elhúzódó országúton történt és szomorúan végződött. Tegnap hajnalban az arra haladók két emberi testre akadtak az ut porában. Az egyik — Horvát Károly — már halott volt. Súlyos seb tátongott a koponyáján és alkalmasint agyrázkódást szenvedett. Mellette társa, Nagy József hevert eszméletlenül. Őt hasba szúrták és állapota válságos. Az orvosok nem bíznak a felépülésében. Szigorú nyomozás indult meg. A tetteseket még nem tudta kézrekeriteni a csendőrség. — Arany János szobra Nagykörösön. Nagykőrös közönsége Arany János emlékének szobrot emel. A szobor- bizottság meghívására Strobl Alajos szobrász minap Nagykőrösön járt. hogy a szobor tervezett helyét megtekintse. A bronz mellszobrot a régi főgimnázium déli részén helyezik el, ahol a költőnek egy időben lakása volt. — Váratlan vendég. Tél apó váratlanul betoppant hozzánk. Vasárnap még tavasz volt a természetben, hétfőre már dideregve kellett látni, hogy itt a tél, hull a hó. A földet, házakat, lombjaikban levő fákat hó borította. A nehéz hó faágakat szakított és rózsafákat tört derékba. Az időváltozás csaknem az egész országra kiterjedt. Itt Szatmáron a szüret kezdődött. A fürtöket a hóból szedték elő. — Egy község pusztulása. Liszkófalváról (Liptó- megye) Írják: A községben, amely négy évvel ezelőtt porrá égett, szeptember 30-án megint nagy tűz pusztított. Huszonhét lakóház és 86 melléképület egy félóra alatt elhamvadt. A kár óriási. Miután takarmányra csak néhányan voltak biztosítva, a kárvallottak nagy Ínség előtt állanak; azért a jóakaratu emberekhez némi segítségért könyörögnek. Az adományok a római katholikus plébániahivatal cimére küldendők Liszkófalvára. GAZDA. __ A lomb mint takarmány. Az idei takarmány- szűk esztendőben a gazdának minden módot meg kell ragadnia, hogy hiányzó takarmányát pótolja. Erre alkalmas egyes fák lombja is. A lombfák levelei zölden gyűjtve, akár azonnal feletethetők, akár pedig zsombolyai módon a téli időre tehetők el. Ezért nagyon ajánlatos, hogy akinek fűz, szeder, ákác, hárs, kőris, éger, szil, bükk, tölgy stb. fái vagy erdeje van, gyűjtse a lombot mindaddig, mig a íagy el nem perzseli. A gyűjtés, vagy a leveles gallyak lemetszése, vagy tisztán csak a levelek szedése utján történhetik! De szert tehet ily lombra az is, akinek erdeje nincs, de aki a kincstári erdő szomszédságában lakik, mert a kormány megengedte, hogy a reá szoruló kisgazdák ingyen szedhessenek azokból lombtakarmányt, azonban csak akkor, ha azt az illetékes erdőgondnokságnak bejelentik. A lombtakarmányt legjobb megszántva a téli időre eltenni, de miután az idei esztendő előrehaladottsága mái alig teszi a szárítást lehetségessé, zsombolyázni is lehet azt, még pedig egészen úgy, mint ahogy a csalamádét zsombolyázzuk. Ha ugyanis az fél cm.-né! vékonyabb gallyu nyers lombtakarmány kévéket 4—8 méter széles és tetszés szerinti hosz- szuságu kazalba 4—6 méter magasan rakjuk, ez néhány nap alatt fölmelegszik és ennélfogva leülepedett. Amidőn annyira fölmelegedett, hogy kezünk a meleget már ki nem állja, 30—40 cm. földréteget rakunk a tetejére. A leföldelés olyan módon történhet, hogy a kazal mellé üres szekeret állítanak, erre deszkákat raknak és a földet egy munkás a bedeszkázott szekérre, egy másik pedig innen a kazalra dobja. Előbb a földnek felét rakjuk a kazalra és ha az néhány nap múlva leülepedett, felhányjuk reá a többi földet is úgy, hogy a teteje domború legyen és az esővíz könnyen lefolyhasson róla. A zsombolyai eljárással minden takarmányt eltehetünk télre, amelyet zölden már nem etethetünk fel és az őszi esőzések miatt szénává nem száríthatunk. Lehet azonban a zöld takarmányokat nemcsak föld fölötti kazalokban, hanem ásott vermekben is eltartani. Ily esetben a föld feletti kazal méreteinél keskenyebb, mintegy 3 m. széles és a talajviszonyokhoz mérten, tetszés szerinti mély és hosszú vermet ásunk s ebbe hordjuk az elteendő takarmányt. A takarmányt a verem aljában jól összetiporjuk s amidőn már oly magasságban van, hogy a szekér átjárhat, járassuk át, mely célból a veremnek két hosszú végét rézsut le kell nyesni. A rakást a föld fölött is folytatjuk két méter magasan s ha a fent jelzett megmelegedés, beállt, akkor az egész vermet jól beföldeljük. A patkány irtása. Magtárak, ólak stb. körül óriási károkat okoz a patkány. De nemcsak a kár bosszantja a gazdát, hanem az az óriási szemtelenség, mellyel a patkány mindenüvé betolakodik. Számos módot tanácsolnak az irtásukra s van is, a melyik szépen beválik, de legtöbb csak nagyképűsködés. Sokféle méreg használatos ellenük, de ugylátszik nagyon kitanulták a patikus mesterséget, mert rikán harapnak az ilyen mérgezett csalétekbe. Leggyakoribb a sztriknin (patkányméreg), be is válna, csak veszedelmes. Hanem van egy kevésbbé veszedelmes módja a pusztításuknak. A gipsz. Nagyon szeretik a patkányok az édeset. Három-négy napig cukros kukurica- lisztet, vagy darát adunk nekik, úgy, hogy rászokjanak. Ekkor azután keverünk a liszt közé mintegy harmadrész gipszet, természetesen cukrozva. A gipsz azonban egész friss legyen, különben nem hat. A gipsz ugyanis az állat gyomrában megduzzad, megkeményedik s a patkány megdöglik. Lehet továbbá betanított kutyával is patkányt fogatni. Nem rossz mód, kifizeti magát a kutyával való bibelődés. Lehet végül kiadni a háznál a jelszót, hogy mindenki pusztítsa a patkányt, ahol éri s minden kiirtott patkányért bizonyos jutalmat lehet kitűzni. Természetesen ne az legyen az eljárás, hogy a patkányfogó kutyának nem adunk enni, azt mondván, éljen meg a patkányokból. Hanem igenis tartsuk jó! a kutyát, hogy fürge legyen s kedve legyen patkányfogásra. Mert az ilyesmit a kutya nem ügyszeretetből, hanem játékból, szenvedelemből teszi. Már pedig éhes gyomorral nem jól esik még a játék sem. Szintén ne igy járjunk el a háznépével, akinek csak Ígérgetünk, vagy adunk is egy darabig valamit az elfogott patkányok után, de később esetleg tiz-husz agyoncsapott patkányért sokallunk ötven-hatvan krajcárt adni, holott tízszer annyi kárt tesz a patkány, mint amibe az agyonveretése kerül. Ne sajnáljunk tehát egy-két piculát kiadni egy patkányfarokért s akkor pusztulni fognak. Bölcs mondás. A nagy Óceánon járó hajók kiáltanak hatalmas viharokat. De elmeriti a szu, mely napról-napra rágja, így van a férfi is. Szembeszáll, átéli a nagy csapásokat, de a naprólinapra való rágódások, bosszantások, bizony elemésztik.
