Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-25 / 42. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 333 gondolattal, hogy ebből nagy veszedelem származha- tik. Egyesekre, városokra és községekre. Az ilyen, másokkal való törődést altruizmusnak, nemes, önzetlen feiebaráti szeretetnek nevezik. Oh, ha ez a gondolat, ez az érzés vezetné az embereket az életben, de sok bajt, kellemetlenséget, bánatot, szerencsétlenséget lehetne megelőzni. Ebben az angol szép példaadó. De van a mások bajával való törődésnek egy másik fajtája is. Ez csúnya madár. Ez ahelyett, hogy sebet gyógyítana, sebet fakaszt. Még a meggyógyult sebeket is feltöri. Seprűnek nevezi ezt a közszólás, mely mindig a más háza előtt seper. Holott lenne ám mit sepernie a maga tűzhelye előtt is. Ami tátsadalmunkban — olvastam valahol — mindjárt többen megtalálnák helyüket és kevesebben volnának boldogtalanok, ha kevesebbet néznék mindig a másét és többen igyekeznének kiélvezni a magukét. Ez a vagyonra, az életharcra szól ugyan, de találóan jellemzi a mindennapi élet érintkezéseit. Ma igen foglalkoznak a más bajával. Milyen a családi élete ? Honnan telik? Milyen a szobája? Mit esznek? Mennyi adósságuk van? Kik voltak vendégei? Mikor kelnek? Hogy gazdálkodik? Mit eszik a cselédje? A gyermekei? Milyen a jószága? Hány sertést öltek ? És a jó ég tudja, mi minden más bajával törődnek. Csak a maguk bajába nem néznek belé! Csak a tükröt kerülik, a melyből saját ábrázatukat, saját háztartásukat, saját gazdálkodásukat pillanthatnák meg. S ha van is tükrük, hamisított, ferde képet mutat az. Bizony, ha az emberek úgy törődnének a más bajával, ahogyan fentebb, az altruizmust fejtegetvén, megmutattuk: kevesebb ideje volna emigyen, csúnyán, haszontalanul, embertelenül mindig a más baját piszkálni. __ISMERETEK-TARA.__ Az első nagy város. A rendelkezésünkre álló adatok kétségtelenül azt mutatják, hogy Babilon volt az első nagy város a világon. Ezer évvel Krisztus születése előtt már kétezer lakosa volt; azután évről- évre rohamosan gyarapodott. A város szabályos négy- szögű területen épült, mely négyszög mindegyik oldalát negyvenöt kilométer hosszú erős kőfal határolta. Egyik faltól a másikig ötven egyenes, szép utca szelte át a várost. A házak nem voltak egymással összeépítve, mint most, hanem minden ház külön, tágas területen állott. Belső területe ennek a történelmi városnak hatszázhetvenöt négyszögkilométer volt. A jelenlegi viszonyokhoz mérten nyolc millió lakos könnyen elférhetett volna ezen az óriási területen. Babilonnak tehát, a mikor fejlődése tetőpontját érte, mérsékelt számítás szerint, legalább is egy millió lakosa lehetett. Peking városának 1697-ben két millió lakosa volt; de hiteles adatok szerint három századdal azelőtt kétszer annyi. Hétszáz évvel Krisztus születése előtt már egy millió ember lakott Pekingben. Az európai városok közül az első században Róma városa volt a leg^ nagvobb, amelynek akkor egy millió volt a lakossága. Ennyi lakosa Londonnak csak 1801-ben lett. Páris 1851-ben érte el az egy millió lakost és azóta csak másfél millió emberrel szaporodott. A kolera és a saskeselyük. Hogy némely állat ösztönszerüleg megérzi a kolerát és idejekorán menekül előle, erről érdekes adatokat ir egy angol orvos, aki Indiában járt és személyes tapasztalásból győződött meg erről. Az illető orvos vezérkari orvos volt és művében ezeket írja: „A kolerajárvány tisztán a kaszárnyákra szorítkozott. Ha az ember túllépte a barakkok szűk körét, nem is sejtette, hogy közvetlen közelében a rettenetes betegség dühöng. A barakkok körül állandóan egy csapat keselyű tanyázott, amelyek rendesen délben százával lepték el az alacsony tetőket. Az étkező katonák ilyenkor csontokat dobáltak nekik és más egyéb hulladékokat. Ezek a madarak egy napon egyszerre csak elmaradtak. Éles ösztönük megsúgta nekik, hogy a barakkok között gyilkos kór lépett föl és életüket veszély fenyegeti. A kolera fölléptének napjától kezdve valamennyien eltűntek és csak akkor tértek megint vissza, amikor a járvány végleg megszűnt.“ Rabszolgaság Kínában. Kína földkerekségének az a része, ahol még legjobban virágzik a rabszolgakereskedés. Négyszázmilliónyi lakosa közül nem kevesebb, mint tízmillió van rabszolgasorban. Minden, csak valamennyire is vagyonos család rabszolganőket tart. A társadalmi állást meg egyenesen a rabszolganők száma határozza meg. A kínai három éves korától egészen tizenöt éves korukig, leánygyermekeit eladogatja, szívesen veszik meg, mert sokkal kevesebbe kerülnek, mintha cselédlányokkal végeztetjék a házi teendőt. Aruk különböző, átlag ötven korona; csinos és izmos leányért azonban 200 koronát is megadnak. mi újság? A gyermekbiróság előtt. Az uj büntető törvény külön tekintettel van azon szerencsétlen gyermekekkel szemben, akik bűnbe esnek és igy az igazságszolgáltatással szembe kerülnek. Külön bíróságot, külön tárgyalást rendel számukra. Célja, hogy javítsa őket és oly bánásmódban részesitse, mely lelkűkre, szivükre hat. Javítja. A szatmári kir. törvényszéknél az első tárgyalás a napokban volt. Több gyermek állott a bíróság előtt. Köztük különösen egy fiú. Mikor ennek tárgyalásával végzett a bíróság ... a vezető biró lelkére beszélt: — L'ídd-e fiam, téged otthon is, az iskolában is tanítottak arra, hogy bűn az, amit tettél. Ne tedd többé, mert az Isten keze utói fog érni és szégyenére leszesz a falunak is. Ugy-e nem teszed többé? — Nem teszem, — mondotta a fiú. — És miért nem teszed ? — Mert bekísér a csendőr, felelt egész közvetlenséggel. íme, ennek a gyermeknek lelkében nem él sem az Isten eszméje, sem a lelkiismeret. O nem fél a jó Istentől, nem tudja, hogy az Isten lát, tud, hall mindent, nem is szól hozzá a lelkiismerete, hogy azért ne tedd ezt vagy azt, mert rossz, mert érte felelős leszesz Isten és emberek előtt. O csak azért nem fogja újra elkövetni ezt a bűnt, mert fél, hogy bekíséri a csendőr. De ha csendőr nincs, ha a csendőrt kijátszhatja, akkor bizony rajta!
