Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-02-09 / 5. szám
4(1 MAGYAR FÖLDMIVELŐ meggyőződve, hogy helyes alapon indulnak, úgy készségesen hajlandó bérföldeket engedélyezni. , — Kitüntetett háziipari szövetkezetek. A múlt évben rendezett pécsi országos ipari és gazdasági kiállításon a hegyvidéki miniszteri kirendeli ség állal szervezett háziipari szövetkezetek közül 9 mutatta be készítményeit. A részvétel nemcsak anyagi haszonnal járt, de erkölcsi elismeréssel is mennyiben az árdánházai szövőtelep állami ezüst érmet, az alsóremetei művirágkészitő, az árdánházai, kisrákóci faipari, az alsóremetei, beregkisfaludi, beregkö- vesdi, nagyrákóci és rakaszi kosárfonó telepek állam elismerő oklevelet kaptak. Ugyanakkor a hegyvidéki kirendeltség közreműködői díszoklevelet nyert. — Korcsmák vasárnap délelőtti szünete Somogybán. Somogymegye állandó választmánya elhatározta a korcsmái szabályrendelet olyan módosítását, hogy vasárnap és ünnepnapokon minden korcsma délelőtt 9-től 11 óráig zárva tartandó. Az erre vonatkozó indítványt gróf Széchenyi Aladár tette. — Az egyforintosok bevonása. Az Osztrák-Magyar Bank utasította összes pénztárait, hogy fizetéseit ezüstben kizárólag egy- és ötkoronás pénzdarabokban teljesítse és az egyforintosokat tartsa vissza. Ennek az intézkedésnek kizárólag oktató célja van. Mert mig a falvakban egész szépen hozzászoknak a koronaszámitáshoz, a városokban a kereskedők még mindig forintokban és krajcárokban számítanak. Az eddigi összes figyelmeztetések és utasítások eredménytelenek maradtak. Most a forintosoknak a lorga- lomból való kivonása által akarnak a helyzeten segíteni. Az Osztrák-Magyar Bank elegendő mennyiségű egy- és ötkoronásokkal rendelkezik, hogy a forintokat pótolni tudja. — Mathuzsálemek. Tiszt-Karácsonyfalván Bródy Sándor gazdálkodó százegy éves korában meghalt. Az elhunyt végig küzdötte a szabadságharcot és Petőfivel is szolgált egy táborban. Utolsó napjáig életvidám volt. Fiánál, Bródy Jánosnál, ki atyjával együtt harcolt a szabadságharcban, élte le utolsó napjait. — Pakson: Glanz Mór zsidótemplomszolga száznégy éves korában meghalt. O maga száznégy évesnek vallotta magát, azonban azt hiszik, hogy idősebb volt, mert a község legöregebb emberei is aggkorunak ismerték. — A fadöntés újabb áldozata. Úgy látszik a fadöntéseknél nagyon vigyázatlanul járnak el, mert nem egyszer érkezik hire annak, hogy fadöntésnek egy-két, sót több halottja is van. Mint Kaposvárról Írják, újabban Dö- röcskén a sárkuli erdőben fadöntés közben egy fatörzs agyonütötte Jádi István 24 éves favágót. A törzs teljes erővel zuhant le a szerencsétlen munkásra, ki rögtön meghalt. — Fölébrodt a ravatalon. Koskóc községben Ga- valla János odavaló gazda felesége meghalt; a halottat megmosták, felöltöztették és ravatalra tették. A gyászoló közönség megjelent a temetésre, az özvegyen maradt férj és hat árvája sírva állotta körül a koporsot. Egyszerre zaj hallatszott a koporsóból, mire többen futásnak eredtek. A férj azonban kinyitotta a koporsót és ekkor különös látvány tárult szemei elé: a halottnak vélt asszony tágra nyílt szemekkel bámult maga körül. Az asszony hosszú időn át beteg volt és önkívületi állapotba esett; a bábaasszony azután a tetszhalott asszonyt holtnak nyilvánította. Az asz- szony magához tért és a javulás utján van. — Gyilkos sajtókerék. Bukován Albony József községi biró és malomtulajdonos a malomban foglalatoskodott és a szerkezetet igazgatta Egyszerre egy sajlókerék lezuhant, de oly szerencsétlenül esett Albony fejére, hogy menten szörnyet halt. — Nagy szerencsétlenség; a temetésen. Fiúméból jön e hir: Cáserla olasz községből érkezett hir szerint egy Natale Anna nevű kisleány temetésére mintegy 40 ember gyűlt össze a halottasházban. A szoba padlózata hirtelen beszakat és a halottal együtt mind a 40-en a mélységbe zuhantak. Négyen szörnyethaltak, többen súlyosan megsérültek. — Vég;z-5tes dinamlti ebbanás. Taficsuk Jura tisza- közi gazdálkodó valahol dinamitra tett szert. A veszedelmes robbanószert nagy együgyüséggel a tarisznyájába dugta s otthon a tarisznyát dinamilostul a tűzhely fölé akasztotta, azután pedig elment hazulról. Közben a dinamit felrobbant s Taficsuk feleségének kezét és mellét leszakította, Az asszony meghalt s a robbanás kis fiát is megölte. Mikor Taficsuk hazatért s meglátta romokban levő házát s övéinek szerteszakadt holttestét, bánatában és kétségbeesésében felakasztotta magát. Meghalt ő is. — A föld alatt. Pabcsováról Írják: Dregoj Zsika kőmivessegéd, a ki egy kutban dolgozott, a viz fölött a kőfal alól kiásta a földet, hogy Iejebb ereszkedhessék. A kőfal azonban összeomlott és a szerencsétlen kőmivest maga alá temette. A homokos, puha földben a kezével kapart egy kis nyilásl és ezen át annyi levegőt kapott, hogy nem fulladhatott meg. A mint a szerencsétlenség hire elterjedt, a városi főmérnök megindította a mentési munká- latokadt. Öt órai nehéz munka után sikerült kiásni a föld alá temetett kómiveát, akinek semmi baja sem történt. X K \ JE .S » t N ML!!! Menusier doktor ötlete. Menusier dr. párisi orvos olyan dolgot vitt véghez, a mi Sherlock Holmesnek is becsületére vált volna. Van a párisi tolvajoknak egy fajtája, amely azzal foglalkozik, hogy az orvosok váróterméből ellopkodja a műtárgyakat. Menusier! nem rég figyelmeztette a szobaleánya, hogy egyik betege magával vitt a szobából néhány értékes tárgyat. Mivel arra nem számíthatott, hogy a tolvaj, aki a betegséget csak szimulálta, újra fölkeresse, a professzor ügyes tervet eszelt ki. A város más részén hamis néven kibérelt két szobát s néhány napig ott is orvosi rendelést végzett. Az a reménye, hogy a tolvaj, mint uj orvoshoz, el fog látogatni hozzá, beteljesedett. Egy délután csakugyan jelentette neki a szobaleány, hogy a várószobában van az a bizonyos beteg. Az orvos bebocsátoíta magához. — Mi a baja ? — kérdezte az orvos. — A gyomrom fáj. — Le kell egészen vetkőznie, hogy alaposan megvizsgálhassam. A gyanútlan tolvaj levetkőzött, a mire észrevétlenül kivitték a ruháját. — Na, most már rendben vagyunk — szólt nevetve Menusier dr. — de hogy még alaposabb legyen a vizsgálat rendőrökért is küldtem. Az egérfogóba szorult ember lehetetlen volt, mert télviz idején csak nem futhatott ki az utcára Ádám-ölíözék- ben! Csakhamar megérkeztek a rendőrök, elvitték a tolvajt, aki azután megvallotta a bűnét, sőt társait is elárulta. A SZERKESZTŐSÉG TELEFONJA. B. K. ny. táblabirónak. Végtelen lekötelezne nagyságod, ha rövid, velős és általános dolgokat kegyeskednék küldeni. — Többeknek. Kérjük olvasóinkat, hogy ha az év folyamában a postai forgalom miatt egy-egy szám esetleg elmarad, azt azonnal kérjék, reklamálják. Most már nem pótolhatjuk, mert a kiadóhivatal a felesleges példányokat ismertető példányokként szétküldé. — F. J. Aratószerződési mintát találhat az »Igaz Szó» február 2-iki számában.E lapot igen ajánljuk. Szemlélődések és szemelvények a szövetkezetekről. »Nagy K. Vidéke« különben igen derék lap, a szövetkezetekről való Ítéletét a jubiláns »Magyar Földmives« Ítéletére alapítja. Ez a füzetes lap tudvalevőleg nem egyszer elveti a sulykot és állít nagyot és merészt. Ilyen az a könnyelmű Ítélete is, hogy egy futó pillantást vetünk a szövetkezetekre, ki lehet jelenteni, hogy nincs haladás. Lehet kijelenteni, de igazságosan nem szabad, mert akkor valótlan helytelenül Ítélkezünk. Igenis a szövetkezetek terén és határaikban kézzelfogható haladás van. — T. urnák Szolnok. A liberalizmusáról jól ismert egyik fővárosi lap ezeket Írja: »íme, recsegnek, ropognak immár a francia köztársaság államiságának azok az oszlopai is, amelyek eddig még egészben meg voltak. Az igazság pillérei, a pecsétőr kezére bízott nagy és pótolhat- lan értékek »a jogban és törvényben gyökeredző erkölcsi javak.« És mi lennénk csak elfogultak? Micsa’ beszéd ez? — Hű olvasó. Az adózó-rendszert megváltoztató, reperáló törvényre már eddig is kiváló gondot fordítottunk, hogy olvasóinkat tájékoztassuk. Nem szabad egyoldalúan felfogni ezt a nagyjelentőségű ügyet. A minden oldalról való vitát igen is figyeljük és hűségesen referálunk is róla. — B. K—r. Tudja mikor fog biztosan nyerni? Ha nem vesz több osztálysorjegyet. Ezt őszintén üzenjük. — Cs. Cs. A gyűlölet a legrosszabb tanácsadó. A hallgató ember mindig veszedelmesebb, mint a szókimondó. Tehát a hallgatásra — ne alapítsa következtetéseit, mert hamis utakra jut. Örülünk, hogy lapukat alig várja és mindig talál benne élvezhetőt és örömöt. Az ilyen újságot terjeszteni kellene. Ugy-e ? — Hű olvasó. Abban a lábodi cikkben, mely a »Szövetkezés«-ben jelent meg, mi nem látunk semmi olyat, ami tárgya lehelne az elitélésnek. Kis Miska az azokhoz a dolgokhoz, amik a szövetkezetek ellen a merkatil és más ellenséges irányú lapokban egész a dühöngésig mentek. Mi biztosra vesszük, hogy azt elitélni nem fogják. S sí sT MOBVAI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, É>Z ATKÁKON.
