Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-11 / 40. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 318 használt törkölyt is lehet, sőt utóbbi annyiben jobb, mert kevesebb borkősavat tartalmazván, nagyobb mennyiségben adagolható, mint a friss. Ugyanis friss törkölyt naponta csak mintegy két és fél kg.-ot ajánlatos a marhára: számítani, mig ellenben kifőzött törkölyből 12 kg.-ot is adhatunk neki. A szőlőtörkölyt továbbá a téli időre is elteheijük, még pedig kicsiben úgy, hogy mint a káposztát valami kádba tiporva, deszkákkal födjük le s kövekkel megterhelve, annyi vizet öntünk reá, hogy a levegő ne érhesse; nagyban pedig verembe rakjuk a szőlőtörkölyt épp úgy, mint a hogy azt a répaleveiekről elmondtuk, különös gondot fordítván itt is a jó letiprásra s a kellő befölde- lésre, mert minden takarmány bevermelésénél az a fő. hogy mentői kevesebb levegő lérhessen hozzá. Mindez áll arról a törkölyről is, melyet alma- és körtebor készítésekor nyerünk s melyet nagyobb mennyiségben adagolhatunk, mint a szőlőtörkölyt, mert az alma- és körtetörköly nem tartalmaz borkősavat s ezért nincs az a hashajtó hatása, mint a szőlőtörkölynek. 9. Jó takarmány az a szilvamoslék is, mely a szilvapálinka főzésénél keletkezik, de ezt azonnal fel kell etetni, mihelyt langyosra kihűlt, mert később megecetesedik s akkor egészségtelen. A marha 40—50 liter sziivamoslékot is képes naponta fogyasztani, ha azt valami rostán szűrjük át, úgy hogy a magvak kikerüljenek belőle. A mag azután a sertéssel is feletethető, kivált ha feltörjük, ámbár a disznó maga is fel tudja a szilvamagot ropogtatni. Ha sok a szalmánk, akkor a szilvamoslékot legajánlatosabb úgy etetni, hogy azon forrón, amint az üstből kikerül, reá öntjük az előzetesen megszecskázott szalmára, mert ezzel arra ösztönözzük a marhát, hogy sok szalmát egyék. A takarmányrépa eltartásáról. Már sok szó esett a takarmányrépa eltartásának módjairól. Ehhez szeretnék én is hozzászólani pár szóval. Ezideig az az általános nézet uralkodott, hogy leghelyesebb a répát mielőtt elvermelnénk, kint a földön hagyni takaró nélkül és pedig azért, hogy veszítsen nedvességéből. Ez helyes is normális időjárás mellett, de helytelen ilyen abnormis időjárás mellett, mint volt az elmúlt esztendő száraz nyara és a jelenlegi is. Hiszen ha a répa egészen nem fejlődhetett ki a száraz időjárás miatt és már szedésekor megtöppedt, szükségtelen még hosszabb ideig kint hagyni a földön, hogy nedvességből veszítsen. Célszerűbb ily száraz időjárás mellett a répát csak addig kint hagyni, mig a rajta levő föld megpörgedt, hogy aztán hordás alkalmával magától lepöröghessen. Ezért a reggel szedett répát meleg napon, száraz esztendőben már délután hordhatjuk. Hogy a répa romlását lehetőleg elkerüljük, ügyelnünk kell már a kiszedésnél, továbbá a répamunkásra a kupacbarakásnál ; ne engedjük, hogy a kiszedés alkalmával egymásra hányják dobják a répát, hanem csak úgy rakják a hordásnál és bevermelésnél is ügyelni kell erre. Vermelésné! ajánlhatom gazdatársaimnak a következő eljárást: A kupac alján fektessünk végig egy faesatornát és erre rakjuk (ne pedig dobjuk) a répát (igaz, hogy lassabban megy, de mégis nagy megtakarítás). Továbbá csakis a teljesen egészséges répát kupacoljuk, a törődött, zúzott répát vagy föletetjük mindjárt, vagy fölszeletelve és pelyvával keverve elvermeljük és igy ez is eltartható; a szarvasmarha pedig szívesen megeszi. A répára azután közvetlenül ne tegyünk szalmát, hanem úgy 10—15 cm. vastag földréteget, aztután 40—50 cm. szalmát és erre ismét földet 30—40 cm. vastagságban. A fönt- emlitett csatornán keresztül a répa szellőzhetik és ha beáll a nagyobb fagy, úgy a csatornát is bedugjuk szalmával éjjelre; a déli órákban, ha nincsen oly erős fagy, a szalmát ki lehet venni 1 — 2 órára. így azután a répa is párologhat anélkül, hogy romlást idézne elő és a kívánt 10—12 fok C is meglesz. Ha pedig sok a zúzódott répa, úgy hogy kiválogatni nem érdemes, legjobb az egész répát fölszeletelni és vagy árpa, zab, szalmát közéje szecskáztatni, vagy polyvát és igy elvermelni, de ez esetben sem a szalmaszecskát, sem pedig a polyvát nem szabad sajnálni. Rozsférges lovak. A rozsférgeket a lovak attól kapják, hog} a nyári hónapokban röpködő ló- göbölyök petéit, melyeket azok a lovak szőreire raknak le, lenyalják és gyomrukba viszik, hol a peték álcákká, az úgynevezett rozsférgekké fejlődnek ki, melyek körülbelül tiz hónap múlva kezdenek a bélsárral kiürülni. A rozsférgek elhajtására eddig a szén- kéneg bizonyult legjobbnak, melyet zselatinatokokban kell a lovaknak több Ízben beadni; ezenkívül a terpentinolaj tejjel beadva szintén jó hatással lehet. A végbélből az álcák szappanos vagy kreolinos vizes beöntésekkel továbbá kenőcs bekenésével távolihatók el. HÁZI-ASSZONT. Hangyák elűzése az éléskamrából. Egy véletlen mutatta meg egy asszonynak, hogyan kell a hívatlan hangyáknak ajtót mutatni, illetőleg uti- füvet kötni a talpukra. Egy reggel ugyanis azt tapasztalta, hogy mig minden ételnemüt elleptek a hangyák, addig egy husdarabon, mely erősen be volt sózva, egy fia sem volt látható. E tapasztalat arra tanította, hogy sót kell elhinteni az éléstárban. Meg is tette haladék nélkül, s ettől kezdve bucsuzás nélkül otthagyta őt a sok kellemetlen vendég. Hogy vájjon el- pusztultak-e vagy csak a sátorfájukat szedték fel, azt az illető gazdasszony nem tudja, de nem is keresi, mert az eredménnyel tökéletesen meg van elégedve. Kullancsok eltávolítása a telién tőgyéről. Sokszor észre lehet venni, hogy a tehén tőgyén kullancsok telepednek meg és súlyos sebeket okoznak. A bőrbe furakodott kullancsok eltávolításának legegyszerűbb és amellett sikert Ígérő módja abban áll, hogy a kullancsok által ellepett testrészt fa-, szezam- vagy lenolaj és benzin keverékével (15" 1 arányban) ecset vagy puha kefe segélyével bekenjük, mire a kullancsok csakhamar maguktól leesnek, avagy a bőrből könnyen kihúzhatok és megsemmisithetők. Semmiesetre sem tanácsos azonban előzetes bekenés nélkül a kullancsok erőszakos kiirtása, mert ilyenkor feji részük a bőrben marad vissza és a gyulladást továbbra is fentartja. A tőgygyuladáaról. Gyakori eset a fejősteheneknél, kivált az ellés után, hogy a tőgy lobos lesz s ez által a tehénnek fájdalmat okozva, azt igen lerontja, sőt elhanyagolás mellett e betegség még az állat elhullását is előidézheti. Ez a betegség a legtöbb esetben a legjobban tejelő teheneknél szokott fellépni s azok *
