Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-10-11 / 40. szám
A lukszus. (B. G.) Uri szó, mondja az öreg apó. Bizony, hogy nem az, erősiti az unoka, Viola kisasz- szony. Ma már mindenki mondja, hogy a lukszushoz mindenkinek joga van. Lukszus? Ma már nem egyesek privilégiuma. Meglelem ezt minden talajban. Csak akarni kell. És sokan akarják. Sokan kötnek barátságot a liikszussal, bár jól tudják, hogy a lukszus kacér kisasszony. Bele viszi, bolon- ditja; széditően az embereket nem csak a jól mámorban, hízelgő szeszélyeibe, de vesztükre is. Társadalmunknak városokban és falvakban rémitő sok áldozatai vannak a lukszus- nak. Sebesültjei és halottjai. Szánandó, kopott, elzüllött alakjai és sötét romjai. . Mindegy. Az emberek nem okulnak, nem tanulnak. Nem is félnek, nem is tartanak — Lukszus kisasszonytól. Az igaz, hogy ezer és ezer titka van ennek a Lukszus kisasszonynak — a hódításra. De még milyen hódításban. Ott van első sorban a példa. Bemutatja ezt vagy azt az alakot szegénynek és gazdagnak egyaránt. A példa vonz. Hódit. Egyszer csak látni lehet, hogy Lukszus kisasszony mit müveit ebben a városban vagy abban. Úri házakban és egyszerű gazda házakban is. A fejkendő itt is a lomtárba kerül. A régi egyszerű szobabútorok a konyhába. Vizit szobák, az az akartam Írni, butorraktárak azok. Mert igy kívánja a Lukszus kisasszony. Aztán mellé sorakoznak csalétként a részletfizetések. Ma mindent meglehet szerezni részlet- fizetéssel. Még a házasságot is. Hát hogy ne lehetne bútort, szőnyeget, kalapot, ruhát, cipőt, függönyt, aranykarperecet, gyűrűt, nyakláncot, nagy és kis képeket, diszkiadásu könyveket j és a jó Isten tudja mi mindent. A részletfizetés tana az adósságcsinálás lélektanához tartozik. Sok embernak adósság- csinálását elemezni lehet, akár a mondatot. Ki lehet keresni benne az alanyt, állítmányt és tárgyat, meg a határozókat is. Az alany úgy gondolkozik, hogy hát kis részlet az, könnyen kifizetem. A tárgy szépsége, kedvessége, kacérsága úgyszólván kínálkozik, csúszik öledbe, házadba, ujjaidra, testedre. Az állítmány cselekszik, hizeleg, a nyilvánosság elé hordoz. Miért hordozza az állítmány az egész mondat értelmét ... A határozó ? Most, e pillanatban nem kell fizetni. Van idő sok. Van módod is ennyit elvonni magadtól. Mértéked is van, amivel hozzá méred magad más módjához, társítod a magad helyzetéhez, hogy célod legyen és lehetséges eszközeid megtestesitessenek. íme a részletfizetésre való vételek egy egész ítélet. De hasznos ítélet. Mert a sokféle csapó részletfizetések összegjmlnék. Egy egészet alkotnak és mint összegyűlt felleg lebeg fejed felett. Ebből a fellegből nem tudni, mikor csap le az Istennyila. Lukszus kisasszony bizony a részletfizetésekkel hódit legtöbbet, de tett is tönkre legtöbbet.
