Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-09-27 / 38. szám
302 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Leo testvér, Istennek juhocskája, ha a kisebb testvérek az angyalok nyelvén beszélnének s tudnák a csillagok járását és a füvekben rejlő titkos erőt, ha föltárulnának előttünk a föld mélyének kincsei, ha ismernék a madarak, a halak, az állatok, az emberek, a fák, a kövek, a gyökerek és vizek erejét: ird, hogy még ebben sincs igazi öröm és boldogság. — Egy darab utón csak hallgattak, de aztán Szent Ferenc megint felkiálltott: Leo testvér, ha úgy tudnánk prédikálni, hogy az összes hitetleneket Krisztus vallására téritnők, még ebben sem állana az igazi öröm és boldogság. — S ily módon beszélgetve jó két mérfö|dnyi utat tettek meg, mikor végre Leo testvér nagy csodálkozással kérdezte: — Ugyan atyám, az Isten szent szerelmére kérlek, mondd meg hát, hogy miben áll az igazi öröm és boldogság? Szent Ferenc feleié: — Ha majd átázva, a hidegtől vacogva, sárosán és éhesen elérjük zárdánkat, zörgetünk az ajtón s a kapus nagy mérgesen ránk kiállt: Kik vagytok? — s mi azt mondjuk: ketten testvéreid közül, ő pedig igy válaszol: Hazudtok, ti naplopók vagytok, kik csaljátok a világot és ellopkodjátok a szegények elől az alamizsnát, takarodjatok, — s nem nyitja ki az ajtót, hanem ott hagy bennünket állni késő estig a hóban és vízben, éhezve és fázva, — akkor, ha ezt a kegyetlen igazságtalanságot, ezt a gyalázatot békében, zúgolódás nélkül türjük el s szerényen és szeretettel azt gondoljuk magunkban, hogy a kapus csakugyan jól ismer bennünket s hogy az Isten akarja, hogy igy beszéljen mi velünk, ó ird fel Leó testvér és jegyezd fel, hogy ebben van az igazi öröm és boldogság. íme, mily szép példája az alázatosságnak, melyet a nagy , szent testvérei okulására felhoz. Ha egy kissé érdes is, nem keli felednünk azt a régi kort, melyben az emberek értelme és szive nem volt oly finomult és érzékeny, mint most, a mai korban. De azért, mikor Szent Ferenc, korában, nem a tudományban, nem a szónoklatban, nem is a csodatételekben, hanem a sértések megbocsátásában találta az igazi örömet és boldogságot, akkor népének, mely épen a megbocsátást nem ismerve örökös meghason- lások folytán már-már a veszedelem szélére jutott, — nagyon az elevenére tapintott. Ilyenek és ezekhez hasonló történetek, a szentek megható történetei foglaltatnak e régi könyvekben. Ebből merítette prédikációját a pap, ebből merítettek lelkűknek vigasztalást a szerzetesek, kaptak bő tanítást és okulást a jámbor hívek. Ha a szegény ember az élet roppant súlya alatt majd összeroskadt, csak a mártírok és szentek szenvedéseire gondolt s ha nyomora talán nem szűnt is meg, lelke megvi- gásztalódott s uj erőt nyert a további küzdelemre. Ebben az időben még oly olvasmány, melynek tárgya nem szent történet volt, nagyon kevés. A nemzet története szólt azokból, melyeket dalban énekesek adtak elő, régi hősök vitézi tetteiről, nagy királyok csatáiról. Mátyás király, mint gyermek, még hallhatta Óriási Loránd meséjét apja házában, Vajda- Hunyad várában, később is nagyon szerette a nemzet énekeseit. Rahaszekrények vasból. Rövid idő óta egyik amerikai cég ruhaszekrényeket készít vasból, melyeket nagy vállatok, bankok, gyárak, irodák vesznek abból a célból hogy alkalmazottaik abba helyezzék el felső-kabátjukat és kalapjukat. Amerikában ugyanis, ahol sok alkalmazott van, ezek ruhájának elhelyezésére külön nagy termek vannak s az itt levó vasszekrényekben őrzik az alkalmazottak ruháit. Minden alkalmazottnak van száma s mikor reggel munkába megy, külön erre a célra alkalmazott ember átveszi az illető ruháját, kalapját, a számával ellátott szekrénybe zárja s csak a rendes eltávozási időben adja vissza. Ezzel megakadályozzák azt, hogy az illető a munkaidő letelte előtt eltávozhasson. Minden alkalmazottnak külön szekrénye van s a szekrény tetszés szerint kisebbíthető vagy nagyobbit- ható. A szekrény bezárható s az ajtón apró lyukak vannak, hogy a levegő behatolhasson. €r A Z D A. ______ Ho gyan kell szüretelni? A szüretelésnek is meg van tehát a maga praktikája, amint azt a múlt számban irtuk. Most folytatjuk. Csak a jól érett, úgyszólván túlérett szőlő ad jó édes, sok cukortartalmú mustot. Azért a szüreteléssel nem szabad sietni. De miért kelljen várnunk? Mert minél érettebb a szőlő, annál több benne a szőlőcukor. A szőlőcukornak egy része az erjedés alatt szeszszé változik. És ez adja a bor erejét! Világos tehát, hogy mennél több a mustban a szőlőcukor, annál erősebb leszen a bor. Sok esetben nem lehet a szüreteléssel várni. Ha korai erős derek, vagy tartós esőzések vannak, akkor bizony szükség törvényt bont. És ilyenkor is legyünk óvatosak. A rothadó és éretlen fürtöket külön kell választani, mert ezek elrontják a bort. A szüretelés szabályai ezek : 1. Szüretelni csak a reggeli harmat felszáradása vagy esetleg az éjjeli dér felengedése után lehet. 2. A szüretelők állandóak legyenek. Szüretelés közben ne egyenek. Élelmiszereiket a szőlők sorába ne vigyék, se ott ne étkezzenek, se ne pihenjenek. 3. A szedést tőkénként kell megkezdeni. A kés éles, az edény tiszta legyen. Késsel vágjuk fel a felkötött szőlőt s e közben vigyázzunk, hogy a fürtök a földet ne érintsék és igy meg ne sérüljenek. 4. Az érettebb szőlőt külön kell szedni. 5. A sort megbontani nem szabad, előtörni nem helyes. Inkább pontosság, mint gyorsaság. 6. A kóstolgatás nem válik a szüretelés javára. Inkább egy-egy fürtöt meg kell enni. 7. A szedőedényekben a szőlő tartását nem kell megengedni. 8. Szüretelésnél álljon rendelkezésre elég kád, faedény, szőlőbogyózó-rosta, taposó-zsák. 9. A hordókat és főleg az újakat, szódaoldat és diófalevél-főzettel kell kiforrázni, hideg vízzel többször kiöblíteni. 10. Rendes és elegendő szerszám nélkül a szüreteléskor mindig hátramaradás és hiba esik. A hordókra pedig különös nagy gond essék. Az uj hordókat először több Ízben ki kell forrázni, hogy a belőlük kifolyt viz egészen színtelen legyen. A régi hordókat is kitisztítjuk. Ki kell venni az egyik fenekét a használt hordónak, belsejét nedvesítsük meg szeszszel. Aztán gyújtsuk meg a szeszt. A kitisztítás után a hordókat kénnel kell megfüstölni. Két hektó
