Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-02-09 / 5. szám
36 MAGYAR FÖLDMIVELÓ Az adó bevallása. Adót az emberek soha se szeretik fizetni. A farizeusok is azt kérdezték az Üdvözítőtől: Szabad-e, kell-e adót fizetni a császárnak 2 Az adó fizetésért, mint a történelem igazolja, nagy harcok keletkeztek és társadalmi zavarok. Pedig adót fizetni kell. Hiszen itt élünk az állami nagy családban, ahol vannak jogaink, védelmezőink . . . kötelességünknek is kell lenni. Az adófizetés tehát polgári kötelesség. Fizetjük is annak rendje és módja szerint. Más kérdés aránvosan-e, helyes, jogos, méltányos kivetés alapján. De fizetjük. Az a baj, hogy adókulcsunk oly ágas-bogas, hogy még azt se érti meg legtöbb ember, vájjon milyen alapon fizet. Az adóreperálás már csak azé''l is égetően szükséges. De másért is! Tény, adatokkal bebizonyított tény, hogy jövedelmét nem minden polgár vallja be lelkiismeretesen. Ott, ahol nyilván való a kereseti forrás, életmód, munka alap ... olt könnyen rávetik az emberekre az adót. Hiszen a polgártársak, ugv — ahogy ujjai- kon kiszimatolják egymásnak jövedelmét. Az iparos, földmives emberek nem nagyon takarhatják, rejthetik el jövedelmük forrását. Éppen az a panasz, hogy még nagyobb mértékkel kezelik a számbavelést, mint kellene. Máskép áll a dolog ott. hol a jövedelmet még hozzávetőleg is bajos megállapítani, sőt kikutatni. Mostanában különösen Bernül István képviselő, közgazdasági jeles írónk, ugyancsak bevilágított ebbe a rejtélyes kérdésbe. Például nyilván valóvá lett, hogy Magyarország negyedfélezer ügyvédje közül 1362 vallott 600 koronánál kisebb jövedelmet. 87 ügyvéd pedig azt vallotta, hogy csak 100 korona a jövedelme. Az orvosok kétharmad része is 600 koronánál 3 kisebb jövedelmet vallott. Hát a dús jövedelmű közjegyzők4? Egy 100 korona, egy 200 korona, 400 korona jövedelmet vallott. No már most — ki hiszi ezt el 2 Bezzeg a szegény földmives, gazda ember nem igy vall. Vagy nem úgy húzzák rá — az adót Az iparos ember is görnyed és fizet. Nem tagadhatja. Azt mondja, bár úgy volna, ahogy, amily mértékben fizetnem kell! De sokszor nincs ugv! Hát bizony ez a helyzet larthálatlan. Az igazság hangosan kiabál, hogy ezen mielőbb segíteni kell Lesz-e segítve 2 Hinnünk kell még akkor is, ha a dús jövedelmű adózók még úgy kapálódnak is ellene. M—r. Kikből lesznek a jólelkü könyörületes asszonyok? Egy falusi leányiskolában az egyik növendék megbetegedett s az orvos egy liter kina-bort rendelt neki, mert ettől erősödhetett volna csak meg. Hja, de a kinai bort a patikában kell ám megvenni és ez bizony nem egy pár krajcár. Ekkora összegei pedig senki sem tudott áldozni. Ekkora a tanítónő azt tanácsolja a növendékeknek, adják össze mindazt, ámi kinek-kinek kicsi tehetségéből telik. S igy apránkint ősszerakosgatva, csakhamar egybegyült a liter kina-bor ára. A legokosabb leánykát ekkor az orvossággal elküldik a beteg társuk lakására s valamennyi emlékezni fog arra, hogy vállvetve sikerült, ami külön-külön lehetetlennek látszott. Lám, itt is szövetkezés történt, kölcsönös egyetértéssel, összetett erővel embertártsainkon segíteni lehet. Ezt egy ember csak nagy ritkán teheti meg. TÉLI ESTÉK. A leány választott. Sok leánykérő megfordult már és próbált szerencsét Békés Ferenc gazd’uram házánál. Valamennyi módos, szemrevaló fiú volt, talán a falu első legényei. Mindnyájuknak célja egy volt: feleségül nyerni a gazda egyetlen leányát, Ilust. A legények bármennyire környékezték, látogatták is Békésék portáját és hiába kedvellették magukat a leány előtt, céljuk sikertelen maradt. Békés Ilus szivét bármennyire ostromolták is, nem tudták meghódítani. Még az a kilarli Fehér Bandi aki huszárkáplár is volt, hiába pödörgette bajuszát, és hasztalan mormogta a bajusza alatt hogy: — Megmutatom, az enyém lesz Békés Ilus. Eddig még nem kötöttem le magamat egy leánynak sem, de most már lekötöm. Elütöm a Király Sándor kezéről. Fogadom, ha én egyszer ellátogatok Békésékhez, bizonyosan hozzám jön, nekem adják a leányt. Mig Bandi fogadozott, biztosnak hitte a nagyon is bizonytalant s elbizakodva pödörgette bajuszát, nem vette észre, hogy az előtte álló öreg tükör komoly ábrázata mintha beszélne hozzá; mintha azt mulatná, mondaná neki: — Ne bizakodj olyan erősen Bandi. Az Ilus szive nem hajlik oly könnyen feléd, mint gondolod. Tudd meg, hogy a leány szív csak annak, s az előtt nyílik meg, akinek szive rokon vele; akit szívből, lélekből szeret és aki őt igazán, önzetlenül viszont szereli. Az öreg tükör komoly ábrázata még többet is mutatott, mondott volna Bandinak, de a legény úgy találta, hogy már elég csinos, és most már bizonyosan meg fog tetszeni Húsnak. Ott hagyta a tükröt. Az utcaajtóba még egyszer végig nézte magát, aztán meg sem állt, szót sem váltott senkivel Békésék házáig. Amint belépett az udvarra, először a gazdával találkozott. — Adjon Isten jónapot Ferenc bátyám! — Hozott Isten Bandi öcsém. Kerüljünk beljebb. — Köszönöm bátyám. Bementek a szobába. Itt voltak Ilus és Békésné asszony. Fogadták a vendéget jó magyarnéphez illően, szívességgel. Szó került sok mindenről, a többek között Bandi katonáskodásáról, mostani életéről is. — Haj — sóhajt fel Bandi — nem ér a ház és gazdaság asszony nélkül semmit. Én most próbálom. Amióta édesanyám beteges, nagyon megnehezült a sorsom. A katonakoromban elhatároztam, hogy mihelyt letelik az időm, vagy egv pár hónap után megnősülök, segítséget viszek édesanyámnak. De hát ember tervez .... Isten végez .... — ügy van. — Hagyá helyben Békés uram. — De most már talán az Isten is úgy végezte, — kapta ismét fel a beszéd fonalát Bandi, — hogy az idei farsangon én is megházasodjam .... Egy jó leányt válasszak magamnak feleségül. Mindenki hallgatott. Békésék sejtették, hogy komoly, ünnepélyes hangulat szükséges a követke