Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-09-13 / 36. szám
XI. évfolyam. 36. szám. Szatmár, 1908 szeptember 13. HÉTRŐL HÉTRE. ITTHON. Kath. Nagygyűlés. Ma tartják a magyar- országi katholikusok VIII. Nagygyűlésüket Budapesten, az ország szivében. A katholikusok ezrei és ezrei siettek erre a nagygyűlésre, mely hosszú időn keresztül úgyszólván egyedüli alkalom és tér volt a kath. öntudat megnyilvánulására. A katholikusok ugyanis az idők folyásában sajátságos helyzetbe jutottak. Történelmi múltjánál fogva uralkodó vallás volt Magyar- országon, legfőbb kegyura ma is a király. És alkotmányos életünk fejlődése oda juttatta, hogy mig a felekezetek autonómiával, külön önkormányzattal rendelkeztek : addig a katholikusok sorsa, élete a mindenkori kormányzat, illetőleg a vallás- és közoktatás- ügyi kormány gráciájától, felfogásától, elveitől függött, illetőleg függ. Se autonómiája, s a voltaképpen való kegyura nem lévén, valóban keresni kellett a módot, hogy a világi katholikusoknak is tért és alkalmat adhasson a kath. Egyházhoz való ragaszkodás érzetének kifejezésére. E tér volt és ma is az: a katholikus nagygyűlések. Nem politikai célzatú tömörülés tehát ez, hanem a kath. lelkek összetartozásának szükséges tömörülés, megnyilatkozás, melyre bizony nagy szükségük van a katholikus híveknek, kik úgyszólván csak ilyenkor gyakorolhatják azt, amit jogként, szép tisztességként a felekezetek egyházkerületi, automonikus gyűléseiken már régen gyakorolnak. A katholikusok most aztán reménnyel vannak eltelve, hogy végre nekik is lesz autonómiájuk, szabadon, önállóan vezethetik, kezelhetik ügyeiket. Gróf Apponyi Albert miniszter ugyanis az őszön fogja benyújtani a kath. autonómia tervezetét jz országgyűléshez. Annak idejében a kath. főurak siettek protestáns testvéreink segítségére, hogy autonómiájuk, önkormányzatuk létesülhessen. Most reméllen lehet, hogy minden elfogulatlan magyar ember rata lesz, hogy végre a katholikusok is autonómiához juthassanak. A nagygyűlés lefolyásáról tájékoztatni fogjuk olvasóinkat. Kereskedelmi szerződésünk Szerbiával. A A Néplap, tehát a legilletckesebb hivatalos helyről írják: A kormány minap megjelent rendeletében a múlt évben alkotott törvény alapján, amelyben felhatalmazást nyert külföldi államokkal kötött kereskedelmi szerződések ideiglenes életbeléptetésére, szeptember hó i-től kezdődőleg életbe léptette Szerbiával kötött uj kereskedelmi szerződésünket. Ezzel, ha az uj szerződés lényeges intézkedéseit tekintjük, egy hosszú kedvezőtlen kereskedelmi politikai korszak záródott le és egy uj nyílt meg, amelynek előnyeit tőlünk függ, miképpen használjuk ki. Szerbiával 1882-től egészen 1905 végéig olyan szerződéses állapotunk volt, amely mellett Szerbia főtermékei, mint a szarvasmarha, sertés, gabona és gyümölcs számba sem vehető vámok mellett jöttek be hazánkba és versenyeztek ami drágábban előállított, tehát csak drágábban adható termékeinkkel. Miután Ausztriával közösen kötöttük meg a szerződést, az osztrák iparnak gondja van rá, hogy a mező- gazdasági vámok olcsósága fejében Szerbiából az ipari vámok terén kapjon nagy kedvezéseket. így ami Szerbiával való forgalmunknak, mint egy Lestyánszky Sándor nyugalmazott államtitkár által irt füzet mondja, a magyar osztrák közös vámterület forgalmának egészen különös képe fejlődött ki. Magyarország és Ausztria 1905-ben, vagyis a régi szerződés utolsó esztendejében harmincmillió négyszázezer korona értékű árut szállított Szerbiába, amely árutömeg Szerbia összes bevételének hatvan százalékát tette. Ebből nem kevesebb, mint huszonhét millió korona iparcikkekre, tehát legnagyobb részben az osztrák érdekek javára esett s csak hárommillió négy- százezer korona az őstermelés cikkeire, tehát túlnyomóan Magyarország javára. Ugyanebben az esztendőben Szerbia összes kivitelének kilenc-tizedrésze (hatvannyolc és fél millió korona) a magyar-osztrák közös vámterületre jött. Ennek a kivitelnek több mint felét (51.5%) állatok és állati termékek, közel negyven százalékát (39.6°/0) gabona és gyümölcs, nem egészen hat százalékát
