Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-09-06 / 35. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 279 félesége igen gazdag — jó hatással bir a fiatal baromfi fejlődésére. Baromfieleségként a csalán a kis csibéknek már az első héten is adható forrázott és apróra vagdalt állapotban és a lágy takarmányok közé keverve. Fiatal állatoknak, a melyeket hízásra fogunk, legalább naponta egyszer adjunk csalánt is, mivel ez az emésztést igen elősegíti. Nem kevésbbé fontos a csalánnak adagolása a tojóknál is, mivel ennek etetése a tojások izére igen előnyösen hat és a tojássárgáját sötétebbre festi. A baromfiak itatása. Hogy a baromfitenyésztés sikerrel járjon, annak egyik legfontosabb feltétele az, hogy a szárnyasoknak mindig, de különösen nagyon meleg időben tiszta friss vizük legyen. A baromfi, a mint az ólból kiszabadul, azonnal vizet keres, s ha hozzájuthat, napjában húszszor is iszik. Ha tisztátalan vizet kell innia, mindenféle betegséget kap. így pl. a baromfikolera, gyakran minden valószínűség szerint, csupán onnan származik, hogy olyan vizet kénytelen inni, a mely az istállóból folyik ki. A túlságosan hideg viz a baromfit hirtelen lehűti és emésztési zavarokat okoz; a napon állott langyos viz pedig nem frissítő. Az esővízről tapasztalták, hogy az gyakran elcsapja a baromfi hasát. Ha a viz nem eléggé látszik tisztának, s a baromfi közt betegségek kezdenek jelentkezni, tanácsolják az ivóvíz felforralását. Ezt a vizet persze kihűlés után kell a vályúba tölteni. TANÁCSADÓ. A takarmányhiány enyhítése. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter az ország számos vidékén mutatkozó takarmányhiány enyhítése érdekében a sújtott vidékek gazdasági egyesületeihez részletes intézkedéseket tartalmazó leiratot intézett. A leiratt bekezdésében közli a miniszter a gazdasági egyesületekkel, hogy a minisztertanács fölhatalmazása alapján bevonja a kerületeket az ínség-akció keretébe. Fölhívja a gazdasági egyesület vezetőit, hogy a teendők tekintetében tegyék meg javaslataikat és a javaslatok alapján elhatározandó tennivalókat vállalják magukra. Ki a felelős a tejhamisitásért ? A székes- főváros közigazgatási bizottsága egy tejkereskedőt száz korona büntetésre, illetőleg hat napi elzárásra ítélt vízzel kevert tejnek forgalomba hozataláért. A kereskedő ezt az Ítéletet megföllebezte, azt hozva föl védelmül, hogy ő a termelőtől vette át a tejet, tehát ez felelős a hamisításért. Darányi Ignác földmivelés- ügvi miniszter most jóváhagyta az Ítéletet azzal a változtatással, hogy ha a pénzbüntetés nem hajtható be, a hamisító nem hat, hanem öt napot fog ülni. A miniszter kijelenti a határozatában, hogy figyelembe nem vehette a kereskedőnek azt a védekezését, hogy ő — mint kereskedő — a termelőtől vette át a szállított tejet, tehát azért felelős nem lehet. Kimondja a miniszter a döntésben, hogy a termelő csak a részéről lezárt és lepecsételt edényekben szállított tejért felelős; azért a tejért pedig nem lehet felelősségre vonni, a melyet tőle a kereskedő átvett és áruba bocsátott. Adjátok kézről-kézre ami újságunkat! MI ÚJSÁG? Isten a gazda! Szülővárosomban vagyok. Hires bortermő hely. Filokszera ur (igy adják meg a titulust ott ennek a kegyetlen bogárnak) előtt annak a városnak mindene — a szőlő vala. Aranybányája, aranyos kedve, jövedelme, életrendszere, a gyermekek jövendő pályája, bűne, erénye, könyelmüsége. Minden, de minőén ahhoz a hegy-koszorúhoz fűződik, mely az öregek szerint az egykor tűzokádó tokaji hegynek a végső sóhajtása. Azért olyan tüzes a bora és színes, mint a szin- olaj. Olyan — mondotta egykor gyermekkoromban Kalivoda bátyánk, amilyennek a jó bornak kell lennie. — Hát milyennek is kell lenni annak a jó bornak bátyám ? — Ősinek, réginek, mint amiben a katholikus, keménynek, nyakasnak, mint amilyen a kálvinista és — kereszteletlennek, mint a milyen — a zsidó, eb ur a — fakó. Jött aztán lassan, de biztosan a hir, hogy Filok- szera ur — ide is vizitelni akar. A beregszászi paraszt csak mosolygott, so- molygott. — Mán hogy láthatatlan bogár az ő szőlőjét letarolná. Olyik nincs. Eb ur a fakó. És Filokszera ur egyszer csak vizitelt. Sorvadni kezdett a szép szőlőhegy, akár a mellbajos ember. A beregszászi ember lefeküdt a fődre, aztán fülét oda ragasztotta a szőlő tőke tövéhez és úgy hallgatta. — Szól, bug, zsong, őröl-e az a bogár? Mer* hát nem hitt benne. De csakhamar hinnie kellett. Megmutatták nekik nagyitó üvegen — Filokszera ur aztán letarolta az egész hegyet. Hiába jött Nagv Vince bátyánk a filokszera biztos, a kit a kormány küldött ki Filokszera ur vizitéinek ellenében. A beregszászi ember elnevezte a jó öreg urat — Biztos Filokszerának. Biztos is volt itt a filokszera, akár — a halál. Keserves lett itt a lakosság élete. Akár mikor az aranybánya egyszer csak felmondja a szolgálatot. Akár, mikor a forrás elapad, már mint a jövedelmi forrás. Szegénység. Kedvetlenség. Munkátlanság. Torma tengeri, répa, dinnye, paszuly termett évekig az aranybánya helyett. Engel bort ittak. Alig tudták lenyelni. Pálinka járta, hogy nem is jó azt elmondani. Aztán jött a másik korszak. A nagy telepítés, ültetés korszaka. Az volt a szerencsés, aki az olcsó földeket megvette. Meg a pincéket, petróleumnak. Mert egy csapáson újra zöldéit a hegy. Filokszera uron kifogtak. Amerikából hoztak szőlőnek valót. Aztán tudja a jó ég, mi mindent tettek. Öreg évtized múlt azóta. A beregszászi ember ma már újra talpán áll. Kötöz, metsz, kapál, permetez egész a szakadásig. De most már évek óta megint más fajta urak, bogarak kötekednek az emberekkel. Peronospora, zöld rothadás, el se lehet számlálni, miminden károsodás. Az idén bő termés, szép termés, nagy termés van. Régen nem volt. — Hát hogy mint vannak bátyó, kérdem a szomszédomat. — Rothadásban 1 ■— Micsa ? bátyám, hiszen úgy megrakta az Isten a tőkéket, hogy rogyásig. Hát egy kis rothadás, mi az? — Mikor van, akkor rothad, mikor nincs, akkor nincs. Már ez igy vagyon. — Hiszen, még az aranyból is hullik, hát hogy ne hullana a szőlőszemből. Lesz azért elég. — Úgy van, szólott az én bátyám uram meg- engesztelődve. A föld nem a miénk. A szőlő sem a miénk. Az Istené. — Az Istené, kiáltottam fel örömmek
