Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-30 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 269 jelenség a fogság megszokásának tulajdoníthatók. Ha az állat még nem bizonyult gondos ápolónak, fiait egyelőre nála hagyják, megkockáztatva azt is, hogy elpusztítja őket. Ezt azért teszik, hogy az állat tenyésztő értékét megismerjék. Noha a kicsiket mesterségesen is föl lehet nevelni, az anyatejet nem pótolja semmi fáradság és gondosság. A ragadozó csecsemőket kétféleképpen nevelik mesterséges módon: pótdajkával és szopós üveggel. Mind a két módszer igen vesződséges bibelődéssel jár, a melynek végeredménye nincsen arányban a rá fordított fáradsággal. Pótdajkának a kutyát veszik. Ezt első sorban hozzá kell szoktatni az ápoltjaihoz, a mi szintén igen fáradságos dolog. A kutyadajka többnyire szájkosarat kap, hogy a kis ragadozóktól való feleimében meg ne harapja őket, ezenkívül éjjel-nappal arra kell ügyelni, hogy a kis állatok meg ne éhezzenek. A hűséges kutya csakhamar beletörődik sorsába és rövid idő múlva anyai szeretettel csügg a rá erőszakolt ragadozó fiókákon. A kis vadállatok érdekében nem szedik el a kutyától mind a fiait, egyet-kettőt meghagynak neki, hogy velük az idegen fajzatot is megtűrje. Ha nincs kutyadajka, akkor a szopósüvegre kerül a sor. A tejnek természetesen jó minőségűnek kell lenni, legjobb a sterilizált tej. Ezt tejet eleinte vízzel hígítva adják a kicsiknek, később tiszta tehéntejet kapnak. Mikor a ragadozók pár hetesek lettek, akkor már tojást is habarnak a tej közé, hogy jobban fejlődjenek. Sok esetben még a kutyadajka mellett is szopósüveggel bővítik a kis ragada- zók táplálékát. Lassan-lassan aztán a huseledelhez is hozzászoktatják őket. Eleinte csak finomra vagdalt húst kapnak. Igen jó szolgálatot tesz a mesterséges fölnevelésnél a csukamájolaj is, a melybe a vadállatoknak szánt húst belemártogatják. Ha kutyával gondoztatják a kis ragadozókat, a kutya mellett hagyják őket még akkor is, mikor már nem szopnak, mivel a hűséges állat ragaszkodó szeretetével és testének melegével pótolja az anyai ápolást. KÖZEGÉSZSÉG. A kecsketej mint orvosság. Néhány száz esztendővel ezelőtt sokkal több orvosság került az állatvilág köréből, mint manapság. Nem volt az állatnak olyan testrésze, olyan mirigye, melyet orvosságnak ne használtak volna. A patikában a zsírok hosszú sora mellett ott volt a szarvas-szarv skorpió-olaj, szalamder-olaj és mások. Volt olyan idő is, mikor egész orvosi rendszert képviselt az állati származású anyagokkal való gyógyítás, úgy, hogy növényi anyag vagy só alig szerepelt a rendelésekben. A XVII—XVIII. századokban élte virágát ez a rendszer s a kivégzett ember vérétől kezdve a fecske belén át egészen a sündisznó hólyagjáig, minden használatban volt. Jellemző, hogy a legtöbb ilyen orvosság miről-jó voltát még csak nem is a tapasztalás, de a legkorlátoltabb spekuláció szabta meg. Még csak külső hasonlóság, laza összefüggés se fedezhető föl a betegség és gyógyitószer között, úgy, hogy valószínűen vagy egyszerű ráfogás, vagy pedig az excentricitás és különösség hajszolása révén került a legtöbb szer a patikába. Akárhány szer csak azért lett keresetté, mert nehezen megszerezhető s ezenfelül még különös volt. Ebből a korból származik az a. fölfogás, mely minden állatfaj minden szervének egészen külön hatást tulajdonit; ilyen az a hiedelem is, hogy a kecsketej -jót tesz a mellnek.“ Mai tudásunk bebizonyította, hogy az állati szervezetnek fajonként, sőt csaknem egyénenként jellemző kémiai tulajdonságai vannak, de azt is tudjuk, hogy e faji tulajdonságokkal speciális gyógyító tulajdonságok nem kapcsolódnak. Idegen vérsavó az ember vérébe fecskendezve szérium betegséget okozhat, akár ló, akár marha, akár más állat véréből származott. A szervezet csak azt mutatja, hogy a belévitt anyag idegen és nem fajbeli, de különbséget az egyes idegen anyagok között legföljebb a szerint jelez, milyen fokú fajrokonság van közte s amaz állat között, melynek anyaga szervezetünkbe került. A gyomron át bejuttatott anyagnál még ez a különbség is elenyészik. Az emésztés folyamán a faji jellemvonás elvész — hiszen ez az emésztés egyik célja — és az eredmény nem más, mint hogy általa uj faji tulajdonságú, de durvább kémiai tulajdonságú anyag fejlődik, mint a minő volt a szervezetbe juttatott anyag. A csecsemő emésztőszervei úgy látszik nem egészen alkalmasak arra, hogy idegen fajú fehérjét is, a minő a kecske tejében található, feldolgozzanak. Nekik faj-azonos fehérje kell s innen van, hogy az anyatej semmivel sem pótolható. Még ha mindenféle műfogással úgy alakítjuk is az állati tej, zsir, fehérje- és cukortartalmát, hogy durva kémiai összetételben teljesen megegyezik az embertejjel, a csecsemő szervezete és egészsége megérzi ezt a különbséget. Felnőtt ember gyomra már arra termett, hogy idegen fajtulajdonságu vegyületeket dolgozzon föl, s igy a különböző tejfélék faji tulajdonságai, valamint összetételbeli aránylag csekély változásai nem érintik. A kecsketej kevéssé különbözik a tehéntejtől, legföljebb annyiban, hogy valamivel táplálóbb s nehezebben emészthető; orvosi szempontból figyelembe jövő egyéb tulajdonsága azonban nincs. A „mellre“ nem hat. A „mellnek jót tesz“ kifejezés a nép nyelvén azt jelenti, hogy gyógyítja a hektikát, a száraz betegséget. Ennek azonban semmi alapja sincs. A kecske épp úgy megkapja a neki való gyöngykórt (tuberkulózist), mint akár a szarvasmarha, akár a fertőzött tejet ivó gyermek. Ha a bőséges kecsketejivás lábra állítja azt is, akiből már a halál kutyája ugat, csak újabb bizonyitéka annak, hogy a bőséges táplálkozás a tüdővész leküzdésében fontos tényező. Egyéb gyógyító hatása azonban nincs. A nép, mely bámulatos szívóssággal őrzi mindazt, ami egyszer lelke mélyéig hatott, orvostudományában ma is a múlt századok tudományának hozzákerült forgácsaiból él. Nem csoda tehát, hogy miként a zsírok között (kutya-, róka-, farkas-, szarvas-, mor- mota-, szunyog-zsir) úgy a tejfélék között is különbséget tesz és különös orvosságokat keres. Uj egérfaj. A háziegérnek a szabad természetben alkalmazkodás révén létrejött uj faja, Darwin szerinti értelemben véve, úgy látszik a Dablie-Bay északi oldalán fekvő homokszigeteken ment végbe, a mint azt egy angol tudós értésitéséből veszszük. Ezeken a szigeteken,, melyek csak a
