Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-16 / 32. szám
! HÉTBÖLHÉTBE. ITTHON. Nagy esőzések —■ fellegszakadások. Az egész ország lelkére nyomasztó fellegek borulnak. Az ég napról-napra fekete fellegekkel takarva; az ország minden részéből nagy esőzések, sőt fellegszakadások hire érkezik. Mintha dézsából öntenék, úgy szakad szakadatlanul. Legalább, mikor e sorokat Írjuk, még úgy vagyon. A gazdák, kik közepesen alul való termésüket békésen aratták le, a legnagyobb aggodalmak közt lesik a fellegek járását és vele a napsugár állandóságát. Megakadt minden munka erre mi felénk is. A termés ott fekszik kazalba-keresztbe, csak a jó Isten tudja mt lesz vele. A szőlő is rothadni kezd. Pedig sok helyen igen szép termés van. A szőlősgazdák is nagy busán állanak a rothadó fürtök előtt. A felhőszakadások más károkat is okoztak. Sőt emberéletet is követeltek. Szegeden nagy szerencsétlenség történt, mint azt e lap más helyén olvashatni. Egves vidékeken pedig az ár elvitte — a termést. A Gondviselés kezében van az ember. Prédikálni nem akarunk, csak annyit Írunk épen, hogy az idők folyása gyakran figyelmezteti az embereket arra: — A föld Istené, mi csak sáfárok vagyunk rajta. Falusi tűzoltóság. A tűzoltók nagy gyűlésével öregbetüs cikkünk foglalkozik. Itt csak azt említjük fel, hogy kíváncsian várjuk: vájjon a magyarországi tűzoltók nagy gyűlése foglalkozik-e a falusi tűzoltósággal. A falusi jólét emelésére megindított mozgalom keretében a tűzoltó-intézmény e$dk legkiválóbb alkotása kell hogy legyen a szociális törekvéseknek. Nem csak arra kell törekedni, fogy elszigetelten a magyar tűzoltóság elérje a kiképzés és tökéletesedés legmagasabb fokát. Erre is. De főleg oda kell nézni, oda kell figyelmünket fordítani hogy az ország minden községében megismerjék a tűzoltó intézményt. Ne csak ismerjék, de gyakurlatilag érezzék áldását ez intézménynek. Hiszen a fdvak, a községek Magyarországnak olv szervei, melvtk nélkül sem a városok, sem maga a fő- és székváros, maga az ország nem gyűjthet elég erőt, vért Nem mozoghat, f nem terjeszkedhetik. A nemzet nem élhet. Községeink, falvaink nélkül ez az ország szabadon nem lélegezhetik. S ha ez igy van, úgy községeinkre, a vidékre nagy gond, figyelem essék. Ami íalyainkat nemcsak az uzsora, nemcsak a pálinka, nemcsak a vigécek, de a tűz is emészti, pusztítja. A tűzvédelem, sajnos ami községeinkben elszomoritóan tragikus. Vegye kezébe tehát az országos kongresszus a falusi tűzoltó intézmény ügyét és — vigye a megoldás útjára. Ez lesz, 'enne legszebb eredménye a tűzoltó kongresszusnak és legszebb parádéja is. Magyar tűzoltók. A magyarországi tűzoltók, illetőleg egyesületek nagy gyűlést, — vagy tnint szokták mondani — kongresszust tartanak a mai napon. Itt Szatmáron, az éjszakkeletnek e szép, virágzó városában, az Alföld utolsó sóhajtása nyomában, a szőke Szamos partján hatalmas fejlődésben levő középpontban. Vannak, akik nem igen lelkesednek a kongresszusok, nagy gyűlések irányában. Úgy tartják, hogy rendszerint nagy hű-hó ez — semmiért. Parádé, eszem-iszom, vagy mint uriasan szokják nevezni: bankettek alkalmatossága. Aztán olyan sűrű számra is csinálják, hogy a komoly, munkához, életküzdelemhez szokott ember bizony — nem csinál belőle nagy dolgot. Jó magunknak is vannak kifogásaink a kongresszusok irányában. Mikor annak nincs meg a kellő tartalma, magva, magasabb vagy legalább is praktikus célja. De a mi tűzoltóink nagy gyűlését, kongresszusát mi is szükségesnek, hasznosnak, felemelőnek tartjuk. És eredményt várunk tőle...
