Magyar Földmivelö, 1908 (11. évfolyam, 2-50. szám)
1908-08-09 / 31. szám
242 MAGYAR FÖLDMIVELÓ azt a telekkönyvi hatóság feljegyzi. Most már az alapitó ellen csak oly követelések érvényesithetők végrehajtás utján ... melyek a ház népe élelmére, tüzelőjére adattak, vagy közadókból, tartási kötelezettségből erednek. Ezekhez csatlakozik még az épület emelésére vagy a földek megművelésére eladott gépek és szerszámok után fennálló követelés. íme Günther miniszter törvényjavaslata az otthonmentesitésről, mely javaslat azonban, mint jeleztük, nem fog minden ütközés, hadakozás nélkül keresztülmenni. Gyógynövény-gyűjtés a hegyvidéken. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter még a múlt évben szakértőt küldött a hegyvidékre, aki a népet a legértékesebb gyógy- és kereskedelmi növények felismerésére, összegyűjtésének és szárításának módjára, nemkülönben annak minél kedvezőbb értékesítésére kitanitsa. Már az előző évben a hegyvidéki kirendeltség területén kilencvenegy község lakossága foglalkozott gyógynövény-gyűjtéssel. A hegyvidéken harminchat és fél ezer kilogramm gyógynövényt szedtek össze és ebből a nép hatezerhétszázharminckét korona jövedelemhez jutott. Hogy ez áldásos mozgalom minél hatásosabb lehessen, a hegyvidéki kirendeltség előterjesztésére Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter száritó-kamarák berendezését határozta el, továbbá, hogy a nép gyűjtése minél kedvezőbb áron kerüljön piaci forgalomba, — főleg a külföldi kivitelre való tekintettel — a gyógynövények csomagolásához értő előmunkások alkalmazásáról is gondoskodott. Bum-bum! Trirra-dratta — Bum-bum! Ne tessék mosolyogni szives olvasó. Azt se tessék csudálkozással kérdezni, tőlem egyszerű embertől, hogy hát ez mi ? Mert a mit a fenti cim magában rejt: az valami. Furcsa valami. Ha más nem: komédia egy krajcár, két krajcár, három vagy több krajcár. Már a mint — árulják. Hirdetik. Bum-bum 1 Csinaretta bum-bum 1 Úgy bizony ! Régen a városokban, most is a falvakban, ha komédiások érkeztek vagy érkeznek és felütik sátrukat, hát mindenki tisztában van: a falu apraja- nagyja, hogy most komédia lesz. Három krajcár vagy feljebb. De ez nem elég. A komédiás pojácát is tart, a ki estenden, vagy mikor a komédia kezdődik beverbuválja, beinvitálja a közönséget .... A mely közönség szerinte buta — akár az ökör. Hiszékeny — akár a légy. Azt be kell fogni. Hát elő áll a pojáca és elkezdi a fogdosást. Hihetetlen magas, Eifel torony magas tónusban. — A megnyuzott foglyok! A tüzokádó csepü- rágó. Az ördögnél is furfangosabb csaló. Az ezer mázsás tengeri kigyó. Emberevés. És igy tovább... hihetetlen dolgokat. Hadd jöjjön a paraszt. Hadd meredjen égnek a haja szála! Hadd tátsa a száját! És lépre is mennek. Még afféle nadrágos, sőt úri emberek is. Mert a butaság, a hiszékenység, a csalódás, a kelepcébe való kerülés nem csak a paraszt privilégiuma. De mi csalódások, bosszúságok, rászedések következnek. Sokszor kacagnak, nevetnek rajta. Máskor ökölbe szorított kézzel fenyegetőznek. Hogy a komédia három krajcárnak józan eszesü ember úgy felült. Én is. Te is. O is. Mindnyájan. Ám nem folytatom tovább. Egy kép ez az életből. Olyan tükör darab, a melyben akkurátusán meglátszik, kitűnik: mit cselekszenek ma a modern, újkori komédiások, a betürágók, a zug és nem zug újságok irói, firkászói. A néppel. A nadrágos emberekkel. A munkásokkal. Olyikkor az úri emberekkel is. Valóságos komédiát játszanak. Naponkint 3 krajcár, ha kell egy krajcárért is. A mai véres, nagyszájú újságok, krajcárosok és 3 krajcárosok úgy tesznek a közönséggel, akár a . pojácli. Összetákolják, akarom mondani megalapítják újságukat. Aztán fogadnak pojáclikat. A kik ott az ujságlapban, a cikkek tetején hajmeresztő fő, mellék, al és félal, alfél címekkel fogják, bolonditják a népet az olvasó közönséget. Mert ez a nép buta. Hiszékeny, akár a légy. Fel kell lázitani kíváncsiságukat, be kell dobálni őket a hazugságok komédiás bódéiba. Halljuk csak egy mai számból: — Csak azért is plurális. A fattyú reform. Örüljetek oláhok. (Ez egy bum-bum.) — A trónörökös birtokcseréje. Őfensége parancsol. (Ez kis bum-bum.) — Förödtek! Vagy politizáltak. Bánffy és Eötvös. (Ez egy másik bum-bum.) — A kis hercegnő. Tiltakozás. — Az oltárig. Elájult a mama! — Ádámka. Egy nyílás és az apácák. A bajai zárda bajai. (Ez ismét egy bum-bum.) Hát uramfia! Jó magyar nép, tisztelt értelmes munkás nép, tekintetes urak . . . nem szégyenlitek ti ezt a butaságot feltételező, komédiába való, pojácli bum-bumlást. Ezt az értelmet, józanságot, emberséget meggyalázó ostoba reklamirozását a legtöbbször leir- hatlanul gonosz és öncsinálta hazugságoknak. Én is tudom, hogy mi sokan undorodunk tőle. És tiltakozunk ellene, hogy a mi értelmünk, emberségünk . . . ilyen facér, meztelenül merész reklám eszközöknek legyenek kitéve . . . A magyar ember értelmes ember. Az egész világ elismeri. A magyarnak nincs szüksége újság hand- lérokra, pojácákra. Az ilyen újságok meggyalázása a mi fajunknak, mely soha se járt handléként az utcán és soha se vállalkozott csepürágónak és bohócnak . . . Bohóckodnak, handléznak veletek az ily újságok atyámfiai. Vesd meg, kezedbe ne vedd . . . És a markukba nevetnek. Hogy azt a buta népet, azt a buta közönséget igy traktálhatják pojácákhoz illő bum-bumokkal és csindrarettákkal. Öreg gazda.
