Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-31 / 13. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztésig és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR ííÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre...............................2 » Ne gyed évre......................1 » Hé tröl-hétre. Nincs kiegyezés. A magyar kormány, mint azt múlt alkalommal jeleztük, méltán hihette és nyilatkoztathatta ki, hogy e hó végével — a kiegyezés dűlőre kerül. Nem igy történt. Kiegyezés még most sincs. A kiegyezési tárgyalásokat husvét utánra — elnapolták. Miért? Mert nem a magyar kormány tiszta, becsületes szándékán mull. Az osztrákoknál mindig jobban és jobban kiszökik a szeg a zsákból, hogy nem akarásnak nyögés a vége. Az osztrák sógor — úgy látszik — szándékosan huzza a kiegyezést, mert azt reméli, hogy ha túl esik az uj választáson, nagyobb erővel és argumentumokkal szállhat ellenünkbe. Egy osztrák kormányférfi meg azt is őszintén bevallotta, hogy várni kell, mert a magyar kormány most nem eléggé engedékeng. Nem rossz. Hazafelé. Oderbergből, amely ennek az országnak tömérdek keserűsége között valóban olyan, mint valami derűs, reményt fakasztó napsugár, jön a hir, hogy nagy sürgés-forgás volt ott a minap éjszaka a vasúti állomáson. Egyre-másra robogtak be a vonatok az osztrák-porosz határállomásra, színig megrakva utassal, javarészint maggarral. Ezúttal azonban nem Bréma és Hamburg Hangában, hanem éppen ellenkezően, a két német kikötőből elindulva, keresztül rohanva ezer és ezer kilométeren — hazafelé. Ezerngolcszáz maggar ember tért vissza Amerikából, nem egyenkint, hanem tömörülve, öt külön vonaton. Mi hozta haza őket: a jómód vagy a csalódás? A haza, az otthon röge iránt való nagy szeretet, vagy pedig az Amerika 'öldjéből való kiábrándulás ? Talán megmagyarázza ezt a jelenséget az az intés, melyet most kapnak a kivándorolni készülők. Hogy ugyanis Amerikában a bevándorlási törvény előkészítése óta rendkivüli mozga’om folgik a magyar munkások beözönlése ellen. Ennek a mozgalomnak már most is az az eredménye, hogy egy amerikai gyár és mezőgazdasági üzem sem fogadja fel őket s nem kevesebb, miit négyezer teljesen elcsigázott magyar munkás kénytelen volt elhagyott hazájába visszatérni; bízvást föl lehet tenni, hogy e négyezer magyar emberen kívül még nagyobb számban vannak Amerikában olyan magyarok, akik munka nélkül tengetik életüket, de haza nem jöhetnek, mert nincsen a hazautazásra pénzük. Fölötte kívánatos volna, ha e tényen okulnának azok, akiket a hirdetések meg az ágensek lelketlen emberkupec- kedéseknek oly kegyetlenül felülnek. Árvizek mindenfelé — az országban és a külföldön. A hosszú, mindén pihenést elutasító télnek szomorú következményei immár előttünk vannak. Árvizveszedelmekről kapunk hirt mindenfelől. Nem elég, hogy az emberemlékezet óta egyedül álló hosszú tél a szegény embereket erős próbára telte, elfogyván minden eleségük: most a tavasz is virág, zöldülő mező és fakadó fák helyett havat, kemény viharokat és havazásokat' hoz. Az árvizveszedelem — úgy látszik nálunk — Szatmáron kezdődött. Az Erdélyből jövő víztömeg veszedelemmel fenyegeti nemcsak az egész Szamos mentét, de magát a nagy és virágzó várost, Szatmári is. Mikor e sorokat Írjuk, a veszedelem kissé enyhül, de ki tudja mi lesz még, ha az esőzés és havazás tovább tart? A vész bizottságok működésben vannak. A tanyai lakosokat csolnakokon kiszabadították. A Bodrog is folyton árad, valamint a Tapor, Ondóvá, Labore és ’Laiorca is veszedelemmel fenyegeti a környéket. A rakoncátlan lur is hagyományos féktelenségével roppant károkat okozott. A külföldről is árvizes hírek jönnek. A magyar nép feltámadása. Nehezen érkezik a tavasz. Fent az értelmiség körében éppen úgy, mint lent a föld népénél sóvárogva várják azt az áldó napot, mely elszakítja a zordon télt a nagy természettől. És mégis eljő és mégis itt lesz — a tavasz! Kipattognak a rügyek, aztán nyomuk-
