Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-03-24 / 12. szám

MAGYAR FÖLDM1VELŐ 95 pokon... az történik vele századokon és százado­kon keresztül folyton-folyvást... Üdvözlik, szeretik. Megcsufolják, véresre osto­rozzák, megfeszítik ... Nincs lény a világon, akit úgy szeretnének milliók és milliók, mint Krisztus Urunkat. De nincs lény, akit úgy gyűlölnének, mint őt. Az Igazság és Hamisság harca ma elkesere­dettebb, mint valaha. Hamis próféták szállnak síkra ma is. Döngetik Krisztus tanát, becsmérlik, tagadják istenségét, meg­csufolják szent személyét. Igaz, hogy az ő sírját ma is milliók és milliók keresik fel. Keresik, hogy szivük fájdalmára balzsa­mot önthessenek. Keresik, hogy igazság szomjukat kielégíthessék. Keresik, hogy az élet titkát megért­hessék. De hányán és hányán döfik át újra és újra az ő szivét. Hogy mikép akarják a hívőket meg­fosztani az ő benne való hittől. Hányán és hányán kiáltják oda a pépnek: — Mi vagyunk az Igazság! És jönnek időről időre mások és mások. Hango­sabban, merészebben kiáltok: — Én vagyok az Igazság! De ezek olyanok, mint a kérészek. Alig élnek, elpusztulnak. A nép, az emberiség csalódva, kese­rűen fordul el tőlük ... És valahányszor csalódott a nép, az emberi­ség ... mindig érezte, hogy az Igazság csak egy le­het. Az, amely boldogít. Az, amely világossággal tölti el az értelmet és szivet. Az, mely megoldja az élet célját... az, aki azt mondotta: Én vagyok az élet, ut és igazság. Nincs más igazság, mint Krisztus. Nem boldo­gíthatja a népet másnak igazsága, csak a Krisztus igazsága. Ézt hirdetik a századok. Ezt kiáltják némán felénk apáink sírjai, ezt a hajótöröttek milliói, ezt az idő, ezt a vonagló társadalom. Azért bármily sokszor megfeszítik az Igazságot. Feltámad az\ Akármily mélyen eltemetik, akármily nehéz köveket is hengeritenek is reája, kitör az. .. feltámad az, miként Üdvözítőnk feltámadt. — A király Prágában. A király a csehor­szági helytartó legutóbbi kihallgatása alkalmával kijelen­tette, hogy tiz-tizennégy napot szándékozik Prágában töl­teni. A király prágai látogatásának programját akként fog­ják összeállítani, hogy az egyes küldöttségek fárasztó foga­dása elmarad. — Egy község hazafias határozata. Makó­ról írják : Mezőkovácsháza (Csanádmegye) minapi gyűlésén hazafias határozatot hozott. Kimondotta ugyanis, hogy ezen­túl minden évben azon a napon amelyen Rákóczi hamvait hazahozták, a község minden templomában gyászistentisz­teletet rendez, az iskolákban ünnepélyek tartását rendeli el és két-három gyermeket, kik a hazai történelemből jeles eredményt mutatnak fel, egy-egy arannyal jutalmaz. — A belügyminiszter az árvizveszede- delemröl. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, bekövetkezhető árvíz esetén az élet- és vagyonbiztonság megvédése érdekében rendeletet intézett a törvényhatósá­gókhoz. Rendeletében felhívja a törvényhatóságokat, hogy a földmivelésügyi miniszternek a vizáradások idejére való tekintettel szükségessé válható árvíz ellen való védekezés sikerének biztosítására megkívánt hatósági intézkedéseket foganatosítani el ne mulasszák és azokat saját hatáskörük­ben a legszélesebb körű elövigyázati intézkedésekkel foga­natosítsák. Értesíti egyúttal a törvényhatóságokat, hogy utasította a csendőrkerületi parancsnokságokat, hogy a netalán beállható árvízveszély alkalmával a csendőrség alosztályai a közigazgatási hatóságok és ármentesitó társu­latok működéseit, különösen az élet- és vagyonbiztonság szempontjából kellően támogassák és hozzájuk érkező meg­kereséseknek haladéktalanul tegyenek eleget. — Háromszáz munkáslakás mezőgazda- sági munkásoknak. Saját otthonnal nem biró püspökladányi munkások, akik igen nyomorúságos bérla­kásokban húzzák meg magukat, Kiss Ferenc püspökladányi lelkész vezetésével házépítő szövetkezetét alakítottak. A terv az, hogy a közalapítványi birtokból megveszik méltányos árban a Németsziget részbirtokot, a gazdasági mivelésre amúgy is kevésbé alkalmas szikterületet s azon háromszáz mezőgazdasági munkás céljaira alkalmas munkásházakat építenek. — Apponyi a villamoson. Apponyi Albert gróf kultuszminiszter szorgalmas utasa a villámos vasút­nak. A képviselöházba, a minisztériumba, a pártkörbe mindig villámoson megy. Fiakkert, ekvipázst csak kivéte­les alkalmakkor használ. A Ház minapi üléséről is villa­moson távozott. Több képviselő volt Aponyi gróf társasá­gában, akikkel a miniszter barátságosan beszélgetett. A Podmaniczky-utca és Teréz-körut sarkán fölszállott ugyan­arra a villámosra, amelyen a miniszter ült, egy szegény munkásasszonj7. Áz asszony, aki nem ismerte Apponyit, minden elfogultság nélkül a kocsi elejére ment, éppen az Apponyi közelébe. A miniszter társaságában levő egyik képviselő feltűnés nélkül el akarta onnan küldeni. De az asszony nem értette meg, miért ne ülhetne ő a kocsi elejére, az ő hat krajcárjáért. — Menjen hátrább asszonyság. Nem látja, itt a ke­gyelmes ur! — szólt végül a képviselő. Apponyi csak most lett figyelmes a jelenetre. — Mi az ? — szólt. — Miért külditek el az asszony­ságot ? Nem a mienk ez a villámos. Azután a munkásnő felé fordult: — Tessék leülni asszonyság! — szólt és beljebb hú­zódott, hogy a szűk ülésen helye legyen az asszonynak. — Játék a fegyverrel. Ó-Piskin Keller Jó­zsefné, aki férje után Amerikába akart vándorolni, hat éves Péter nevű fiával elment búcsúzni testvéréhez, aki a kis gyermekkel a folyosón játszani kezdett. A gyermek kéré­sére levette az ott lógó vadászfegyvert és abban a hiszem- ben, hogy a fegyver nincs megtöltve, a gyermek felé tartva, a kakast meghúzta. A fegyver eldördült és a golyó a gyer­meket oly szerencsétlenül találta, hogy a szép kis fiú nyom­ban meghalt. A gyermek nagynénje, aki gazdatiszt neje, a szerencsétlenség miatt fájdalmában megtébolyodott. Az ügyészség a vizsgálatot megindította. — A vakond elűzése a kertből. A vakond nagyon hasznos állat, elpusztítja nemcsak magukat a kis rágcsá­lókat és rovarokat, hanem azoknak álcáit is. A kertész még sem nézi jószemmel, mert a kis rabló portyázó útját számtalan kupac jelzi, sokszor a legkedvesebb, legnagyobb gonddal ápolt virágágy kellő közepét szeli át egész sora a vakondtúrásoknak. Nem csoda tehát, ha a kertész kegyet­lenül üldözi; rendszerint csapdával fogja s agyonüti vagy megmérgezi, pedig könnyű szerrel lehet úgy elriasztani, hogy a kerlet elhagyja s másutt folytassa irtó munkáját. Egy német szaklap ajánlja, hogy a kertekben vagy mezőn a túrást elsimítva, a vakond folyósóját keressük meg s abba kátrányba vagy petróleumba mártott rongyot he­lyezzünk, a nyílást pedig tömjük be. Ha a kert más részén mutatkoznék túrás, ugyanígy járjunk el mindaddig, mig — néhány nap múlva — a vakond végleg eltávozik. . -1.C lii Orosz alkotmány. Nagy A nagy világból. dolgot hirdettek világgá nem rég. Azt, hogy az orosz cár is alkotmányt adott népé­nek össze is hitták nyomban a dumál, a birodalmi gyűlést. Amint azonban összehívták, úgy szét is kergették nyom­ban. Mert ez a duma nem látszatot, játékszert, de igazi al­kotmányt akart. Tüstént bizalmatlanságot szavazott azért a cár kormányának. A cár, mit tehetett egyebet, szétoszlatta birodalmi gyűlését. Most másodszor tesz próbát a minden oroszok cárja. Újból összehitta tehát a nép képviselőit. És mi történt1' Az uj duma alig kezdette meg tanácskozását, úgy látszik ismét odakerül, ahova első Ízben. Az uj dumát újra feloszlatják és akkor a forradalom uj erőre, uj lángra kap és addig fog égetni, mig a tüzből kipattan — a valódi, az igazi orosz alkotmány. — Az egész Oroszországot meg­döbbentette az a szerencsétlenség, hogy a dumának, a tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom