Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-13 / 2. szám
X. évfolyam. 2. szám. Szatmár, 1907 január 13. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. FKLELÖS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak. Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre...............................2 Ne gyed évre........................1 » Hé tröl-hétre. Jobb a békesség, mint — a vihar! Jobb a tisztes békesség, mint a vihar és egyenetlenség: azt már öreg tapasztalat hirdeti. Ha valaki, úgy mi óhajtjuk, hogy a magyar mezei munkások boldoguljanak. Az Isten áldása soha se’ szálljon arra, aki a munkás izmait, munka erejét, keserves verejtékét akarja uzsoraként kizsákmányolni. A kereszténység igenis legnagyobb védője ezen uzsora ellenében a munkás embereknek. A szentirás hangosan hirdeti: — A munkás méltó az ő bérére! De nem csak hirdeti. Nem elégszik meg ezen nagy mélységű ítélet kimondásával. Ám továbh megy. Azt mondja, hogy a munkások bérének elhúzása: Égbe kiáltó bűn! Tehát egy sorba helyezi a legiszonyúbb bűnökkel, amit csak a föld hátán halandó elkövethet. Hanem aztán az éremnek két oldala van. Ha a munkások viszont arra törekszenek, hogy a munkát adók helyzetét kizsarolják, az is bűn. Bűn a társadalom, a haza, a felebaráti szeretet ellen. De bűnt követnek önmaguk és családjok ellen is, mert kockára teszik a mindennapi kenyeret. Családjukat, gyermekeiket könnyen nyomorba és végtelen szenvedésekbe juttathatják. Mint azt évről évre tapasztalni lehet. Azért mindig azon voltunk, azt hirdettük, azt bizonyítottuk, hogy lehetetlenség, melyszerint ne találna magyar és magyar egyetlen talpalatnyi földet, ahol békésen megegyezhetnek. Testvériesen, igazságosan. Munkások és munkaadók. Szin igazságot hirdettünk! Már a múltkor jeleztük, hogy igenis a munkások itt is — ott is békés megegyezésre, sőt Írásos szerződésre jutottak — a munkát adókkal. Most Békés-Csabáról jön a jelentés, hogy Wencheim Frigyes gróf ujkigyósi uradalmában 170 és a békési uradalomhoz 250 arató munkást — az uradalomtól megszabott föltételek mellett szerződtettek. Az egész megyében már szerződnek az aratók. így van ez jól! Jobb a békesség, mint — a vihar! Oly kevesen vagyunk mi magyarok, ügy megfogyasztott minket a tengeren túlra való vándorlás, annyi élő ág letört, annyi zöld, friss levél ie- tépődött a nemzet nagy, ezeréves fájáról. Annyi! Hogy akik még vagyunk ... az a nép, az a munkás nép, mehr itt maradi, kétszeres szorgalommal, buz- gósággal, nemes öntudattal szerezhet magának boldogulást. Szerezzen is! Megérdemli. Hiszen az ő munkája adja a nemzetnek a kenyeret, őt várja az öreg föld, tőlük vár munkát, nehéz, nagy munkát a nemzet. Hát vegyék ki aratórészüket ők is — a boldogulásból. És hinnünk kell, hogy ha az Isten keze ismét áldást hint a termő földre és ha a munkások visszatérve a barázdákhoz ... emberül... becsülettel megállják helyüket és teljesitik kötelességüket: akkor a földnek urai sem lesznek szűk markuak. Hanem szerető testvérek a haza szent kötelékében ! Úgy legyen! A delegáció. A Budapesten ülésező osztrák delegáció — tehát a mi vendégeink — nem tudták megállani, hogy tanácskozásaik közt — ne rúgjanak a magyarokon egy kettőt. Ezt mi — világért se politikai szempontból Írjuk, hiszen a politika nem kenyerünk. De furcsa, mikor »a vendég urak« azt kiáltják felénk, hogy betyárok vagyunk, zsákmányra éhezünk és a többi. Mi különben ennek dacára »urak« maradtunk, akik vendégeinket — szívesen fogadtuk és nem sértettük. A delegációt befejezték. Választási mozgalmak. A székesfehérvári mandátumért legtöbb kilátással a 48-as Saára Gyula küzd. Fellépnek még Rácz Dezső demokrata, Kreutzer Lipót haladópárti és Pelczéder Ágoston szociáldemokrata programmal. A zirci mandátumért 48-as jelöltek Herman Ottó, Szőnyeghy Alajos, Ho- litser Pál és Kornai István versenyeznek. Itt a néppárt is fog jelöltet állítani.
