Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-10 / 10. szám
76 MAGYAR FÖLDMIVELÓ VASÁRNAP DÉLUTÁN 1848 március 15. Emlékezzünk!... E szám 1848 nagyjelentőségű eseményeket juttat eszünkbe. A magyar nemzet történelmének e fényes lapját méltán nevezhetjük az uj korszak kezdetéi megörökítő emléklapnak. Azok a nagy események, melyek 1848 március 15.-én történtek, nemcsak Magyarországot, de a vén Európát is megrázkódtatták, felrázták mély, zsibbasztó álmából. A bécsi március 13-iki forradalom hire villámgyorsan terjedt el hazánkban. A felzaklatott lelkek lázas izgalmakban églek, oly any- nyira, hogy a magyar nép mohón kapott minden egyes kis hirecskét, melyet a feslő szabadság jegyében hozott el a márciusi szellő. Ezek a hirecskék már sfejtették a bekövetkezendő nagy eseményeket. Csoda-e hát, ha a március 15-ét megelőző napokban már talpon volt az egész ország népe. Csoportokba verődve, lázas izgalommal beszélgettek a közelgő jövő mindent megváltoztató szelleméről, a hasadó szabadság hajnaláról. Eelvirradt a nagy nap, a szabadság dicső napja. A nemzet 12 pontba foglalt kérelme megadatott. Leírhatatlan volt a nép lelkesedése; örömmel fogadta az elérkezett szabadság hírét mindenki. És az országban mindenfelé felzendült a lánglelkü Petőfi Sándornak eme hondicsőitő éneke: »Tied vagyok, tied hazám E szív, e lélek. Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek ? !... Szentegyház keblem belseje, Oltára képed, Te állj, s ha kell e templomot Eldöntőm érted. De én nem mondom senkinek, Ki nem kiáltom, Legkedvesebb te vagy nekem E nagy világon. Az összeroskadó kebel Végső imája: Áldás e honra Istenem, Áldás reája.« Szállt e magasztos dicsőítő ének szájról-szájra, szivből-szivbe. Palotákban és kunyhókban. Künn az Isten templomában, a nagy természetbe» szántóvető gazda ajkáról nem némult el e dicsőítő ének. Egy volt az érzés a gondolattal végig az egész országon. Mily fenséges, magasztos érzés. A földesur jobbágyával mint szabad polgárral fogott kezet. Ez volt az igazi egyenlőség és testvériség napja, a szent szabadság dicső ünneplése. Te nagy nap, március 15-ike, a szabadság örök fényű, dicső napja légy üdvözölve 59-ik évfordulód alkalmával. Nemzeti ünneppé szentelt a magyar nép, mert szivében örökre hálás kegyelettel él az e napon történt események emléke. Ti, nagy férfiak, kik a szabadság napjának hajnalán örömtelt szívvel, repdelő lélekkel dicsőítettétek a magyarok gondviselő Istenét a szabaditásért, s esküdtetek örök hűséget az imádott hazának, legyetek ti is üdvözölve, áldva még haló poraitokban is. Ti, akik nemcsak példát adtatok nekünk, unokáknak a hazaszeretetben, hanem annál is többet, mit ki nem mondhatunk, csak érezünk, s irántatok hálánkat csak mély sóhajtásban, az érzett mély tisztelet s kegyeletes megemlékezésben róhatjuk le gyöngeségünk érzetében, bár nem eléggé méltóképen. Dicső emléktek soha el nem feledhető, nagy alkotástok élni fog mindaddig, mig egy magyar él!... * Ismét márciusi szellő fujdogál. Emlékezzünk! Nehány nap múlva (pénteken), elérkezik a szabadság hajnalhasadásának 59-ik évfordulója. Ünnepnap ez. Azzá szentelte önmagát. A magyar nép soha meg nem szűnő áldozatát ismét megújítva, hálát rebeg a Gondviselésnek s szövétneket gyújt a haza- szeretet megszentelt oltárán. Vajha a nagy nemzeti ünnephez méltó lehetne ami ünneplésünk! Vajha mindnyájunk szivét áthatná az az érzés, mely egykor lángralobbantotta a dicső emlékű honfiak és a milliók szivét! Hogy ne csak szánkban, de szivünkben hordoznánk a hazát. Hogy igazán, önzetlenül, szivbélileg róhatnánk le örök, megfizethetetlen tartozásunkból: a hálából, a hazának és az érettünk munkálkodó s később vérüket ontó dicső emlékű nagvjainknak. Ezt a hálál hozd el a magyar népnek márciusi szellő!... Sz. F. Az időváltozás előhírnökei. II. 4. Midőn erősebben dörög mint villámlik, nagy szél lesz. Ha pedig dörgés közben többször villámlik, nagy cseppekkel sürü esőt kaphatunk. Bőgéshez hasonló dörgés, a mely elsimulni hallatszik, éles hideg szelet és esőt jelent. Korai dörgés szelet hoz és déli esőt. Ha derült ég mellett több helyen egyszere vil- lámik, zord és kegyetlen idők állanak be; ha éj- szaknyugoti irányban villámlik, jégeső és zápor, mig ha délről s keletről, enyhe eső áll be. A nyári napéjegyen utáni nagy forróságokat dörgés és villámlás szünteti meg, avagy több napi szél és eső. 5. Gyakran észlelhetjük az égen, hogy a fellegek különböző rétegekben úszkálnak egymás fölött mintegy emeletet képezve. Ha csak két ily réteg úszik az égen, s az alsó nehézkesnek látszik, közel az eső is; mig ha a rétegek száma több, csak holnapután várhatunk esőt. A fellegek szeles időben, ha ellenkező irányban kezdenek oszlani mint a szél fuj, több napi derült időnk lesz. A gyapjú alakú szétszórt fellegdarabok rossz idők előhírnökei. A toll, pálmagaly vagy kékliliom alakú fellegek esőt hoznak; mig a pikkely avagy egymás mellé helyezett békateknő alakú fellegek szárazságot derült napokat éreznek. A fellegekkel körülövezett hegycsúcsok, nemkülönben a derült égen dél vagy este felé gyorsan keletkező apró felhőcskék, mind rossz idő hírnökei; mig napnyugta előtti aranyos szegélyzetü fellegek, tiszta és szép időt Ígérnek.
