Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-03 / 9. szám
Megjelenik minden vasárnap SzerkesztSség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIAIIÓTILAJIIONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ........................4 korona. Fé l évre ....... 2 Negyed évre...................1 » Te rvezgetünk... A földön élő népek s nemzetek mindegyikét jellemez egy-egy kiváló szokás. Nem lévén ez alkalommal semmi célunk ezekkel a különböző, idegen szokásokkal, tehát nem is foglalkozunk velük e helyen. Nekünk, magyaroknak van annyi féle sok jó és rossz szokásunk, hogy bátran, minden teketória nélkül, ajándékozhatnánk belőlük más nemzetek népeinek. Jelen alkalommal csak egy ilyen elajándékozható szokásunkkal a terveztetéssel van szándékunkban foglalkozni. Ez a szokásunk jellemez minket talán a leghívebben. Tervezgetünk... Mi magyarok, úgyszólván minden lépés előtt számot vetünk magunkkal, hogy valahogyan jól elhelyezve ingadozó lábainkat, biztos legyen lépésünk és ilyenformán eredményes legyen előrehaladásunk is. Ez igen természetes és kötelességszerü- nek tekinthető fontolgatás valóban nem egészen célszerű, tehát nem is válik mindenkor előnyünkre, épülésünkreIgaz ugyan, hogy szükséges a dolgok meghányása-vetése, a fontolgatás. Az is nagy igazság, hogy a „lassan járj, tovább érsz“- szel is halad az ember, mert erőt kiméi. Aki pedig erőt nyert, az sokat becsülhet. De amint a lassú haladásnak megvan a jó oldala, a biztos lépés, az erőkimélés, azonké- pen megvan a rossz is, a hátramaradásban. Nevezetesen: A lassan haladó ember időt vészit, mert sokat tervezget, fontolgat, j tapogat a lépések tétele irányában. És igy előnyt ad másoknak az ő dolga keresztülvitele előtt, persze a saját rovására, mert tervének megva'lósitásától szépen elesik. Sok esetben történt már meg, — és történik napjainkban is, — hogy egyik ember tervét, melyet ő már évek óta fontolgat, készitget , a megvalósítás felé; egy másik, élelmes ember egészen váratlanul, csekély gondolkodás után, megvalósít. És beválik. Tisztában igy van a magyar ember dolga is. Tervezget egész éveken keresztül. Mindenkinek elbeszéli szándékát. Ez az ő nagy hibája. Mert egyszer csak elcsípi előle tervét egy valaki, és megvalósítja. Az eféle, napjainkban gyakran ismétlődő számos példák elég érthetően megvilágosit- ják esetről-esetre a történteket. Aki mer, — az nyer! Ezen példaszó legtöbbször érvényesül egy köztünk élő, folyton számitó, élelmes fajú népnél. Ennek az élelmes fajnak egész élete számolás, számítás és tervezgetés ugyan, de nem olyan alakban, mint nekünk, magyaroknak. Számitnak, számolnak, tervezgetnek ők egész életükben, csakhogy van egy igen jó szokásuk, tudnak hallgatni. Nem fecsegik ki időelőtt tervüket. Ezt mi is megtehetnők, ha nem volnánk annyira nyiltszivüek. Ezek az emberek, ha egyik végrehajtott tervük balul üt ki, azonnal kész a másik és mintha nem történt volna semmi baj, reménységgel fognak uj tervük megvalósításához. Addig mindig próbálgatják, mig csak valamelyik nem
