Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-06 / 1. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 7 Előfizetési felhivás a Magyar Földmivelő X. évfolyamára. Tizedik esztendeje, hogy a mi újságunk hekopogtat hetenkint a magyar nép tűzhelyére. Miként minden év elején, úgy most különösebben kérjük olvasóinkat, barátainkat, hogy rendeljék meg e lapot, mely immár tizedik éve, hogy a tüzpróbát állja. Semmit sem Ígérünk, csak azt, hogy a régiek maradunk. Elevenebben, megfris- sebbülten és nagyobb munkakedvvel. Az élet drágtibb lett. Nekünk is sokkal drágábban nyomtatják újságunkat. Be mi egy krajcárral sem emeljük a lap árát. Célunk lehető olcsó és jó újságot juttatni a nép kezébe. A lap előfizetési ára egész évre 4 korona (két forint). Szeretettel kérjük olvasóinkat, barátainkat, hogy az előfizetési ügyet mielőbb rendezni szíveskedjenek. Szatmár, 1907 január hó. A szerkesztő-kiadó. MI ÚJSÁG? Boldog uj évet! Felvirradt tehát az uj esztendő hajnala és az emberek ugyancsak mondogatták egymásnak: Boldog uj évet! Édes jó Istenem, hát mindig boldogabb esztendőt kívánnak az emberek az elmúltnál? Hát sohasem érhetünk el már olyan esztendőt, melynek koporsójánál azt mondhatnék: jó esztendő valál öreg, csak ilyen legyen utódod is és meg leszünk vele elégedve. No ezt az időt bajosan érjük meg. Eszembe jut itt egy szép legenda. Nyomban ide irom, hadd erősítse meg mondásomat. Ádám apánk búcsúzott a szép paradicsom kerttől. Hja — elbukott szegény, neki oda kellett hagynia a boldogság helyét. Az'Ítélet kimondatott, az Űr és Őt környező angyalok is készülőben voltak vissza a menyországba. Alig maradt már egy pillanat... mikor az angyalok közül kiválik egy, oda megy az Úrhoz, eléje térdel... könnyes szemmel, összetett kezekkel imigyen esdekel: Uram! engedd meg, hogy én itt maradjak e bánatos földön. Lásd a szegény embernek senkije sincs... hadd kisérjem tövises utain, hadd sírjak égő fájdalmain. Az Ur megszánta az embert és megengedé, hogy az angyal a földön maradhasson. Azóta ez a jó angyal mindig az emberrel van, kiséri századról századra és itt is marad, mig a világ világ lesz. Gondoljuk, hogy hívják ezt az angyalt? A reménység angyala ez szives olvasóm. Bizony jó, hogy velünk van ! Mi lenne belőlünk nélküle ? Hiszen ez a mi lelkünk mindennapi kenyere. Vegyék ki a reményt az ember szivéből — és az ember nem lesz egyéb hustömegnél, melyben a vér nem kering többé, a szépért és nemesért való lelkesedés kihalt. Remélünk, ha dolgozunk. Remélünk, ha imádkozunk. Remélünk, ha szenvedünk. Remélünk még akkor is — mikor haldoklunk. A földmives, ha búza magot vet a földbe, mi élteti, mi gyorsítja lépteit? A remény, hogy majd a ringó kalászok megjutalmazzák fáradságát. A munkás embert, mikor verejték hullásával végzi napi teendőjét, mi lelkesíti, mi erősiti? A remény, hogy munkája sikert arat. A reményt találjuk fel tehát mindenütt. Ott van az minden szívben, minden házban, minden időben, hát hogy ne lenne ott egy ó esztendő sírjánál és egy uj esztendő bölcsejénél? Ott áll az bizony és hatalmasabban ösztönzi a sziveket, mint valaha, hogy csak reméljenek! Azért mondottuk, hogy ha még olyan szerencsés és boldog esztendő volt is a múlt, az emberek még sem elégednek meg vele, hanem jobbat és boldogabbat kívánnak az újban. Adjon is a jó Isten ... Ezt kívánjuk édes jó mindnyájunknak. A király ajándéka. A király Námesztó község tüzkárosultjai részére magánpénztárából háromezer (3000) korona segélyt engedélyezett. A király itthon van. — Magyar szellem József főheroeg udvarában. Aki ismeri József főherceg magyar érzelmeit, azt nem lepi meg az a hir, hogy a főherceg meghívta udvarába Perczel Margitot, hogy Zsófia leányának nevelője legyen. Mert József főherceg, méltóan nagynevű apjához, minden gyermekének tősgyökeres magyar nevelést akar adni. A kis Zsófia főhercegnő 1899-ben született március 11-én Voloscácan. Most van a nyolcadik évében. A tizenkét éves József Ferencet nevelője, gróf Tholvay tanította meg magyarul. József Ferenc immár folyékonyan beszél és ir magyarul. Most Zsófia főhercegnőn volt a sor. És a főher- jCegi pár következetes maradt. Nyilvánvaló ezzel is, hogy az a tradíció, amelyet Alcsuthon ápoltak, talált folytatóra a magyar főherceg fiának személyében. — Egy igazi magyar föur halála A magyar közéletnek nagy halottja van. Egy nemesszivü, hazafi- ságában példaszerű magyar főurat temettünk el. Dolgozott fáradhatatlanul, A művészet, tudomány, néprajz mellett különösen a magyar nemzeti ipar pártolása és előbbrevi- tele volt kedvelt foglalkozása. A tudományok művelése terén megbecsülhetetlen érdemeket szerzett magának azzal, hogy többször utazott Kelet-Ázsia belsejébe, a Kaukázusba egész Kínáig, hogy a magyarok őseredetét kutassa. Az erre vonatkozó tudományos munkák — melyeket részben maga, részben tudósai Írtak meg — halhatatlan érdemeket szereztek számára. Az előkelő Zichy-családon kívül az egész magyar társadalom siratja az elhunyt Zichy Jenő grófot. — Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter meghalt. Szegény fiskális embernek volt fia, ki vas szorgalmával megbízhatóságával, elevenségével egész a miniszterségig vitte. Buzgó kálvinista ember ki egyházáért sokat tett. Az ország közvéleménye részvéttel és elismeréssel kisérte a munkás férfiút sírjába, — A földbérlő-szövetkezetek. Legutóbb Biharmegyében a püspöki uradalom Kézd nevű pusztaságát vették bérbe a környékbeli szövetkezett kisgazdák. A föld- mivelésügyi miniszter közbenjárására az egri székeskáptalan 7300 holdas birtokát is 300 szövetkezett kisgazda fogja kibérelni. Vasmegye és Nyitramegye több községében is alakulófélben vannak birtokbérlő szövetkezetek. — Gazdák és munkások. Makóról írják: A nagyszentmiklósi kisebb földmivesgazdák értekezletet tartottak és a munkások tulköveteléseivel szemben kimondották, hogy földjeiket parlagon hevertetik s csak annyit munkálnak meg, amennyi a maguk létfentartására szükséges. — Királyi kitüntetés egy munkásnak. A király Csitbai János palafedő munkásnak, a ki 40 év óta becsületes és szorgalmas munkása Dobay János cs. és kir. udvari cserépfedő mesternek, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta munkájának és szorgalmának elismeréséül. A munkaadó ma adta át a kitüntetett munkásnak a királyi elismerés jelvényét s ebből az alkalomból összes munkásait megvendégelte.