Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-17 / 7. szám
50 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Hallgassanak a már emlitett öreg munkás szavaira, merítsenek nagy tanulságot az ő tapasztalataiból és más százakéból és lássák be azt a világos, kiáltó igazságot: — Mindig jobb otthon, mint idegenben. Mindent a maga idejében! Kitöltöttük az idei farsangot is a maga rendje és módja szerint annak idejében. Volt idő a mulatozásra, a farsangi vigasságra szépen. Itt is, ott vidám zaj, hangos muzsikaszó verte fel a téli idő komor csendjét. Hol ropogósra, hol lágyan sirt a cigány hegedűje. Bele sírta a farsangi hangulatba ki-ki örömét, vagy bánatát. Sőt elmondhatjuk, hogy sokan mindakettőt. Mert igaz volt régen, igaz ma is, jussul maradt reánk, hogy sírva vigad a magyar. Sírva bizony. A magyar embernek már a vérében van, vele született tulajdonsága, meg nem változtatható ősi szokása az, hogy a legvidámabb hangulat közepette, mikor jókedve már-már a tetőpontra hágott, akkor magához inti a cigányt, s ráparancsol, hogy most egyedül ő neki húzza, az ő bánatos szivének keservét csalja ki hegedűje siró húrjaiból... S mig lelke, emlékezete visszaszáll a múltba s elmerengre pihen meg a múlt zivataros, homályba borult percei, órái s napjai felett, addig fülébe zeng, majd szivéből fakad s ajkáról szól e gyönyörű szép sóhajtásszerü népdal: — Édesanyám is volt nékem ... A cigány húzza. Hol lágyan, hol erősebben, majd pedig elhalóan. A hegedű húrjainak még a legkisebb érintése is szivébe markol a magyarnak. Vérző szive bánatos keserve oszladozik, egyszerre csak sírni kezd... Ekkor, a könyek hullásával köny- nyebbül meg bánatos szivének nagy terhe. íme, igy vigad sírva a magyar. Mások meg — mintha hallanám, — a mulatság legjobb kedvében, mikor leendő mátkájukkal, vagy fiatal élettársukkal végig lejtenek a tánctermen, derült arccal, örömmel ittasan, boldogságuk teljes érzetével kiáltottak fel: — Bárcsak ez az éjszaka Szent György napig tartana !... Az öreg édesapa, vagy édesanya, ki a mulatozás zajában féltő gonddal, vigyázó szemmel kiséri talán egyetlen fiát, vagy leányát, nem mulasztja el megjegyezni, hogy: — Talán egy kicsit hosszú lesz az a terminus fiam. Vagy mi?... Hej, én is úgy mondtam valaha, fiatal koromba... Az az idő elrepült. A tiétek is eltelik. Mulassatok tehát! De ne felejtsétek ám el, hogy mindent a maga idejében! A farsang ideje elmúlt. Ma már nem sir, nem zokog a cigány hegedűje mindenfelé. Pedig ő szeretné legjobban, ha Szent György napig mindig tartana a farsang. A jókedv is mintha megcsappant volna. Hja. mindent a maga idejében! Takarékoskodni kell az embernek ebbe szörnyű drága világban még a jókedvvel is, mert nagy pénzbe kerül ám. Volt ugyan idő, mikor a jókedv úgyszólván alig került valamibe. De ez lejárt. Más világot élünk, olyat, melyben a felcsigázott igények, az elérhetetlen, szédítő magasságú vágyak egész serege táborozik, s tervét a testi gyönyörűségek kimeríthetetlenségét, a látszólagos boldogságot kívánja megvalósítani. Ezen s ilynemű törekvések azonosak a mesével. És elmondhatjuk a csalódottakkal: »Hiú ábránd, csalfa reménység!« Az emberek is nagyon megváltoztak. A mulatságokon, a farsang idejében és a »jobb napok«-ban egymásnak testvériséget vallanak, de aztán a »rossz napokban« elfelejtkeznek testvéri kötelességükről. Önzőkké vállnak. Hja, nem élünk a háladatosság korszakában. Régebben egészen máskép volt. A farsang is jobb, bensőbb volt, össze hozta a családokat. És ma? Élünk, tudjuk, tapasztaljuk, hogy vagyon. Hogy az idei farsang kinek volt jobb, ki mulatott jobban, kellemesebben a legtöbbet, azt nagyon bajos volna kitalálni. Sokan azt mondják, hogy a legjobb farsangjuk a férjhez ment leányoknak és a megpárosult fiatalembereknek volt. Mások pedig azt állítják, hogy legjobban töltötte az idei farsangot az, aki mulatott kedvére, de nem sokat költött. Én nem mondok ellent senki jogos igazságának, meghajolván a példabeszéd ezen mondása előtt: Ki mint él, úgy ítél! Egy bizonyos s való igazság. Az, hogy farsang után vagyunk. Aki jól mulatott s visszakivánja a farsangot, annak jusson eszébe, hogy: mindent a maga idejében ! így van ez rendjén. Mindent a maga idejében t ss—ez. Hogyan neveljük a leányokat ? 1. ügy nevelje minden szülő leányát, hogy bízzék Istenben és saját erejében. 2. Hogy jó kenyeret tudjon sütni, tudjon inget varrni, ruhát mosni és vasalni. 3. Tanítsuk meg arra, hogy ruháját maga varrja; tanítsuk meg, hogy jó rántást csináljon. 4. Tanítsuk meg, hogy lehet egyszerű karton ruhában szépnek, kedvesnek és piros-pozsgás arcúnak lenni. 5. Tanítsuk meg, hogy nem a pénzben, de a jó erkölcsben van az igazi gazdagság. 6. Nagy Isten áldása az, ha a leány korán megszokja, hogy kell a konyhát, szobát rendben tartani. 7. Tanítsuk meg arra, hogy a léha fiatalembereknek feléje se nézzen. 8. Mutassuk meg példákban, hogy leginkább az asz- szonyokon fordul meg az utódok boldogsága. A legjobb minőségű háztartási és gazdasági cikkek, hamisítatlan jó Italok a legkedvezőbb árakon a fogyasztási szövetkezetek utján szerezhetők meg. A'melyik faluban fogyasztási szövetkezetei akarnak létesíteni, a mozgalom kezde- ---------------------------------- ményezői forduljanak útbaigazításért a ---------------------------------„H ANGYA“, a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő' Szövetkezetéhez, ............ 33 TT 3D .A. 3? 3E3 S T- ....■...... ■■ ■ ■ -,■■■ (K ötelékéhez ma már több mint 600 fogyasztási szövetkezet tartozik, a melyek mind jó eredménynyel működnek.
