Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-12-22 / 51. szám

MAGYAR FÖLDM1YELÓ 418 mondani, hogy ne adjunk egyáltalában tengerit, - azonban ne legyen a főtakarmány. Kevés tengeri és egyéb magtakarmány meleget állít elő és ez szük­séges az állat jólérzéséhez, különben fennakad a táplálás. A tény észsertés főtápláléka vér- és izom- képző anyagokból álljon, mint buzakorpa, zabdara, forrásban levő vízzel leöntve és a helyes hőmérsékre lehűtve. A répa, töktakarmány szerzi a változatos­ságot. Minél jobban közeledik a sertés a szüléshez, annál több változatosságról kell gondoskodnunk a takarmányozás tekintetében. Minden sertés, amely állandóan csak egy és ugyanazon takarmányt kapta, rosszullétben szenved, amely fokozódik, minél job­ban közeledik a szülés pillanata, sőt lázas izgatott­ságba megy át, amely oka annak, hogy az állat fia- talait megeszi. A konyhahulladék, moslék jó, csak­hogy ne legyen túlságos vizes és télen feltétlenül fel kell melegíteni, mert különben káros hatású lesz. Egyáltalán minden tarmányt adjunk felmelegitve télen az állatnak, az istálló is legyen meleg, a fek­hely száraz, elegendő szalma legyen benne. Időnként ásónyi földet fahamuval, sóval, kénnel és faszénnel keverve adjunk a disznóknak. Az igy nevelt sertés egészséges fog maradni és erős malacokat szül. A kis önző. Anya : Imádkozzál kedves gyermekem, nagyapóért is. Gyermek : Édes jó Istenkém, engedd meg, hogy nagy­apuka még sok-sok kriszkindli fát csinálhasson nekünk. Olvassuk el! Lapunk a jövő óv elsejétől kezdve, a XI. évfo­lyamába lép. A tiz év óta felhalmozódott munka a kiadóhi­vatal bövitésót tette szükségessé. Egyrészt tehát ezért, másrészt tekintettel a szent ünnepekre, keresztény hitünk, vallásos meggyőződésünk parancsolja, hogy ez ünnepkörben úgy a szerkesztőségben, valamint a nyomdában teljes munkaszünet legyen. Ezért elhatároztuk, hogy lapunk tiz éves fenn­állását megünnepelendők, mai számunkat bő, változa­tos tartalommal húsz oldalnyi terjedelemben jelentet­jük meg. Kifejezést akarunk adni azon örömünknek, hogy a jó Isten megengedte érni, mely szerint la­punk tiz év után mint érett, egészséges, felnőtt, úgy­szólván meggyökerezett, tagbaszakadt magyar népújság foglal helyet nemcsak a magyar tűzhelyeken, de a társadalom magasabb körében, a nép érdekét képvise­lők olvasmányai között is. E jóhirnévre, mi tagadás önérzettel hivat­kozunk. Gondoskodtunk, hogy e rendkívüli, tartalmas, változatos számunkkal az egész ünnepkörben bőven, szórakoztató, hasznos olvasmánynyal telt újságot ad­junk t. olvasóink kezébe. E számunkkal az 1907. év utolsó számát adjuk. A fentebb említett okok miatt lapunk iegköze- lebbi, újévi első száma 1908 január 12.-én fog megjelenni. Kiadóhivatalunk úgy intézkedett, hogy azon ol­vasóink, kik ezideig még hátralékban vannak, vagy előfizetésüket nem küldték be, — az újév első szá­mát még olvashassák. Tehát még küldjük lapunkat úgy a hátralékban levőknek, mint az előfizetést meg nem újítóknak. Felkérjük azonban őket, hogy ne halogassák el kérelmünk teljesítését, hanem a legközelebbi postával szíveskedjenek eleget tenni kiadó- hivatalunk eme kívánságának: rendezzék hátralékai­kat, küldjék be előfizetésüket. Tegyék ezt annál is inkább, mert újév után kiadóhivatalunk alapos ros­tálást fog rendezni a kötelezettségüket elmulasztók között. Szeretettel és bizalommal kérjük régi hű ol­vasóinkat, kik tiz év óta hűségesen, társul szegődve támogattak munkánkban, hogy ezután is maradjanak meg mellettünk, támogassanak! Szerezzenek uj elő­fizetőket lapunknak! Mi Ígérjük, hogy ezután is azok maradunk, akik- tiz esztendeig voltunk. Isten segít­ségével iparkodni, igyekezni fogunk, hogy ezután még fürgébb, elevenebb, hasznos újságot adjunk a magyarnép kezébe. Boldog ünnepeket, boldog ujesztendőt adjon a Gondviselő Isten az egész nemzetnek s benne külö­nösen lapunk minden olvasójának, jóbarátjának! Szerkesztőség és kiadóhivatal. MI ÚJSÁG? Hétről-hétre. Itthon. A politikai élet osendje. A karácsonyi ünnepkör meghozza a politikai élet csöndjét is. A honatyák haza tér­nek övéik, illetőleg választóik körébe és beszámolhatnak munkásságukról. Ez a csend azonban csak látszólagos. Az ország tekintete ma Horvátországra van irányozva. Ott lappang a tűz, a sajnálatos szenvedély, a szított félreértés, melynek csak maguk a horvátok fogják meginni levét. A kormányzás, az országgyűlés végtelen türelemmel igyeke­zett oda, hogy békesség, megértés utján kapcsolódjanak újra hozzánk magyarokhoz azok a horvátok, kik csak há­lával tartozhatnak az anyaországnak. Most uj választás lesz ott. A jobb, komolyabb elemek vannak rajta, hogy a hor- vát népnek olyan képviselői legyenek, kik felfogják a leg­komolyabb helyzetet és igyekezzenek a legbensőbb kapcsot újra létesíteni, megteremteni. Adja Isten, hogy mikor a magyarnak annyi ellenséggel kell megküzdenie, ez a kér­dés a legbékességesebben oldódjék meg. Készen tehát a kiegyezés. A magyar képviselőház megszavazta tehát a kiegyezést. Hiába való volt a 40 hor- vát akadékoskodása, agyonbeszélése, az egyszakaszos ki- | egyezési javaslat törvénnyé emelkedik. Tehát az Auszt- [ riával való kiegyezés most már az esztendő végére bizo­nyosan életbe lép. Tiz álló esztendőnk lesz tehát arra, hogy nyugodtan dolgozhassunk gazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk kiépítésén. Fogjunk tehát kezet édes mind­nyájan és álljunk arra a semleges térre — a munka nagy mezejére, ahol nincs köztünk különbség, ahol mindenki dolgozni, munkálkodni, építeni akaró és tudó magyar em­ber lehet. Ügynöki furfang. A múlt év nyarán Bányai Antal könyvügynök beállított Német Mihály mosonmegyei gaz­dálkodó portájára s minden áron rá akarta venni az öre­get, hogy rendelje meg nála Jókai összes műveit. — Minek az nekem! Nem olvasok én semmit, az új­ságot is a fiam szokta fölolvasni. — Hol van a fia'? — Ott főn jogászkodik Pesten. Az ügynök ezután nem erőltette a gazdát az aláírásra, hanem mielőtt távozott volna, igy szólt hozzá:

Next

/
Oldalképek
Tartalom