Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-12-08 / 49. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 389 dagasztásra berendelt menyecskék is legfölebb any- nyit mondtak a dévajkodó nagy urnák, hogy »ugyan már nem kapitány urnák való ezen tény«, — a kis leány szedte szaporán a lábát. Jó futással egy óra az ut a Pálfy-tanyától az Eszes-malomig, valamivel több sulylyal, vissza. Még jó, hogy nem került utánna más dolog a háznál, különben ilyen hosszúra nyúlt volna a levélolvasás. Jött néha tanyás ember is »levéllel«. (»Levél« és »pecsét« alatt értendő minden hivatalos helyről érkezett irat, végzés.) — Ugyan már mi van benne? Mit mond? — Majd kibelüzöm. Ráérsz? — Rá. — Akkor hord ki a trágyát az istállóból. Egykettőre készen leszünk. Az istálló egy óra múlva tisztán ragyogott, az ember bekukucskált az ablakon. — Megvan-e már, kapitány ur? — A végefelé járok. Rakd föl addig azt a boglyát. . így ment ez végig. A hátrahagyott vagyona legalább százezer forint. Általános mese szól a magyar vendégszeretetről, holott az ilyen híreszteléseknek a fele sem igaz. Pálfy Antal is adott nevenapján nagy traktamentu- mot, de azonkívül nem hivott meg senkit. Mióta özvegységre jutott, maga főzött. De ha a távolban porfelhők kavarogtak s fölmerülhetett a gyanú, hogy városi urak járnak errefelé hivataloskodni, egykettőre lelocsolta a tűzhely parazsát s lefeküdt az ágyba. Akkor kelt csak fel, ha már kitisztult a levegő. A tanyai lakása sem volt vendégfogadásra berendezve, a »tiszta szoba« tiszta és érintetlen maradt úgyszólván állandóan. * * * A leghelyesebb vasúti terv. Felsőtanyának van vasútja, mert ott halad el a budapest—orsovai fővonal. Alsótanya ellenben Pálfy Tóni székhelye, most reménykedik abban, hogy végre prüszkölő gőzbika segítségével is lehet a rejtekhelyeibe jutni, nem csupán négy-öt órai kocsizással. Évek óta tart a vasútépítés tervezgetése, mindössze azon múlik, hogy rendes nyomtávú legyen-e, avagy keskenyvágányu? Az utóbbi felé hajlik, természetesen, az egyik érdek- csoport véleménye, ezek szerették volna tervüknek megnyerni Pálfyt is, a hatalmas tanyai tekintélyt. — Szeretném — úgymond — a rajzokat látni. Magyarázták aztán neki az előnyeit, közgazdasági hasznát, de az öreg csak nem nyilvánított véleményt. Nézte a »makfát« (mappát) és dörmögött: — Szép, szép. Valaki aztán közbeszólt, az egyik vállalkozóhoz intézve a szavait: — Mi ez alpont itt? kérem. — Állomás. — Itt, persze, megáll a kis vasút? — Hogyne. Rupa odasandit: — Nem látom, mi van alája Írva? — Pálfy-lanya. A többire aztán már nem is volt kiváncsi, indult hazafelé szörnyű nagy hangon és még nagyobb elragadtatással mondva: — No hát ennél helyesebb tervet nem lehet elképzelni. E mellett maradunk. A vasutat azonban már nem érhette meg. * *■ * A pápa barátja. A Csanádi egyházmegye 1900 őszén zarándoklatot vezetett Velencébe Szent Gel- lért, első Csanádi püspök hamvaihoz. A zarándoklatban sokan voltak a szegediek, köztük Pálfy Antal is, aki ott azáltal vonta magára a közfigyelmet, hogy a székesegyházban egyszerre csak előugrott a szegedi zászlóval és nagy dikciót vágott ki a bámuló taliánoknak. Az akkori metropolitával, Sarto bíborossal is beszélgetett az ünnepségek folyamán, az öreg szerint összebarátkoztak. Mikor az idei nyáron Szegeden járt Reuter Domokos, a minoritarend Rómában székelő generálisa, Pálfy találkozik Lusztig L. Lajos szegedi nagykereskedővel, bizalmas jó emberével. — Merre, merre, Tóni bácsi? — Szerbusz Lajos, ezt a generálist keresem. — Minek? — Levelet küldök tőle barátomnak, a pápának. Gyere velem. Lusztig próbálta lebeszélni. — Nem vagyunk egy valláson, Tóni bácsi! — Eh, nem baj. azok okos emberek. Aztán gondold csak el, te kereskedő vagy, ha egyszer Rómába keverödsz, milyen jó lesz egy olyan urnák, mint a pápa, a barátságában lenni! Bob. KIS Gr AZDA. Disznóöléshez. Mi jobb: a pörzsölés. vagy a kopaszlás i Egyik is, másik is jó a maga helyén. Ha olyan pecsenyének való, félhizott disznót, süldőt ölünk, amelyet bőröstül sütünk vagy főzünk, akkor hamuval vagy fehér szurokkal bedörzsöljük, vízzel leforrázzuk és megkoppasztjuk, mint a malacot, mert igy a szőr tövestül jön ki. Ellenben az egészen kihizott szalonnának, zsírnak való disznóknál nincs mása a pörzsölés- nek, mert a pörzsöléstől a bőr kemény rostjai szétválnak, nyersen könnyen rágható lesz, sőt még a zsirolvasztásra való szalonnáról a bőrt puszta kézzel le lehet fejteni, de nem ám a megkoppasztottról, melynek lenyuzása több vesződséggel jár. A disznó felbontásúra két mód van. Az egyikre, melynél a disznót lefektetik, azt mondják, hogy magyaros; a másikat, melynél a disznót hátsó lábainál fogva felakasztják, németesnek tartják. Egyik hentes ezt, másik amazt tartja jobbnak, nem is érdemes azon vitatkozni, hogy melyik jobb. De annyit mondhatok, hogy a fekve való bontás, tehát a magyaros, kevesebb erőlködéssel megy, mint ha a nehéz disznót feli kell akasztani, aminél az is történik, hogy a kötél a lábakról a bőrt legtöbbnyire lenyúzza, ami bizony nem emeli a sonka szépségét. No, ha még megenged a kötés, elszakad a kötél, ha nem elég magas az akasztó, akkor van ám időpocséko- lás. hogy addig magyarosan akár két disznóval is el lehet bánni. Különben mindenki végezze a bontást azon mód szerint, amelyhez ügyesebben ért; a tisztaság mindkettőnél a főkellék. A kolbász mérgezés elkerülésére, jó az otthon
