Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-12-08 / 49. szám
386 MAGYAR FÖLDMIVELŐ szegényebb néposztálynak hoz kiszámíthatatlan jövedelmet. Isten hozta fenségedet! Kérem, hogy a kiállítást megnyitni kegyeskedjék. A beszédet követő zajos éljenzés után a királyi hercegasszony a következő szavakkal nyitotta meg a kiállítást: — Örömmel jöttem ide és örömmel vállaltam el a kiállítás védőségét, mert ismerem a baromfi- tenyésztés nagy fontosságát. A kiállítást ezennel megnyitom. A magyar nyelven mondott rövid beszédet harsány éljenzéssel fogadta a közönség. A kiállításra magára még visszatérni óhajtunk. A képviselöházban még mindig az agyon- beszélés járja. Az egyszakaszos törvényjavaslat megszavazása és ezzel a kiegyezés törvényre való emelése a miniszterelnök nyilatkozata szerint is biztosítva van. A horvát országgyűlést egybehívják s ha a horvátok lehetetlenné teszik a tárgyalást — feloszlatják. A külföldön. Magyarország és az angolok. A magyarnak nem csak itthon kell megküzdeni benső ellenségeivel, de külföldön is folyton támadják, ütik, verik nem csak jó hírnevét, de nemzeti önállóságát is. Bécsből, majd az itthoni nemzetiségi forrásokból kerülnek a magyarság ellen szóló cikkek a világsajtóba. újságokba. Annál jobban eshetik a hir, hogy a múlt hetekben egy angol barátunk Shonbsole nagy angol közönség előtt előadást tartott, melyben felvilágosítja az angol társadalmat azon igaztalan- ságokról, melyekkel minket magyarokat külföldön illetnek. Megmagyarázta anglus honfitársainak a magyar nép önállóságát Ausztriával szemben. Bizonyságot tett róla — személyes tapasztalatai alapján, — hogy itt senki sem üldözi a nemzetiségeket és hogy mi bizony méltók vagyunk arra, hogy a művelt népek közt felemelt fővel helyünket elfoglaljuk. — Az uj római polgármester. Róma uj polgármesterének tudvalevőleg a zsidó Ernesto Nathant, a római szabadkőmives nagypáholy volt nagymesterét választották meg. Az »Osservatore Romano« most egyik számában hosszú cikkelyben foglalkozik a polgármesterválasztással s a többek közt azt mondja, hogy ennek a választásnak eredménye a nyers durvaság fokozott kifejezése. Az örök város idegen elemei elnyomni igyekszenek Róma hagyományait. Amerika zsírban való fuldoklása. Olvasóink bőven tájékozva vannak arról, hogy Amerikába beütött — a krach. A nagy Eldórádóban, Amerikában félelem és rettegés fogja el a milliomosokat, kik eddig fütvölve harácsolták össze rengeteg vagyonukat. Napról napra olvassuk, hogy Amerika jajgatva kiáltozik Európa aranyainak segedelméért. Az üzlet világ éjszakai tanácskozásokat tart. A rengeteg munkás nép meg áradatos- hullámzásban zudul onnan kifelé. Elbocsátják őket — a gyárosok, kik közül immár sokan reménytelenül állanak a milliók romjain. Egyesek megőrülnek, mások a revolver csövét szorítják halántékukhoz . . . Mi történt ? Földindulás ? Tűz-viz pusztítás. ? Nem. Az ok, mi miatt ez a rettenetes istenítélet bekövetkezett — mélységes. Egyszerű ember gondolkodása alig értheti meg. Ide üzleti ész, felfogás kell. De azért mégis valami halvány világosságot vethetünk erre a borzasztó kavarodásra, pokolbeli zűrzavarba. Olyan világosságot, amivel az egyszerű gondolkodású, de tudni vágyó elmét is felvilágosítani lehet. Az ok, szives olvasóm, a nagy ok egy szóban fejezhető ki; ebben: A szörplösz! Miféle szörnyeteg lehet ez, fogod kérdezni, mely egyszerre így felakarja falni az amerikai szédületes üzlet világot. Hát megmagyarázzuk. A szörplösz túltermelést jelent ipari vagy mezőgazdasági téren. Valami olyan szédületes tultengését, dusságát a gazdasági jólétnek, amit a magyar ember zsírban való fuldok- lásnak nevezhet. Lássátok atyámfiai a közönséges, mindennapi életben is megtörténik, hogy valamely családot a jólét, a mód, a zsírban való haldoklás zúz, tör össze, pusztít el. Nem csak a nélkülözés, nyomor teheti tehát tönkre az embereket, de a gazdaságban való gondtalan és elbizakodott életmód. A kapzsiság, a kincs után való szomjuzás. Hiszen tapasztalhattuk ezt nagyon sokszor. így van ez a nemzetek, a népek életében is. Amerikának inegcsudált életét, szédületes alkotását nem a nélkülözés, de éppen a dicsőített jólét rengeti meg. Jósolgatták már ezt előre látó, okos emberek régen. Azok, kik előrelátó észszel bírálták meg azokat a spekulációkat (trösztöket), karteleket, embertelen kihasználását a munkásnépnek . . . mikkel egyes gyárosok, tőkepénzesek a milliókat növelni, duzzasztani igyekeztek. Most aztán bekövetkezett a jóslás. Az Isten nyila egyszerre ütött bele az egész üzlet világba. Az történt ugyanis, hogy — mint most kitudódott — minden amerikai polgár átlag másfél ezer dollár értékű árut termel és ezzel szemben csak ötszáz dollárnyit fogyaszt. Annyit jelent ez atyámfia, hogy a több,
