Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-24 / 47. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 375 KIS GAZDA. Szerbtövis irtása. A földmivelésügyi miniszter alábbi körrendeletét intézte valamennyi törvény- hatóságának. Az 1894. XII. t.-c. 51- §-a értelmében kötelező a szerbtövis irtása. S szakközegeimnek és a gazdasági egyesületeknek jelentései szerint azonban eme kártékony növény irtása kellőleg foganatosítva nincs. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságokat, hogy ezen növény irtását szigorúan hajtsa végre. Egyúttal miheztartás és a gazdaközönség figyelmeztetése végett közlöm, hogy ezen növény legbiztosabban virágzása idején, júliustól októberig, lekaszálás utján irtható ki. Minthogy azonban maga több éven át megtartja csiraképességét, a lekaszált területeken a következő évben is felléphet s ekkor azt ismét virágzás idején kell lekaszálni, hogy' uj mag ne kerüljön a talajba. A siker leglényegesebb feltétele azonban, hogy az itt vázolt egyszerű eljárás mindenütt végrehajtassák. Felhívom tehát a törvényhatóságot, hogy ezen rendeletemet mielőbb kellőképen közhírré tegye, azon figyelmeztetéssel, hogy az 1894. XII. t.-c. 95. §-ának k) pontja értelmében kihágást követ el és 100 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel büntetendő az, aki a káros növényeket a hatóság figyelmeztetése dacára a kitűzött határidő alatt irtani elmulasztja. Ezen rendeletem végrehajtását gondosan ellenőriztesse és netalán a tapasztalt mulasztásokat a most idézett 1894 évi XII. t.-c. 95. §-ának k) pontja alapján torolja meg. Veszedelmes ellenség. Sokaságánál és falánkságánál fogva a gyümölcsfák legveszedelmesebb ellenségeinek egyike a galagonyaözöndék. az a fehér- szárnyú, fekete erezetű lepke, mely valósággal el- özönli gyömölcsöseinket és ha a fákat ellenejjmeg nem védjük, lekopasztja az utolsó levélig, utolsó rügyig, hogy maga a fa is belepusztul. Aki a gonosz ellenség életét nem ismeri, nem is tudja, nem is hiszi el, hogy egész gyümölcsösöket képes tönkretenni. Mikor ezeket a lepkéket az utca sara körül százával, ezrével látjuk, nem is gyanítjuk a nagy csapást, mely- lyel fáinkra nehezednek De ha megfigyeljük, hogy egyhgy lepke gyümölcsfáink leveleinek felső lapjára közel 200 tojást rak le ; ha tudjuk, hogy ezekből az apró, citromszinü tojásokból kikelt hernyók már a kikelés nyarán leeszik a levelek felső, zöld részét; hogy télen száraz levelekben elbújva, tavasszal már egész mohósággal pusztítják a rügyeket, a fakadó leveleket s hol egy-egy fával elbántak, átvándorolnak egy másikra, hogy mig csak télre be nem bábo- zódnak, mindig nagyobb és nagyobb falánksággal kopasztják a szegény fákat; aki ezeket tudja, az nem közönyös ezen veszedelmes ellenséggel szemben; nem is szabad lennünk, ha szeretjük fáinkat és védeni akarjuk érdekeinket. MI ÚJSÁG? Erzsébet királyné ereklyéi. A magyar nép akit egyszer megszeret, az meg van szeretve. Akit pedig megsirat . . . siratja azt, ha vigad is. Erzsébet király-asszonyunkat is jobban siratja talán, mint felséges férje. Hiszen a király feleségét vesztette benne, de a magyar nép igaz anyját. Ez pedig nagy, mérhetlen szó. Akit szerettünk, annak hagyományait, ha még oly kis tárgyak, emlékek is azok — ereklyeként őrizzük, becsüljük. Most Erzsébet királyasszonyunk ereklyéiről van szó. ■ A budai királyi palota krisztinavárosi szárnyának második emeletén, a koronaőrség helyisége mellett, helyezték el az Erzsébet királnyné emlékét őrző ereklyemuzeumot, a melyben fölhalmozták a királynéra emlékeztető tárgyakat. Az eredeti bútorokból összerendezték a királyné irószobájának hű mását. Ezek az érdekes, színes emlékek mind a boldogult királyné gyöngéd egyéniségének és nagy lelkének egy-egy vonását őrizték meg. Egy imakönyv, úgy, a hogy utolszor merilelt belőle vigaszt; egy távirat, a melyet egyik udvarhölgyével Íratott, mint villámszikra világítja meg gondolkodását és érzelmeit. Az emléktárgyak két termet töltenek meg és érdekes történeti emlékeket is hoznak nyilvánosságra. így egy udvarhölgy kezeirárásában megvan annak a táviratnak szövege, a melyen az akkor külföldön tartózkodó Erzsébet királyné küldött II. Vilmos császárnak, mikor a németek uralkodója hires felköszöntőjét mondotta a magyar dicsőségről.’) A császári szavak, a melyek Magyar- ország nemzeti hőseit magasztalták, lelkesitőleg hatottak Erzsébet királyné magyar szivére, olyannyira, hogy táviratban mondott köszönetét Vilmos császárnak. — A múzeumban elhelyezett távirat szövege a következő : Őfelségének, Németország császárjának. Éppen most olvastam Felségednek oly megragadóan szép pohárköszöntőjét. Az abban szeretett királyunk és drága hazánk iránt kifejezett érzelmek jól esnek "egy magyarul érző szívnek. Erzsébet. Egy közönséges házi naptár, a királynénak a következő ceruzával irt sorait őrizte meg: »Ámbár az ok, amely engem ma idevezet, szomorú, és az idő borult és veszélyterhes, mégis örül szivem, hogy ismét itt lehetek kedves magyar hazám szeretett földén. Bártfa.« Ez a pár megható sor élete utolsó éveiből származik. Egy kis papirszeleten a királyné saját keze- irása olvatható a következő válasz szövege, amelyet egy hölgyküldöttségnek adott: »Fogadják őszinte köszönetemet gyöngéd figyelmükért. Valamint a költő szerint a legelső magyar ember, a király, úgy én is odatörekszem, hogy igaz vonzalmamnál fogva a valódi magyar nőnek méltó előképe lehessek.« Egy szekrényben látható Erzsébet királyné imakönyve, úgy amint Ferenczy Ida udvarhölgy a királyné halála után talála; ama lapok között, amelyeken az ország jólétért* való ima olvasható, van Deák Ferencnek sajátkezű aláírásával ellátott arcképe. És vannak még más, különféle tárgyak ez erek- lyemuzeumban. Ezeket minden magyar könytelt szemekkel fogja nézni, élvezni valahányszor a fővárosba jut. A legegyszerűbb ember is, magyar ember... igyekezzék oda eljutni. „ Dikszi. — A király egészséges. A király egészsége teljesen a régi, kifogástalanul jó. A hurutnak legkisebb nyoma sincs már. Munka és kihallgatás zavartalanul folyik. — Vissza — a hazába ! Az elmúlt héten a Szlavónia kivándorló gőzös ismét 440 kivándorlót hozott vissza. Amerikából tértek haza, meggyőződvén keservesen arról, hogy az uj világ, a mozgalmas és szabad Amerika is beteg. Láza van, pénzkrizise van — összébb kell vonnia a büszke vitorlákat. *) A Hunyadyak, a Zrínyiek hős tetteit hallva, olvasva, magasra dobog a német ifjú szive is, mondotta annak idejében a német császár. Szerk.
