Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-11-10 / 45. szám
MAGYAR FOLDMIVKI.Ő 355 tétség antiszemitizmus (zsidó üldözés) anti- merkántilizmus (kereskedő ellenes) irányzat és törekvés, mely tönkre teszi a kereskedelmet. Úgy legyen! Hogy tegye tönkre a tisztességtelen kereskedelmet és állítsa talpra, hozza virágzásra azt a tisztességes magyar kereskedelmet, melynek virágzására az agrár Programm őszinte, igaz segedelmet és mozgató tényezőket ígér és ad. A gazdakörök téli munkája. Sokszor irtuk mi már azt, hogy a gazdaköröket nem szabad pusztán szórakozlató egyesületeknek tekinteni. Azok is. De főleg a munkásság, az önképzés, a tanulás helyeinek kell azoknak lenniök. Áldások forrásává kell tennünk, hol hazánk polgárai testben és lélekben izmosodnak, tapasztalatokat gyűjtenek. Valósággal az élet iskolái legyenek ami gazdaköreink, ha már éppen a felnőttek iskoláinak nem akarjuk nevezni. A gazdakörök munkásságának ideje pedig: a téli időszak. Megérkeznek a hosszú téli esték. Hányszor hallhatjuk, hogy télen mily hosszúak, unalmasak és lélekölők — az esték. Hányszor kérdezzük — Ugyan mit tudtok téli estéken a falun csinálni ? Hát elütjük az időt kártyával, minden haszon nélkül való lotyogással, egymás szapulásával és — a kocsmározásokkal. Abban a fuluban, hol gazdakör van — meg- változhatik a téli esték képe. De meg is kell változtatni. Ott élet lehet télen is. Munkás, kedélyes élet. Csak legyen aki ezt az életet megindítsa, vezesse. A gazdakörök munkásságának irányát természetesen először a helyi viszonyok határozzák meg. Mi is erre vagyunk tekintettel, mikor megkíséreljük egy—két irányeszmét adni erre a fellendült vagy fellendülendő életre. Hát például az jut eszünkben most, hogy vannak községek, hol igen sok az írni és olvasni nem tudó felnőttek száma ... Ne is tagadjuk, hogy arra az emberre, aki Írni és olvasni nem tud titkos bu, nehéz köd nehezedik. Sokszor érez az életben, a társadalmi érintkezésekben tűszurást az ilyen ember. Firtassuk-e, miért ? Nem tesszük. Csak amondók vagyunk, hogy tanulni nem szégyen. Valamit a késő korban elsajátítani, dicsőség és büszkeség. Lehetetlen például, hogy az a felnőtt ember, aki 30—40—50 éves korában tanult meg Írni olvasni: ne érezzen valami olyan boldogságot, ami után mindig vágyakozott, de miről csak akkor van igazán fogalma, mikor elérte. Lám, mily elszomorító dolog, hogy hazáinkban jelenleg a lakosságnak csak 51 százaléka tud írni és olvasni, 49 százalék pedig nem ért a betűhöz egy kukkot sem. Az élet körülményein kívül most elő állhat az uj alkotmányos idő is, mikor a legnagyobb valószínűség szerint csak az írni és olvasni tudók fogják gyakorolhatni legszebb politikai jogaikat: a képviselőválasztási jogot. Hát gondoljanak mindezekre a gazdakörök. Hiszen abból a fentebb említett százalékból esik bizonyára az ő falujokra is néhány percent. Rendezzenek esti tanfolyamot, hol az Írni és olvasni nem tudók rendszeres és praktikus tanulásban részesülhetnének. A községben van vagy vannak tanító urak, kik szivén vállalkoznának az oktatás vezetésére. A gazdaköröknek még anyagi áldozatoktól sem szabad lenne visszariadniok. Mester. CSALÁD—NEVELÉS. Ne egye ingyen a kenyeret... A családban a nem várt, a nem kedvelt gyermek sorsát aztán életének minden szakában szomorú jelenségek kisérik. Nem említem a gyöngédség hiányát az apa, sőt gyakran az anya részéről is. Miért fejtegessem a rossz bánásmódot, melyben az ilyen gyermek nem csak szüleitől, de következéskép egész környezetétől, még saját édes vagy mostoha testvéreitől részesül. Nem festem az ilyen gyermek sírását, betegségét, táplálását kisérő körülményeket sem. Ezekért az Isten előtt lesznek felelősök a szülők, mert emberi tekintet nem kisérheti az ilyen gyermekek napjait részletesebb figyelemmel. És a szülői szeretetet, gyöngédséget, ápolást nem pótolhatja semmi féle törvény vagy hatóság a világon. A családi tűzhelyekből kikiáltó kegyetlenségnek kell annak már lennie, mikor a törvény és hatóság beavatkozhatik a szülők e természetes kötelességeibe. Hanem magam elé állítom a már-már növekvő gyermeket. Aki lelkileg és testileg fejletlen. Aki gyermek még, s akinek természetes munkája és élete csak a játszás lehet. És akit embertelenül már e korban oly munkára fognak sokszor, mely munkát testi ereje távolról sem bírja meg. Fát hordáinak vele az erdőről, vizet a kútról, (emberkarnak való edényekben) ugratják hajnaltól-napestig, hogy a szegény gyermek már-már lelkileg is teljesen tönkre megy. Hadd dolgozzék, ne egye a kenyeret ingyen, ha már akaratunk ellenére a világra jött .. . És amint gondolkodnak, úgy cselekednek is. Illetőteg úgy bánnak a szegény gyermekkel is. Annak a szegény gyermeknek meg elgörbül a hátgerince, megfeszülnek idő előtt izmai, megvannak akadva csontjainak fejlődései és marad satnya, vézna gyermek, akire szánakozás bizony ránézni is. Mi is azt mondjuk, igenis szoktassátok a gyermekeket korán munkára. De csak olyan munkára, melyet a gyermek inkább játszva végezhet. Foglalkozást kell inkább adni a gyermeknek, mint szám- bavehető munkát. Segítsen édes anyjának ott, hol inkább könnyű, gyermeknek való foglalkozásról van
