Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-10-27 / 43. szám
338 MAGYAR FÖLDMIVELŐ közeleg az idő megváltozása. Egész Közép-Európá- ban nagy viharok és esőzések váltják fel a szárazságot. Felső-Olaszország, Szilézia, Tirol, Ausztriában árvizek, fellegszakadások romboltak. — Baj van Amerikában. Az Észak-Amerikai Egyesült Államokban igen sok nagy gyár részint beszüntette, részint tetemesen összevonta üzemét. A drágaság odaát is oly nagy, s a munkások oly lehetetlen követeléseket támasztottak, hogy a különben igen gyenge termés mellett a nagy vállalatok inkább szünetet tartanak egy időre, hogy sem kockázatokba bocsájtkoz- zanak. Igen sok nagy gyár és ipari vállalat tömegestől bocsátja el munkásait úgy, hogy odaát még rosz- szabb a helyzet, mint itt. A jelen viszonyok közt tehát Amerikában is csak fűzfagalyakból fonják azt a bizonyos sövényt. Jó lesz ezt a tengeren túlra készülőknek figyelemre méltatni! Derék kisgazdák. Mindig bíztunk a magyar kisgazdák okosságában, értelmességében. De bíztunk ám a magyar kisgazdák nemzeti öntudatában is. Nyiltan hirdettük, hogy a magyar kis- ' gazda nem fogja soha megtagadni hazáját, nemzetéi. A magyar kisgazda sohasem lesz — szociáldemokrata. Feltevésünkben sohasem csalódtunk eddig. Most meg éppen bebizonyult, hogy igazunk volt és igazunk van. A lapok hírei szerint ugyanis az újjászervezett szociáldemokraták Biharudvariban kongresszust tartottak. Bevallott célja volt e gyűlésnek, hogy megalakítják a Kisgazdák Országos Szövetségét — még pedig újjászervezett szociáldemokrata alapon. A szocialista » Világszabadság« maga adja a hirt, hogy bizony ez a terv — a vén asz- szonyok ritka nyarán is — befagyott. A kongresszuson állítólag egy kisgazda sem jelent meg. A gyülekezet nagy zavarba jutott, mikor az alapszabályok aláírására került a sor. Nem jelentkezett ugyánis egyetlenegy szál kisgazda sem, hogy a törvény kívánalma szerint való aláírást foganositsák. Hát a földmunkásokkal kellett Mezőfiéknek az alapszabályokat aláíratni. Derék kisgazdák, kalapot emelünk előttetek! Igaz, hogy csak hazafias kötelességet teljesítettetek. Ámde, ez a kötelesség most érdemszámba megy. Mert jól tudjuk, leveleitekből olvassuk, hogy mi mindent követnek el, hogy levegyenek lábaitokról. Csalogatnak, hitegetnek, hallatlan dolgokat Ígérgetnek. Sőt ijesztgetésekkel iparkodtak és iparkodnak rátok hatni. lm, mindeddig hiába. Erős a reményünk, hogy ezután is hasztalanul. Tudjuk azt is, hogy szörnyen haragusz- nak reátok. Hogy gúnyolnak, kigyót-békát kiáltanak reátok. Annál nagyobb a ti érdemetek, hogy álltok, hogy szembeszálltok és hűek maradtok a ti jó, de sokat szenvedett hazátokhoz. Tudjuk igenis, hogy azok a munkás-zavarok, melyeket sikerült egyes vidékeken felidézni az izgatóknak, titeket sújtottak legjobban... hát el is várjuk, hogy önérzettel és erős öntudattal vetitek meg lábatokat, nehogy ti is odajussatok, ahova sok-sok magyar ember jutott már a szocialiskodás révén ... a végromlásba. Mi sohasem bántottuk a magyar embert azért, mert levették lábáról.' Mert belekergették őket a bajba. Legnehezebb viszonyaink, zavargásoknak közepette irtuk, mondottuk : — Ne bántsátok a népet. Ne szidjátok, ne vonjátok meg tőlük az eddig való testvéri szeretetet, mert ők nem okai. Eljön az idő, mikor a földjéhez ősi kegyelettel, nemzeti ösztönnel ragaszkodó magyar kisgazdák irtózni fognak még a földosztás gondolatától is, mint ahogyan Várkonyi kikürtölte azt a falvakban. Íme, Várkonyi már elérte csúfját, megszűnt vala Achim uram dicsősége, s most balul üt ki Mezőfi próbálkozása is. Következik sorba... a többi is. Derék magyar kisgazdáink, kalapot emelünk előttetek! CSALÁD—NEVELÉS. Kétféle baj. A családban a kis gyermekekkel szemben különösen kétféle baj vehető észre a nevelés terén. Az egyik, hogy elkényeztetik a gyermeket. Mindent utána hagynak, hibás, úgynevezett majom szeretettel ölik meg. Sok szülő még dicsekszik azzal például, hogy az ő kis jószága milyen makacs, akaratos. Gyönyörködnek benne, nagyokat nevetnek, ha a kis nebuló zsarnokoskodik. Hiszen nem tudja ő még mit cselekszik. Majd máskép lesz, ha megnő vagy jobban fejlődik. Ez az egyik baj. És mondhatjuk nem kis baj. Mert jól figyeljük meg csak a gyermeket és megállapíthatjuk, bog; a makacsság, a méreg, a puskapor természet sokszor vele születik a gyermekkel. Tehát öröklött baj. De legtöbbször Úgyszólván rá
