Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-02-03 / 5. szám
Hétről-hétre. Forgó szél. Mióta az uj kormányzat, illetőleg alkotmányos országgyűlésünk nyugodt, sokat ígérő működését megkezdette, úgyszólván semmi nem za- varta-kavarta fel az ország békéjét. Csendes, szorgos munkálkodással elhárították a forrongó politikai harcok romjait, aztán kezdették az építést, a nagyarányú alapozást. A költségvetéseket annak rendje és módja szerint tárgyalták... mikor egyszerre az igazságügyi minisztérium költségvetése előtt — forrongó szél támadt. Polonyi igazságügyminiszternek személyes ellenségei — mi nem törődünk azzal politikai indokokból vagy miből — megújítják a már kezdettől fogva ellene intézett támadásokat. És oly erővel, annyi szenvedéllyel, annyi oldalról, hogy a forrongó szél már-már végzetes viharrá válik. A támadók remélvén, hogy csak valami kis rést is sikerül törni az ostromlott váron, ha Polonyit letörik: már azt hangoztatták egyes újságok, hogy megbukott Polonyi, utána bukik a kormány. Hamar lárma — vak lárma. Persze ezeket a híreket csak a forgó szél kapta fel. Bebizonyult, hogy kormánybukásról szó sincs. Az az: hamar lárma — vak lárma szokott lenni. Ha a kormányzat egyik tagját becsületében sértik ellenségei, az a tag lépjen a bíróság elé. Tisztázza magát, védje meg magát. Hogy aztán a minisztertársak mint vélekednek társuk felől: az a kormányzat belső ügye. Oly belső ügye, mellyel aztán az ország közvéleményének is számolni tartozik. Számolni is fog természetesen. Mi igy fogjuk ezt fel nem politikai szempontból, de emberi, becsületbeli szempontokból. Amit elhallgatni nem lehet. Mindezekből világosan látszik, hogy itt személyes hajszáról van szó. És a személyes hajszák tulajdonságai, hogy hullámokat hullám után vetnek. Ma nekem, holnap neked. Régi baja a magyarnak, hogy marjuk egymást. Jól mondja egyik tekintélyes napi újságunk, hogy ily viszonyok közt miniszterségre vállalkozni maholnap óvakodni fognak a becsületesek. No de hála Istennek nem ily sötét, vigasztalhatlan az állapot. A miniszterelnök, Wekerle a király őfelségéhez ment kihallgatásra. Már is nagyobb a nyugalom és reméllhető, mikor e sorokat Írjuk, hogy rövid idő alatt az egész mozgalom átmegy a további áldásos munkálkodás folyásába. Az országgyűlés különben zavartalanul tárgyalta a költségvetést és immár be is fejezte. Az igazságügyi miniszter lemondott. Az igazságügyminiszter, hogy a kormányzat munkásságát teljesen szabadá tegye és személyes ügyét a bíróság előtt annál szabadabban megvédje és teljesen tisztázza: lemondott. Egyben elkészítette feljelentését Lengyel Zoltán képviselő ellen. Darányi miniszter szózata a gazdasági munkásokhoz. A földmivelésügyi miniszter ur még idejében, de talán nagyon is idejében figyelmeztető, úgyszólván atyai szózatot intézett a mezőgazgasági munkásokhoz, melyet itt közlünk öregbetüs cikkünk szokott helyén: „Az ország nagy részében a gazda és a gazdasági munkások az aratási szerződéseket már rendesen megkötötték, némely vidéken azonban, amint értesültem, a munkások még most sem akarnak szerződni. Nyilvánvaló dolog, hogy ha a helybeli munkások a gazdákkal nem egyeznek meg s idejében nem kötik meg a szerződéseket, akkor a gazdák kénytelenek más vidékről munkásokat fogadni, aratógépekről gondoskodni, esetleg olyan gazdálkodási módokhoz áttérni, a melyeknél kevesebb munkásra van szükség, a mikor aztán a helybeli munkások nemcsak az idén, de talán több esztendőn át kereset nélkül maradnak. Nehogy ez a sajnálatos dolog bekövetkezzék, jóindulattal
