Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-10-06 / 40. szám
magyar pöldmivelő 319 A szárazság és a szüret. A régmúlt időben is volt az ideihez hasonló, sőt még nagyobb szárazság is s a szüret mégis jól ütött be, mint a következő följegyzések mutatják: 1260-ban rettenetes szárazság uralkodott s a bortermés kitűnő volt. Három évvel később megint forróság és szárazság aggasztotta az embereket s a szüret a legjobbak közé tartozott. Hasonló eset történt 1294 ben és 1482-ben, valamint 1540-ben is. Ezekben az években háronj- négy hónapig se esett eső. Volt azonban olyan rendkívül meleg és száraz esztendő is, a mely a botermést teljesen tönkretette. Ilyen év volt az 1448-ik, 1556-ik, és 1638-ik, a mikor a szőlőt a hőség és szárazság egészen kiégette. A bor ára. A szüreti előkészületek nagyban folynak. A Duna-Tisza közén, ahol a jó homoki bor terem és ahol nagy mennyiséget adnak a szőlők, szintén mihamar megkezdték a szüreteket, még pedig egyszerre és nagy mértékben. Úgy látszik, hogy ez alkalommal minden szőlőbirtokosnak jobb kedve lesz, mint amilyen az elmúlt években volt. mert a bor ára állandóan emelkedőben van. Igaz ugyan, hogy a szőlőmunkáltatása is többe került, dehát kárpótlást is adnak érte. Az Alföldön, ahova az igazi bortermelés terelődött, egy hektó mustért húsz hu- szonhárom forintot fizetnek, ellentétben az elmúlt évekkel, amikor egy hektó mustnak 8 — 10 forint volt az ára. Ennek a nagy áremelkedésnek egyik oka abban rejlik, hogy nem lesz sok bor, meg hogy a készletek is megfogytak. A másik ok pedig az, hogy a külföldi vásárlók, akik éveken át elmaradtak, újra megjelentek és pedig nagyobb számmal, mint várni lehetett volna. Ezek között a külföldiek között most a franciák is nagy szerepet játszanak, a kik a könnyű homoki borokra vették magukat és akik minden árt hajlandók megadni. De itt vannak az osztrák borkereskedők is, hozva nagy summa pénzt, hogy bort vigyenek, még pedig szintén homoki bort vegyenek. így történik, hogy a szűk termés ez idején a vevők verik föl az árakat és hogy a must majdnem kétszeres áron kél el, mint ahogy tavaly el lehetett adni. A bortermelő hegyi vidékeken még nem igen gondolnak a szürettel s ott nem is jelentkeznek olyan arányban a vásárlók, mint a homokos Alföldön, de azért bizonyára ott is jobb lesz a helyzet s a nehezebb borokra is akad vevő. A tavalyi és régebbi borok ára azonban nem emelkedik abban az arányban, ami azt is jelenti, hogy a külföldi vevők az uj borra vétik magukat, amelyről körülbelül meg lehet állapítani, hogy igen jó minőségű lesz, révén a meleg és napsugaras szeptembernek, amely a bortermés szempontjából kitünően viselte magát. ___HÁZI-ASSZONY. Zö ldségek eltétele. A télére való zöldséget a fagyok beálltáig, de legalább novemberig, termelőhelyén kell hagyni. Ha közben fagy mutatkozik, az érzékenyebb fajtákat meg kell szórni szalmával. A pincét, melybe zöldség kerül, tisztára kisöpörjük, benne területéhez arányosan ként égetünk el, ezután minden falát és sarkát újból lesöpörjük és egyúttal tiszta időben 24 órán át erősen kiszellőztetjük. Rozsdafoltok nikkelezett tárgyakról eltá- volilhatók, ha azokat olajjal vonjuk be és néhány nap múlva ammóniákkal jól ledörzsöljük. Ha a rozsda már mélyebbre hatott akkor hig sósavval ecseteljük be egy pillanatra a rozsdafoltot, majd vízzel bőségesen leöblítjük és tripoli földdel kifényesítjük. Száraz edzöporok. 1. 10 sulyrész szaruliszt, 10 rész szaruszén, fél rész üvegpor, fél rés^ salétrom, 2 rész kihevitett konyhasó, 1 rész sárga vér- lugsó. 2. 4 rész gyanta, 10 rész hevített konyhasó, 4 rész enyv, 2 rész salétrom. Börtárgyak összeragasztására alkalmas ragasztószert nyerünk, ha 20 gr. guttaperchát oldunk 50 gr. szénkéneg és 10 gr. terpentinolaj keverékben ; miután a guttapercha feloldódott, ami meglehetősen sokáig tart, 20 gr. porrá törött sziriai aszfaltot adunk hozzá, amelylvel néhány napig állani hagyjuk. Az anyag szörpsüriiségü legyen, ha hig néhány órán át nyitva állani hagyjuk, mig az oldószer egyrésze elpárolog és az anyag megsürösödik. Az összeragasztandó helyeken a bőrt előbb benzinnel kell megtisztítani. Sárgaréztárgyak brünirozása. 30 gr. szénsavas rezet kavarás közben feloldunk 250 gr. szal- miák szeszben, ez oldathoz 500 gr. vizet adunk ezen oldatba mártjuk rövid időre a rézdrótra függesztett sárgaréz tárgyakat. MI ÚJSÁG? Október 6. A nemzeteknek vannak öröm- és gyásznapjai. A történelem mindig feljegyezte nem csak a diadalokat, nem csak a verőfényes, derült napokról tesz tanúságot, de talán mélyebb vonásokkal örökíti meg a gyászos eseményeket. A nemzet fájó könyhulla- tásait, jajjait, országot betöltő zokogásait vagy néma, csendes, méltósággal teljes eseményeit. És jól van ez igy. Az a nemzet, mely a szenvedések tűzében edződött, nemcsak hős, de fenségesen szép is. Ember nem lehet eszményi ember szenvedések nélkül. De nemzet sem. A magyarnak a Gondviselő Isten adott örömnapokat, diadalokat. De juttatott bőven gyászosokat is. Hogy szenvedjen és igy küzdjön nemcsak létéért, a mindennapi kenyérért, de küzdjön eszmékért is. Jaj a nemzetnek, mely csak diadalaira emlékszik. És csak azt ünnepli. Jaj a népnek, mely a múlt fájdalmait a feledés sírjába temeti. A gyásznak is meg van a maga joga az emlékezetre. Talán még több, mint az örömnek. Mert tanítja a nemzetet. Mert útjaiban, ha még oly simák is ezek az utak, meg-megállitja. És nem szükséges, hogy ez az ünnep a kesergés újra kitörő zivatara legyen. Sőt a szemrehányásé sem. A bosszúé sem. Világért ne legyen az. Legyen méltósággal teljes. Olyan mélységes, mint a tenger, mely csendes, benső hullámzásaiban termeli az igaz gyöngyöket. Legyen az igazság tanúja mindig és tegyen bizonyságot azokról, kik e gyászban hősök, mártírok voltak. Ilyen ünnepe a magyarnak október 6-ika. Az aradi tizenhárom hős nemzeti vértanúnak emlékezete. Csendes, mélységes ünnepe. Amilyen csak azon nemzeteknek van, mely múltját, hőseit megbecsüli, hogy a letűnt, elvérzett, kiszenvedett hősök helyébe
