Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-09-22 / 38. szám
30Ü MAGYAR FÖLDMIVELŐ sért vagy a patikába való fuvart is a gazda adja. Kivétel természetesen az, amikor a betegségnek nyilvánvalóan a cseléd hibája az oka, vagy ha a cseléd a betegséget csak színleli. Ha pedig a betegségnek a gazda az oka, akkor nemcsak negyvenöt napig, hanem egészen a felgyógyulásig a gazda fizeti az orvost és patikát. A beteg cseléd helyettesítésének költségét tilos levonni a bérből, kivévén természetesen, amikor nyilvánvalóan a cseléd hibája az oka. A cselédnek a baleset ellen való biztosítására nézve az eddigi törvény marad érvényben, az már kötelezi gazdát; vagyis évenként minden gazdasági cseléd után 1 K 20 fillér hozzájárulási dijat kell az országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár részére fizetni; ezt minden évben legkésőbb április 1-ig ott kell lefizetni, ahol az adót. A most említett csekély befizetés ellenében a segélypénztár a cseléd balesete folytán előálló kiadásoktól mentesíti úgy a cselédet, mint a gazdát. Ha az éves éseléd vagy a vele élő felesége, vagy tizenkét évesnél fiatalabb gyermeke meghal, akkor a temetés költségéhez nagykorú ember halála esetén húsz koronával, kiskorú halála esetén pedig tiz koronával járul hozzá a gazda, a fuvarról pedig egészen ő gondoskodik. Ha a cseléd meghal, a szerződés természetesen nyomban megszűnik. De mégis köteles a gazda a hátramaradt családot egy hónapig a lakásban meghagyni, vagy pedig a lakást megfelelő pénzért megváltani. A lakáson kívül egy hónapi bér kommenció is kijár az elárvult családnak. Ám ha a gazda hal meg, akkor a szerződés mindjárt nem szűnik meg, hanem a folyó gazdasági év végéig érvényben marad. Vasárnap és ünnepnap. Szigorúan köteles a gazda gondoskodni arról, hogy a cselédnek vasárnap, meg a vallása szerint való sátoros ünnepeken munkaszünete legyen, meg hogy vasárnap délelőtt a templomba mehessen. Kivétetik a vasárnapi munkaszünet alól a háztartási munkára is szegődött cseléd, meg az olyan munkát végző cseléd, amely munkát félbeszakítani nem szabad ; ilyen teendői vannak pl. a kocsisoknak, csőszöknek, pásztoroknak stb. De ezeknek a cselédeknek is tartozik a gazda minden két hétben egy félnapi, vagy pedig minden hónapban egy teljes napi szünetet adni. Ha valamely munka a fenyegető kár miatt halaszthatlan s az elmulasztása a gazdára nagy kárral volna, akkor a gazda megkívánhatja bármely cselédtől, hogy vasárnap vagy ünnepnapon is dolgozzék, de az ilyen munkaszüneti napon végzett munkáért külön napszám jár ki a cselédnek, akkora, amekkora azon a vidéken szokásos, s ezt a napszámot a gazdának a munka teljesítésekor azonnal ki kell a cseléd részére fizetni. Az ilyen kivételes és megfizetett esetben, a cseléd tartozik a munkát teljesíteni, ha pedig azt hiszi, hogy a gazda szokást csinál a dologból, akkor se tagadja meg a munkát, hanem tegyen panaszt a hatóságnál. PT Tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket megújítani és a hátralékot posta fordultával beküldeni szíveskedjenek. VASÁRNAP DÉLUTÁN Az a szív, mely a honba vissza vágy... — A »M. F.« eredeti elbeszélése. — Kemény ember volt az az Aczél Péter. Nem érdemtelenül viselte nevét. Olyan acél teste, lelke volt, hogy három halandónak sem birtoka ebben az országban. Ezt már én mondom, aki ismertem őt testes- től-lelkestől. Gyermekkora nyomorúság, nélkülözések közt telt el. Nehéz, erőpróbát kívánó munkára volt szorítva; mikor még talán az úri gyermek azt sem tudja: mi a munka, ő már fát vágott. Vizet hordott. Zsákot emelt és vitt a malomba. A lelkét is megforgatták az élet malomkövei. De amúgy igazán. Anyját, kit ugv szeretett, akkor vesztette el, mikor ifjúvá lett. Apja az »anyjok« halála után »ütött ember« lett. Leütötte a bánat és ennek gonosz cimborája: az Hal. Sok keserűséget okozott az öreg a családnak, de legkivált Péternek, aki már alig bírta a família becsületét megmenteni. Aztán katona is volt. Jó katona. De makacs, önfejű ember, ami miatt a katona sokat szenvedett. Mikor hazajött, romot talált a régi tűzhelyen. Milyen romol! Elpusztult minden. Még gyermekkori szerelme is. Eszti... az egyetlen lény, az okos leány, aki egyedül tudott édesanyján kívül — a fejével és szivével beszélni. Az övéi tehát mind kiköltözködtek a temetőbe... Egyedül állott a világban... Csuda-e, ha őt is elfogta a költözködés vágya. És éppen jókor jött haza. Mikor a faluban, a környéken a kivándorlás mozgatta, hajtotta az embereket. Őt is... hajtotta, vitte. Mit is csináljon ő itt. Mikor neki nincs se itthona, se otthona. Hát nem mindegy-e élni akkor ott vagy itt? Tökéletesen mindegy. De még sem. Oda a dollárok hívják. A gazdagság ábrándja kergeti. Ide meg mi köti ? Semmi, de semmi! Tengertől nem fél. Hiszen az élet viharaival szembeszállóit. A vihar neki — mosolygás. Honvágy i Nevetséges. Hát miért vágyódnék én haza? Mikor nekem már semmim és senkim sincs. Ily gondolatok közt üldögélt Aczél Péter va- sárnaponkint a korcsma udvar nagy hársa alatt, ahol az öreg, tisztes kocsmáros, becsületes, ritka kocsmáros — mert magyar, mert messze hires jó szivéről és igazságosságáról — csak hallgatta, hallgatta a bus magyar lelki viharzását. — Ej, bátyám — mondotta aztán Péter egyszer — ha én elmegyek, sose látom többé Magyar- ország kék egét, de még fekete földjét sem. — Ne beszélj igy öcsém. Én is igy beszéltem egyszer, régen, mikor olyan legény voltam, mint te öcsém. Mikor én is azt forgattam, kavartam lelkemben, hogy soha se Ízlelem ennek a földnek a kenyerét. Pedig nekem több okom volt ám. mini öcsémnek, hogy ezt mondjam és tartsam is. — És nem tartotta bátyám? — Nem. Nem lehetett, öcsém. Nem engedte ez a szív ni, mely a honba visszavágyott.
